A kitüntetett soproni hölgy 1969-ben került az Erdészeti és Faipari Egyetem Központi Könyvtárába, ahol megismerhette a gyűjtemény kezelésének munkafolyamatait. Nagy örömmel tanulmányozta a több száz éves könyveket, de az új művek lapozgatása is felvillanyozta. 1981-ben a Soproni Óvónőképző Intézet – a későbbi NYME Benedek Elek Pedagógiai Kar – könyvtárának munkatársa lett, majd könyvtárvezetőként számítottak a munkájára. Onnan is ment nyugdíjba.

– Nagyon szerettem a munkámat, sok érdekes és ismert emberrel találkoztam. A szakok számának növekedése mindig újabb kihívás elé állított minket, egyre több igényt kellett kielégíteni, koncepciót kellett kidolgozni az új szakok tananyagának tervszerű gyűjtésére. Tíz esztendeje a könyvtárunk felkerült az ország nyilvános könyvtárainak jegyzékére, ez szakmai elismerést, de többletmunkát is jelentett, megnőtt ugyanis a könyvtárközi kölcsönzések száma – mesélt munkájáról Magdolna, aki hozzátette, mindig kitűnő kollégákkal dolgozott, s elkötelezett híve a csapatmunkának.

Szigethy Magdolna nemrégiben vehette át pályafutása legnagyobb elismerését. Fotó: Magasi

– A munkánk csak úgy lehet eredményes, ha a kollektíva minden tagja tudása legjavát adja. Ezért úgy gondolom, a kitüntetés rajtam keresztül a korábbi és a jelenlegi munkatársaimnak is szól. „Semmik vagyunk azok nélkül, akik előttünk éltek és azok nélkül, akik mellettünk élnek" – idézte Goethe szavait.

Szigethy Magdolna elismerései sorában ez a legmagasabb rangú kitüntetés, a Szépművészeti Múzeum barokk csarnokában tartott ünnepségre a családja is elkísérte. Szabadidejét legszívesebben szeretteivel tölti, hobbija az olvasás, zenehallgatás, utazás, főzés és a kutyasétáltatás.