Kritika - Kétségtelen tény, unatkozni nem lehetett a Győri Nemzeti Színház új operabemutatóján. Egy-két apróságon elgondolkodni azonban igen: miért vannak a kardok plasztikból, ha a lándzsák fémek, miért érthetetlen számtalanszor az egyébként magyarul szóló dalok szövege, és vajon a Hunyadiak címerállata valóban a fekete gulipán volt?
Telt házas előadások mindegyik megyei városban. Mosonmagyaróváron egy lelkes társulat, a megyeszékhelyen profik adják elő a sikerdarabot. A zeneszerző Tolcsvay László az előbbi társulatnak azt mondta, több feldolgozásban is látta az Isten pénzét, de számára a legérzelemdúsabb a Lajta-parti városban átélt volt. Nem csoda, hiszen hetvenhárom szereplő már hónapok óta készült rá, hogy bemutassák Müller Péter, Müller Péter Sziámi és Tolcsvay László musicaljét, melyet Dickens Karácsonyi meséje ihletett. Győrbe az új színházigazgató hozta el a közönségcsalogató előadást.
A Győri Nemzeti Színház épülete harminc évvel ezelőtt meghökkentette a várost. Nemcsak a győrieknek nem tetszett a sísáncra emlékeztető betonmonstrum, „csodájára" járt az országos sajtó is. Aztán telt és múlt az idő: az akkor Közép-Európa legmodernebb színházának aposztrofált épület megtelt művészettel, szeretettel.
