Kisalföld logö

2017. 04. 29. szombat - Péter 4°C | 13°C Még több cikk.

A fürdőkórházban a lélek is gyógyul

Vessző Ágnes egyszerű, hétköznapi ember. Kenyérkereső munkája szerint jelenleg takarítónő. Tízéves kora óta ír verseket, azt mondja, neki olyan ez, mint másnak a levegővétel. Csakhogy Ágnes a verseivel nem csak magán segít. Hét év után most jelenik meg második versgyűjteménye, Érzelmek II. címmel.

A Balfi Gyógyfürdőkórházba belépve azonnal szembetűnnek a fogadótér sötét lambériáján világító papírok. Mindegyiken egy-egy vers, vége-hossza nincs a sorjázó lapoknak, több sorban, egymás mellett és alatt csak versek.

A szerzőjük neve ismerős, a Fertőbozon élő Vessző Ágnesről tudják páran, hogy ír, régóta, sokat, a legváltozatosabb témákban. De hogyan kerül Balfra, és hogy kerülnek a versei a fürdőkórház falára?

– Négy éve dolgozom itt, azelőtt nádszövő voltam, de megszűnt a munkahelyem. Először a gyógyfürdőkórház konyhájában kaptam munkát, de vágytam arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessek az itt lévő emberekkel. Kijártam, hogy felkerüljek az osztályra takarítónőnek.

Takarítás közben is formálódnak a szavak: Vessző Ágnes verseit úgy viszik haza a betegek, mint valami szuvenírt. – Vessző Ágnes egy lelkes olvasójával, a kaposvári Szarka Antalnéval.
Takarítás közben is formálódnak a szavak: Vessző Ágnes verseit úgy viszik haza a betegek, mint valami szuvenírt. – Vessző Ágnes egy lelkes olvasójával, a kaposvári Szarka Antalnéval.


Ágnes tízéves korában, a nagycenki általános iskola újságjába írt először. – Szabó Attila tanár úr ösztönzött, ez sokat jelentett, hisz addig csak magamnak írtam. Belső késztetésből mindent, ami ért, versben fogalmaztam meg. Ma sincs ez másként, nem tudok úgy lefeküdni, hogy ne írnám le a gondolataim. Sose gondoltam volna, hogy valaha ilyen munkám lehet, nyolc általánossal nem reméli az ember, hogy álmai állását kapja meg. Pedig nekem ez az!

A helyemen vagyok. Egyszerű munkásként átélhetem: tudok segíteni! Előrevisz, hogy van kinek írni, révbe értem, sose akartam többet, és most boldog vagyok – mondja.

– Hosszúak a folyosók, és sok a beteg ember. Olyanok, akiknek nemcsak a derekuk, a gerincük beteg, hanem a lelkük is. Felmosok, kiviszem a szemetet, és közben hallgatom a történeteket, a betegek kísérnek végig a folyosón, és csak mesélnek, mesélnek... Nekem közben nem áll meg a kezem, teszem a dolgom. Ők talán nem is sejtik, mennyit adnak nekem. Tódul a sok érzés, mindent begyűjtök és leírok.

 Vessző Ágnes Érzelmek II. című verseskötetének összeállításához ösztönzést és segítséget a barátjától, Varga Endréné Kubicsek Erzsébettől kapott.



Az ő érdeme is a bemutató, ami december 4-én délután 4 órakor lesz a soproni kórház pszichiátriai tömbjének konferenciatermében.


A sorsokat Vessző Ágnes verssé formálva adja át a betegeknek. Személyes versként, ajándékba. Úgy viszik magukkal a leírt sorokat a hazatérők, mint valami szuvenírt...

– A verseim úgy tűnik, feledtetni tudják az itt gyógyulók gondjait. Ráismernek a saját érzéseikre. Nem tudtam, hogy ez ilyen jó! – mondja ragyogó szemmel Ágnes.

Dr. Kis-Antal Mária főorvos is elismerően beszél Vessző Ágnesről. – Büszke vagyok, hogy ilyen dolgozónk van! Én magam is olvasom a verseit.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gázvezeték-javítás: egy biciklis is belehajtott a közműgödörbe Sopronban

Sopron egyes részein kedden szünetel a gázszolgáltatás. Olvasó-tudósítónk levele több fontos dologra… Tovább olvasom