Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Világháborús emlékek apáról és fiúról

A Kisalföldben megjelent, első világháborús fényképen édesapját ismerte fel egy kónyi olvasónk. Muzsai József felidézte édesapja és saját háborús élményeit.

A Kónyban élő Muzsai József gyakran idézi fel háborús emlékeit gyerekeinek, unokáinak. Jóska bácsi 89 esztendős, van mire emlékeznie. Nemcsak a saját, de édesapja élményeit is szívesen emlegeti. Ő az első világháborút küzdötte végig. Jóska bácsi igencsak megdöbbent és a szeme megkönnyesedett, amikor a Kisalföldben édesapját látta viszont.
A tavaly november 8-i számunkban Egymillió élet egy marék szikláért címmel jelent meg írás a doberdói harcokról. Korabeli fotókat is közöltünk magyar katonákról. Ezek egyikén ismerte fel édesapját Muzsai József.

Muzsai Jóska bácsi a Kisalföld tavaly novemberi számában megjelent, első világháborús fényképen felismerte édesapját. A százéves, lövészárokban készült fotó (balra) könnyeket csalt a szemébe.
Muzsai Jóska bácsi a Kisalföld tavaly novemberi számában megjelent, első világháborús fényképen felismerte édesapját. A százéves, lövészárokban készült fotó (balra) könnyeket csalt a szemébe.

– Édesapám, Muzsai Ferenc 1896-ban született, így tizennyolc éves volt, amikor bevonultatták. Több fronton is harcolt, míg kikerült Doberdóhoz – idézte Jóska bácsi. – A cikk olvasásakor mintha csak az ő hangját hallottam volna. Szinte szóról szóra így mesélt ő is a hegyekben töltött időről. Édesapám rohamista, kézigránátos volt. Sokszor beszélt gyerekkoromban a nagy háborúról, ha pedig kint dolgoztunk a mezőn, mindig elénekelte: „Kimegyek a doberdói harctérre..." Gyakran hallottunk a sziklákba vájt lövészárkokról, a közelharcokról. Kicsi gyerekként már tudtuk, mi az a srapnel, ami annyi életet követelt. Egyszer édesapámékat is betemették a kövek, szikladarabok egy olasz támadás után, de szerencsésen túlélték. Egy bajonettet és egy hatástalanított kézigránátot hozott haza magával, amikkel sokszor játszottunk. Akkor tüntette el, azóta sem derült ki, hova, amikor az oroszok bejöttek.

Muzsai Ferenc, az édesapa az első világháború idején.
Muzsai Ferenc, az édesapa az első világháború idején.

Muzsai Ferenc 1920-ban került haza a háborúból Kónyba, mivel még a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben is szolgálnia kellett. Abban az évben megnősült, feleségével hét gyermeket neveltek fel. Kivette a részét a második világháborúból is, többször behívták, de már nem fegyveres szolgálatra. Nem úgy fiait. Volt, hogy mind a négyen oda voltak. Jóska bácsi is, akit öccsével együtt leventeként, 1944 decemberében vittek el Kónyból. Megjárta Németországot, volt Lengyelországban, a Szovjetunióban, Erdélyben, végül csaknem egy esztendő után térhetett haza Kónyba.

– Édesapámnak is hosszú életet adott a jó Isten, 1982-ben halt meg. Testvéreim közül már csak ketten vagyunk a húgommal. Amikor november nyolcadikán megláttam a fotót az újságban, csak néztem magam elé és többször is elsuttogtam: „Édesapám." Soha nem gondoltam rá, hogy közel a kilencvenhez ilyen élményt kapok még a sorstól. Őrzök apámról egy világháborús fényképet, de ez, amelyen bajtársaival a lövészárokban örökítették meg, könnyeket hozott a szemembe. Szívesen és gyakran gondolok vissza szüleimre. Akik bizony nem is sejthették annak idején, hogy az első után lesz egy második világháború is, amikor négy fiukért kell aggódniuk – fogalmazott Muzsai József.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Számviteli hibákat vétett a Csornahő Kft.

A számviteli törvényt sértette meg több esetben is a Csornahő Kft. 2008 és 2012 között. Az Állami… Tovább olvasom