Kisalföld logö

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -9°C | 1°C Még több cikk.

A gyárbezárások folytatódnak

Sopron - Sopron vonzáskörzetében a petőházi cukorgyár bezárása azt is jelenti, hogy a nagy múltú üzemek közül már csak a sörgyár, a Falco-Sopron, a valamikori zárgyár (Elzett) és – a korábbinál lényegesen kisebb kapacitással – a szőnyeggyár működik.

A hagyományos iparszerkezet felbomlása a rendszerváltást követően gyorsult fel. Közben új – kis- és középüzemek – jöttek létre.
A rendszerváltást követően kiderült, a városban gyártott termékek többsége nem állja meg a helyét az európai piacokon.

Megkezdődött a privatizáció, nagy elbocsátások időszaka, a feleslegesnek ítélt ingatlanok eladása, egyes részlegek felszámolása, a termékstruktúra átalakítása, végső soron az alkalmazkodás a teljesen megváltozott körülményekhez. A városnak elsősorban a könnyűiparát jegyezték. A szőnyeggyár 1909-ben alakult meg, majd az azt követő években, évtizedekben a Richards, a selyemgyár és a pamutipar adott munkát sok soproni és városkörnyéki munkavállalónak, később csatlakozott hozzájuk a ruhagyár és Ciklámen Ruhaipari Szövetkezet.

A nagy múltú „zárgyárat" is privatizálták, majd a cég két részre vált, a valamikori gyárépületben pedig iroda- és üzletközpont alakult ki. Fotó: M. D.

A textiles üzemek közül ma már csak a szőnyeggyár és a Ciklámen maradékában termelnek, a többit már régen bezárták. A vasas ágazat múltja is a századfordulóban gyökerezik. A vasárugyár (az Elzett és a vasöntöde elődje) 1901-ben kezdte termelését. Az öntödére már csak a régi szakik emlékeznek, a zárgyárat pedig külföldiek vették meg, majd kettéosztották. A Csengery utcából kiköltöztek, az Euro-Elzett a Csepel útra, a Roto pedig Lövőre.

A későbbi – második világháború után – alapított üzemek (az AFIT, a Könnyűipari Gépgyár, valamint a Vas- és Járműipari Szövetkezet) is megszűntek, éppúgy, mint faipai cégek (Bútoripari Szövetkezet, Épület-asztalosipari Gyár, a későbbi SOFA), kivéve az ötvenes évek közepén alapított faforgácsüzemet, amely napjainkban Falco néven irodabútorokat gyárt.

A hatvanas, hetvenes évek elején, amikor az extenzív iparfejlesztés időszakát éltük, a város vezetése büszke volt iparára, és sűrűn bizonygatta, hogy Sopron immáron ipari város is.

A büszkeség azonban nem tartott oly sokáig, mert a hetvenes évek végétől már megkezdődött az ipar lassú leépülése, a nyolcvanas évek elején pedig már a foglalkoztatottak száma is csökkent.

Sokan úgy vélték, nincs semmi baj, csupán megváltoznak az arányok. A feleslegesnek tűnő munkaerőt felszívta a vendéglátás és a gyorsan bővülő, terjeszkedő szolgáltatás. A nyolcvanas években számos erőfeszítés történt egy-egy munkahely megmentése érdekében, jobbára eredménytelenül.

A kicsik (ÉPGÉP, KAEV) szép lassan eltűntek, a nagyok pedig megpróbálták megújítani termékskálájukat, hogy piacon tudjanak maradni. Azon a piacon, amely többnyire már csak a minőségi termékeket fogadta. Később kiderült: ez sem volt elég, a rendszerváltás felborította a hagyományos iparszerkezetet, s csak néhány őrizhette meg pozícióját, vagy találta meg a helyét az új körülmények között.

A folyamat azonban a jelek szerint még nem zárult le. A megszűnt gyárak helyett új kis- és középüzemek alakultak, alakulnak, új profillal, amelyek már valódi piacra termelnek.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bártfai Beatrix: darabonként értendő a bérezés

A folyamatban lévő polgári peres eljárásokkal kapcsolatban a Sopron város önkormányzata által… Tovább olvasom