Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

A drog mindnyájunk ellensége

Köztes átmenetek címmel drogellenes interaktív kiállítás nylt a Líceumban. A rendhagyó tárlat konkrét eseteken, statisztikákkal és tényekkel alátámasztva, ugyanakkor szimbólumok, elgondolkodtató ok-okozati összefüggések feltárásával igyekszik a látogató saját meggyőződésévé tenni azt, hogy a drog mindnyájunk ellensége.

A kiállítás szervezői elsősorban a középiskolás korosztálynak szánják az üzenetet, de a tárlat minden szülőnek és pedagógusnak is szól.

Palotai György, az önkormányzat oktatási és egészségügyi irodájának vezetője köszöntötte elsőként a tárlat vendégeit, majd dr. Payer Erzsébet alpolgármester nyitotta meg a kiállítást, miközben beszámolt arról, mi minden történt az elmúlt években Sopronban a kábítószerfronton, s köszönetet mondott a Líceum vezetésének, amiért helyet adtak a tárlatnak. A szakembereket és a sajtó képviselőit ezt követően a kiállítás szakmai rendezője és szervezője, Hay Éva vezette körbe a Köztes átmenetek című tárlaton, mely a Tiszta Jövőért Közalapítvány jóvoltából jött létre, s járja az országot.

Nemet kell mondanunk a drogra

A hat teremből álló interaktív kiállításon – amelynek megtekintése két órát vesz igénybe – a látogatók szakemberek irányításával kereshetik meg a szenvedélybetegségek kialakulásának okait, megismerhetik a következményeket, belelátnak a betegség kialakulásának és elhatalmasodásának folyamatába. Keresztmetszetet kapnak arról is, milyen a mai magyar droghelyzet. A tárlat hatása ugyanakkor érzelmileg is megérinti a nézőt, és az esetek többségében – mint azt egy tanulmány már kimutatta – megerősíti benne a meggyőződést: a drogra egyértelmű nemet kell mondanunk.

Hat lépés a megvilágosodásig

A tárlatlátogató először egy lakásban találja magát, annak is a nappali szobájában, ahol a televízió képernyőjén keresztül önmagukról valló szenvedélybetegekkel ismerkedhet meg. A dokumentumfilmből kiderül: a szülők iskolázottsága, anyagi helyzete, egzisztenciája nem mérvadó abban, hogy gyermekük közel kerül-e a kábítószerekhez. Egyetlen dolog számít, mégpedig a családi szeretet mértéke. A szobában van még egy asztal is, rajta két napló. A dossziék két életút dokumentumait állítják párhuzamba, két fiatalemberét, akik egy napon születtek. Egyikük Kovács Kokó István, a sikeres sportember, a másik Csaba, aki csak szenvedések árán tudott szenvedélybetegségéből szabadulni...
A következő sötét teremben puha szivacsba süpped a láb, s erről mindenkinek az ingovány, a bizonytalanság juthat az eszébe. A falakon grafittik, amelyek bemutatják a drogok csoportjait, a függőség fogalmát, az összefüggéseket. A harmadik szobában hatalmas kaleidoszkóp vetíti elénk képpé fogalmazva azt az érzést, ami a szer hatására kialakul a drogosban. Megismerhető a speed, a heroin vagy az LSD hatása.

Sötét sikátorban

A negyedik terem, a szenvedélybetegségek szobája mondhatnánk hatásvadász. De jó, hogy az. Átlátszó plexiüvegeken lépdelünk. Ami fölötte van, az képekben, illusztrációkban az az út, ami a plexi alá vezet. Ott pedig nincs más, csak mocsok és romlás... A falak mellett azért érdemes elidőzni. Itt is vannak kézbe fogható naplók, más olvasnivalók. Például egy fiatal srác búcsúlevele az édesanyjához, amit a végzetes adag heroin beadása előtt írt. A szülők a kiállítás rendelkezésére bocsátott dokumentumokkal, tárgyakkal – például az egykori kisfiú mosolygós fényképével, kedvenc mackójával – segítik azt a munkát, ami a drogellenes gondolkodás kialakítását tűzte ki céljául.
A heroin-túladagolásban elhunyt fiatalok fényképével a retinánkon bóklászunk a következő helyiségben. Sötét sikátorban vagyunk, az utcán, ahol úgy érezhetjük magunkat, mint a magukra hagyott szenvedélybetegek: sötétben tapogatózunk, a falak egyre közelebb jönnek, az ablakok mind szűkebb rések, s körülöttünk szemüket eltakaró emberek... S innen jutunk el az utolsó terembe, ahol önmagunkat látjuk a képernyőn, miközben a statisztika elrettentő adatai is megjelennek. Az üzenet itt is egyértelmű: ebben a történetben mindnyájan szereplők vagyunk. A kifelé vezető út is mély mondanivalót hordoz: innen csak úgy jutsz ki, ha visszamész a kiindulóponthoz.
Egyetlen dolog számít, mégpedig a családi szeretet mértéke.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Verseny az Év Erdésze címért

Első ízben hirdetett versenyt a hazai gyakorló erdészek számára az Országos Erdészeti Egyesület. A… Tovább olvasom