Kisalföld logö

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 13°C Még több cikk.

A bel- és külhoni piacokat félti a kamara elnöke

Sopron - A gazdasági válság miatt elsősorban a bel- és külpiacokat félti a kereskedelmi és iparkamara országos elnöke, dr. Parragh László. Szerinte kiutat jelentene, ha idehaza az uniós forrásokat csoportosítanák át beruházások finanszírozására.
Sopronban járt a városhoz kötődő dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara országos elnöke. (Az undi születésű üzletember a Széchenyi-gimnáziumban végzett.)

Az utóbbi hetekben bekövetkezett kedvezőtlen világgazdasági jelenségekkel kapcsolatban lapunk érdeklődésére elmondta: az már az elmúlt egy évben is látszott, hogy a pénzpiacokon veszély fenyeget. S ha ez valósággá válik, akkor elsősorban azok az országok kerülhetnek bajba, amelyeknek a fundamentumaik nincsenek egészen rendben. Ahol az államháztartás, a költségvetés problémás.

– Véleményem szerint ez egy pénzpiaci válság, amelyet monetáris eszközökkel lehet kezelni, ezután azonban nagy valószínűséggel bekövetkezik egy gazdasági típusú, piaci krízis – nyilatkozta a Kisalföldnek az elnök. – Ha ugyanis a pénzpiac gondban van, a fogyasztást illetően meginog az emberek bizalma. Nem vásárolnak tehát nagy értékű cikkeket, s ebből eredően jó előre látható, melyek azok a területek – így például az ingatlan- és autópiac, építőipar és beszállítóik –, ahol az elsődleges zavarok megjelennek. Hazánknak az a baja, hogy a konvergenciaprogram bevezetését követően leálltak belső piacai, nincs belső fejlődésünk. Egyedül az exportteljesítményünk nőtt az elmúlt időszakban. Ha azonban exportlehetőségeink a recesszió miatt fokozatosan csökkennek, akkor e piaci szegmens is beszűkül számunkra. Így nem az lesz a kérdés, a felszínen tarthatjuk-e a vállalkozói kört, hanem hogy lesz-e piacuk.

– Piacot kétféleképpen teremthetünk – folytatta dr. Parragh László –, a külpiacokon megpróbáljuk versenyképesebb helyzetbe hozni a magyar vállalkozásokat, amely a termelékenység és a hatékonyság gyengesége miatt nagyon nehéz lesz; vagy pedig bővítjük a belső piacot. Ez utóbbinál még egy kitörési pontot is találunk, itt az uniós pénzek beruházások finanszírozására való átcsoportosítására gondolok. A 35 ezer vállalkozást tömörítő országos kamara azt is szeretné elérni, hogy csökkentsék a cégek terheit, így javítva a hazai gazdasági szereplők versenyképességét.

Olvasóink írták

  • 4. FREDDY/S 2008. október 20. 19:31
    „Most lehet mire hivatkozni, hogy már megint miért nem jutunk előbbre, nemde...”
  • 3. Csabazs 2008. október 19. 04:25
    „Éppen erről beszéltek tegnap a Nemzeti Csúcson!

    A finaszirozások szükségszerű átcsoportosításáról!”
  • 2. FREDDY/S 2008. október 18. 21:16
    „Ha a sültgalamb elkerüli ezt a vidéket, nehéz lesz a felemelkedés, nemde...”
  • 1. kamara-halandzsa 2008. október 18. 18:09
    „A halandzsa - értelmes beszédnek ható értelmetlen szöveg, nagyképű fecsegés, mellébeszélés. ...
    Íme:

