Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

''200 éves'' kőfaragók

Egykoron híresek voltak a soproni kőfaragók. Emléküket ma már csak a Kőfaragó tér őrzi, ahol a néhai műhelyek helyén lakótelep épült.

Persze napjainkban is akadnak kiváló mesterek, de az egykori dinasztiákra sokan még ma is nosztalgiával emlékeznek. Ilyen dinasztia volt a Mechle család.

– Nálunk 1753 óta apáról fiúra szállt a kőfaragás mestersége – idézi fel a család múltját Mechle Károly. – Az őseim családja a németországi Svábföldről 1730 körül költözött Kismartonba. Mechle József második házasságából két leány és egy fiú született. Az ifjabb Mechle József apja nyomdokaiba lépve tanulmányait még Kismartonban végezte, de 1815-ben már Sopronban alapított céget, amelyet fia, az immár harmadik József, majd unokája, negyedik József vitt tovább. Ez utóbbi a Görlitzből származó Grosmann Hedviggel kötött házasságot, amelyből öt gyermek született. Közülük Béla folytatta a családi hagyományt egészen 1945-ben bekövetkezett haláláig.

Az évek, évtizedek során a Mechle család soproni műhelyéből maradandó és művészi alkotások kerültek ki. Kezük munkáját dicséri a bécsi Südbanhof, a grazi, a leobeni pályaudvarok, az alcsúti kastély és templom kőfaragómunkái, valamint számos, szépen megmunkált sírkő és hősi emlékmű (Bük, Fertőrákos, Sopronbánfalva), és soproni és Sopron környéki épület részlete. Mechle Béla halálával megszűnt az addig prosperáló kőfaragó üzem. Az öt testvér közül Géza Bohutinszky Herminnel kötött házasságot. Két gyermekük született. A másodszülött Károly 1921-ben, aki 1946-ban Biró Saroltát vette feleségül.

– Nagybátyám halálával sajnos megszakadt a kőfaragás mestersége. Az én édesapám – Károly – Mosonmagyaróváron szerzett agrármérnöki diplomát, de osztályidegenként számos nehézség várt rá, és korán, 1979-ben súlyos betegen halt meg. Szerencsére édesanyánk még velünk van. Testvérem, Katalin magyar–ének szakos tanárnő, Budapesten tanít, Viktor fia 34 éves, Győző öcsém vállalkozó, Sopronban él, két gyönyörű kislánya (Veronika és Viktória) közül az első orvosnak készül, a kisebbik gimnazista. Az én sorsom is messzire vitt a kőfaragástól. Fertődön elvégeztem a felsőfokú mezőgazdasági technikumot, majd munka mellett a közgazdaság-tudományi egyetemet. Több helyen dolgoztam, nyugdíjba ebben az évben a kamarától megyek. A feleségem – Katalin – vezető óvónő, két fiunk van. Tamás az idősebb – 33 éves –, gitárosként most éppen Münchenben lép fel egy pécsi retró zenekarral, angolnyelv-tanár, egyébként egy fertődi üzemben dolgozik. Ő alapította a kilencvenes években a népszerű The Wanderers nosztalgia-zenekart. Balázs 30 éves, elvégezte az iparművészeti egyetemet, építész-tervezőművész, Budapesten él. A családi hagyományok közül talán ő az egyiknek a folytatója, mert dédnagymamám, a már említett Grosmann Hedvig a maga korában híres festőművész volt. Neves mestereknél, közöttük Gussownál tanult, bejárta Németországot, élt Párizsban is. Egyik alapítója a Soproni Képzőművészeti Körnek, rendszeresen állított ki Európa nagyvárosaiban. Több díjat nyert. Egyik leghíresebb alkotását, az Énekórát a román király vásárolta meg. Balázsban látszik „visszaköszönni" a festőművész üknagymama tehetsége, majd kiderül, milyen messzire jut.

Mechle Károly szorgalmasan kutatja szerteágazó családja múltját. Erre az év végétől már több ideje lesz. Unokáik még nincsenek, de Katalinnal reménykednek, hogy lesznek, és akár kőfaragó vagy festő is válhat belőlük.

Horváth Ferenc

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Áttetsző címkék a palackokon

Sopronban tegnap bemutatták a Heineken olyan visszaváltható palackjait, amelyeket a világon először… Tovább olvasom