Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -4°C | 4°C

A változások idején járt Kubában

A kubai emberek vidámak, optimisták és készek arra, hogy megvédjék függetlenségüket – mondta tapasztalatairól Király Tibor.
– Augusztus elsején közölték az újságok a címlapon azt a nyilatkozatot, amelyben Castro tudatta népével, hogy ideiglenesen átadja a hatalmat öccsének, valamint meghatározta a feladatokat, vagyis: „fegyelmezetten tovább kell dolgozni, építeni a szocializmust és munkával kell harcolni" – idézte fel a történteket Király Tibor soproni vállalkozó. – A lapokból minden kis forradalmi lakókörzet – 30–40 ház – kapott, és ezen a napon az egész ország majdnem egy időben összegyűlt. Megvitatták, hogy mi is van Fidel nyilatkozatában, hogyan kell értelmezni. Mi is részt vettünk egy ilyen gyűlésen Feltonban. Ez egy kis sziget Oriente tartományban – tette hozzá.

Király Tibor soproni vállalkozó szerint Castro döntését a kubaiak fegyelmezetten vették tudomásul. „Ott, de máshol is – bejártuk egész Kubát, 8500 kilométert tettünk meg – azt érzékeltem, hogy bizakodnak felépülésében és aggódnak érte" – mondta.
Király Tibornak, aki már többször járt a szigetországban, a családi kapcsolatok révén is nagy rálátása van arra, hogy milyen is az ország belső valósága.

– Tudom, a mi fogalmaink szerint Kuba szegény ország, de hogy ez így lenne, ők nem érzik – folytatta Király Tibor. – Csak mi mondjuk, európaiak, hogy szegénység van náluk. Pk sohasem mondanának ilyesmit, sőt, megsértődnének, ha valaki azt mondaná, hogy szegények. Mert ők saját magukat Közép- és Latin-Amerika országaihoz viszonyítják. Hozzájuk képest valóban előkelő helyen vannak. Nincsenek nyomornegyedek, biztosított egy minimális, az ottani tájéknak megfelelő, de normális életszínvonal, ingyenes az oktatás és az egészségügy. Igaz, előfordul, hogy nincs megfelelő gyógyszerválaszték. Persze nem dúskálnak a javakban, hiszen még érvényben van az amerikai embargó. Ennek ellenére nem érzik szegénynek magukat, és rendkívül büszkék arra, hogy függetlenek. Kubában kettős pénzrendszer van, a pezó és a kubai dollár a fizetőeszköz. A pezós boltokban lehet megvásárolni az alapvető élelmiszereket – meghatározott mennyiségben –, éppúgy, mint a cigarettát vagy a szivart. Ezek a boltok a bérükhöz – 15–20 amerikai dollár – igazodóan nagyon olcsók. Elvben tilos a parabolaantenna, de Havannában szinte minden házon van. Vidéken azonban csak a négy kubai tévécsatornát lehet nézni. Ami bizakodással tölti el őket, hogy a kilencvenes évektől javul az életszínvonal. Akinek ez nem felel meg, az kimehet Amerikába. Évente 20 ezer vízumot kap az ország. Aki jelentkezik, mehet, de nem térhet vissza az országba. Amennyiben több a jelentkező, mint a vízum, akkor sorsolással döntenek arról, hogy ki utazhat. Általában azok élnek ezzel a lehetőséggel, akiknek rokonaik vannak az USA-ban. Castro betegségének első napjaiban – feltételezve közeli halálát – számos jövőkép látott világot. Sokan egy amerikai inváziót vagy valamilyen emigráns akciót is elképzelhetőnek tartottak, de a kubaiak elszántak, nagyon elszántak, hogy megvédik hazájukat. Mindenhol ezt éreztem. Pk nem akarnak senkit sem bántani, de ha őket bántják, megvédik magukat. Sokak véleményével ellentétben, Kubában nincs diktatúra, igaz, demokrácia sincs. Fidel náluk olyan, mint itthon Kossuth Lajos. Egy szabadsághős, aki kezdetben nem volt kommunista, és csak a gerillaháború utolsó időszakában engedte őket gerilláihoz csatlakozni, akkor, amikor belátta, hogy az USA ellen szövetségesre van szüksége. Amikor pedig hatalomra került, szüksége volt a szocialista táborra. Fidelt nem kommunistaként, hanem hazafiként tartják számon honfitársai.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írásunk hatására fogták el a csalókat

A Kisalföldben megjelent írás hatására… Tovább olvasom