Kisalföld logö

2017. 06. 24. szombat - Iván 18°C | 33°C Még több cikk.

Vitézi cím a háborús hőstettekért

Idén szeptember 23. óta viselheti a csornai Farkas András neve előtt a vitéz címet. Édesapja a II. világháborús helytállásáért kapta meg posztumusz a vitézséget. Fia pedig mint örököse tehetett esküt.
Idén szeptember 23. óta viselheti a csornai Farkas András neve előtt a vitéz címet. Édesapja a II. világháborús helytállásáért kapta meg posztumusz a vitézséget. Fia pedig mint örököse tehetett esküt. A rábaközi városban karosszérialakatos vállalkozóként dolgozó Farkas András büszke új címére.

– Édesapám 1918-ban született Maglócán, földműves családban – idézte fel a múltat. – A II. világháború kitörése előtt teljesítette hároméves katonai szolgálatát, de le nem szerelhetett. Azonnal éles helyzetbe került, a frontra vitték sok bajtársával együtt, tizedesként szolgált. A háborúban kétszer is súlyosan megsebesült, ekkor hazajöhetett, de felgyógyulása után azonnal utazott vissza. Meg sem fordult a fejében, hogy itthon marad, és valahogyan kibújik a kötelesség alól. Felderítőként tevékenykedett és ehhez kötődik az a tette is, amiért a vitézi címet megkaphatta. Bajtársaival a csapat előtt járva orosz katonákat fedezett fel. Sok választásuk nem volt, mert ha felfedik magukat, úgy a hátulmaradottak is bajba kerülhettek volna. Tanakodás után kézigránátokkal szórták körbe az ellenséges katonákat és rövid tusa után fogságba is ejtették őket. Katonaélményeiről szívesen mesélt, de őszintén szólva akkoriban még nem nagyon érdeklődtem eziránt. Most már meghallgatnám történeteit, de sajnos édesapám 2000-ben meghalt.
Farkas András édesapja a háborús élményeiből mindig kiemelte a bajtársi összefogást. Az odafigyelést, ahogy a magyar katonák hazájuktól távol gondozták például sebesült társaikat.

– Ezenkívül a hazaszeretet és a becsület voltak azok a fogalmak, amiket sokat emlegetett – emlékezett Farkas András. – A háborúban kapott okleveleit, kitüntetéseit sokáig rejtegette, nem merte elővenni őket, csak a rendszerváltás után. Mivel a háború alatt az ő vitézzé avatására nem volt idő, az 1990-es években beadta kérvényét az akkor még Münchenben működő vitézi székhez. Azóta sem tudjuk miért, nem sikerült. Halála után úgy éreztem, kötelességem mindent megtenni, hogy művét befejezzem. Ismét felvettem a kapcsolatot a Vitézi Renddel. Bemutattam kitüntetéseit, a dokumentumokat, melyeket végül is elfogadtak. Édesapám posztumusz vitézi címet kapott, én pedig mint az örököse viselhetem a címet. Büszke vagyok rá, hogy sikerült édesapám hős helytállását bizonyítanom, és ezzel, igaz, halála után, de megkapta, ami járt neki. Büszkén viselem a címet, megtisztelő, hogy a rendhez tartozhatok. Az ember a szülői házból sok mindent kap útravalóul. A család iránti elkötelezettséget nekem megtanították odahaza. Bízom benne, hogy sikerült valamit visszaa dnom most mindabból, amit a szüleimtől kaptam.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Intézmények, utak, csatornázás

Zöld Pétert harmadszor bízták meg a szilsárkányi választók a polgármesteri teendők ellátásával. Tovább olvasom