    Karinthy Ferenc:Halandzsa

    Ezt a dolgot a kávéházban észleltem.
    Egy úr ült le mellém, jó modorú, szerény fiatalember. Mindenféle
    dologról beszélgettünk. Néhány percre megakadt a társalgás.
    Egyszerre megszólal az én új ismerősöm:
    - Bocsánatot kérek - mondja szerényen - önnek is ide a pincérhez kiszera
    méra nin, hozzám?
    - Pardon - mondom, és közelebb hajolok -, nem értem.
    Udvariasan megismétli:
    - Azt kérdeztem, hogy a pincér önnek is kiszera méra, de mindig.
    Elpirulok egy keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom,
    mit mond ez az ember. Pedig nyilván egész értelmesen beszél.
    Percnyi szünet után tehát így szólok:
    - Bocsásson meg, kérem, olyan szörnyü zaj van ebben a kávéházban. Igazán
    restellem, de most se értettem, amit mondott.
    Ismerősöm zavarba jönni látszik. Kérdőleg néz rám, mintha gyanakodnék,
    hogy ugratom. Aztán kicsit szégyenkezve ismétli, hangosabban.
    - Csak azt akartam tudni, hogy a pincér ebben a kávéházban is kiszera
    méra bávatag, ha lehet.
    Mi történt velem? A füleim zúgnak? Egy pillanatra átcikázik agyamon a
    rémes gondolat, hogy talán megőrültem. Már régen vettem észre magamon
    különös jeleket... Tegnap, mikor kifelé mentem a kávéházból, égő
    cigarettámat bele akartam dobni abba a kis tóba, ami itt a kassza alatt
    van, és amiben aranyhalak úszkálnak, de hirtelen meggondoltam magam, és
    melléje dobtam. Később jutott eszembe, hogy ez a mozdulat azért történt,
    mert megsajnáltam a halakat, hogy valamelyik talán megégeti magát
    a cigarettámban.
    Most meg a szavak konganak a fülembe, értelmetlen és zagyva
    betűhalmazban - rettenetes! az apercióm felmondta a szolgálatot! Nem
    tudom összekötni a fogalmakat! Ismeritek azt a gyötrő és butító
    állapotot, amikor az ember kínlódva elismétel magában egy szót, mondjuk,
    "leves", és a végén már nem tudja, miről van szó, és csak ezt tudja:
    "leves", és nem lát semmit, és végre már nem biztos abban se, hogy
    mondják: "leves" vagy "levés".
    A halántékom ijedten zakatol. Ránézek a barátomra. Ő csalódottan és
    csodálkozva figyel rám, hogy még mindig nem feleltem egy ilyen egyszerű
    kérdésre. Kínos, üres szünet. Odakünt csilingelnek a villamosok. Én
    összeborzongok, és a temető jut eszembe. gy fognak csilingelni a
    villamosok, és én a temetőben fogok pihenni, por lesz fölöttem és
    alattam, és szegény meghülyült, paralitikus agyam ott szikkad
    csontkoponyám rekeszei közt...
    - Hogy a pincér?... - kérdem, utolsó reménnyel elgyöngülve.
    - Hogy itt a kávéházban nekem is lehet-e kiszera méra bégeva szebékkel
    visszaadni.
    Most már nem mehet ez így.
    - Igen - mondom határozottan -, biztosan lehet.
    - Hát akkor adja ide, leviszem.
    - Mit???
    Rám mered, elhűlve.
    - Hát az öt koronát!
    El van csudálkozva.
    - Ja úgy, pardon - hebegem rémülten, és reszkető kézzel nyújtok át öt
    koronát. Aztán elbúcsúzom, és letámolygok a parterre. Ni, már a lábaim
    is reszketnek. Vége. Ilyen fiatalon! Istenem! Ilyen fiatalon!
    Egy barátom fog meg.
    - Mit beszéltél azzal a halandzsa-emberrel?
    - Kicsodával? Szent Isten!
    - Hát azzal a halandzsa-emberrel! Te is beugrottál?
    Rám néz, mindent megért, röhög.
    - Na, sejtettem! Hát tudd meg, ez az ember feltalálta a
    halandzsa-nyelvet. Értelmetlen szavakat kever bele a mondatba, és amikor
    az ember félig megőrült, hogy nem érti, öt koronát kér kölcsön.
    Hja, vagy úgy.
    Kiegyenesedem, a lábaim megfeszülnek. Gúnyosan végigmérem a barátomat.
    - Na, hallod! Csak nem képzeled, hogy beugrottam? Rögtön rájöttem a
    viccre. Olyan embernek ismersz, akit be lehet csapni?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem lehet parkolni a belvárosban

Sopron - Nem közelednek az álláspontok a soproni mélygarázs ügyében. A tulajdonjogot gyakorló bank… Tovább olvasom