Kisalföld logö

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 12°C | 24°C Még több cikk.

Via sacra Mariazellig

Egykoron jelentős esemény volt egy család életében, amikor búcsújáró helyre zarándokoltak.

Szűzanya: a kép Nagy Lajos magyar király ajándéka.
Az út elszántságot, kitartást igényelt a résztvevőktől, ám ők nem a fizikai fáradalmaktól tartva, hanem a lelki megújulás reményében tették meg gyalogosan a sok-sok kilométert.

A búcsújárás a katolikusok egyik nagy élménye, annak lelki és emberi hatásaiban egyaránt. Bálint Sándor, a neves néprajztudós Búcsújáró magyarság című tanulmányában egyebek mellett azt írja, hogy a búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, felülemelkedés a megszokott mindennapokon.

Buzgó látogatók

– A Rábaköz többségében római katolikus vallású lakossága mindig buzgó látogatója volt a mariazelli és más, kiscelli, boldogasszonyi, lorettói, kismartoni, osli, szanyi búcsújáró helyeknek – mondta V. Szalontay Judit múzeumigazgató, a téma kiváló ismerője.

– Mariazell jelentősége a magyarországi zarándoklatokban Nagy Lajos királynak a kegyhelyhez fűződő szoros viszonyára nyúlik vissza. A hely barokk kori emlékei a kegytemplom 1644-ben kezdődő, s a Habsburgok folyamatos támogatásával kereken negyven évig tartó újjáépítésével függnek össze. A XVII. század közepén érhetők tetten Mariazellben a magyar egyházi társadalom felső, középső rétegének és a világi főnemességnek az első barokk kori kapcsolatai.

Az Esterházyak kezdték

V. Szalontay Judit szerint Esterházy Pál – akinek neve 1665-ben tűnik fel a mariazelli forrásokban – feleségével 1680-ban oltárt emeltetett a mariazelli kegytemplomban. Ugyanabban az évben jelentős területet adományozott a lilienfeldi cisztercita apátságnak. Ezzel megvetette az alapját a néhány év múlva kezdődő tömeges zarándoklatok szíves fogadtatásának. A hazai zarándokok kedvelt állomáshelye Lilienfeld volt, amit az ottani Szent József Társulat számos magyarországi tagja tanúsít a XVIII. század közepén.

– A XVII. század második és a XVIII. század első feléből származó feljegyzésekből kitűnik, hogy Mariazell hatása elsősorban Északnyugat-Dunántúlra és Észak-Magyarország nyugati felére terjed ki – fűzte hozzá az igazgató. – Az északnyugat-magyarországi települések XIX–XX. századi zarándoklatai tehát visszanyúlnak a XVII–XVIII. századra, így a barokk fogadalmi zarándoklatok továbbélésének tekinthetjük azokat.  A Fertő tótól nyugatra és délre fekvő terület intenzív Mariazell-kapcsolata a német nyelvű lakosságon kívül Esterházy Pál szervezőtevékenységével s ennek kisugárzó hatásával magyarázható.

Rendszeres zarándoklat

Emlékkép: magyar zarándokok 1914- ben.
A Rábaköz katolikus lakosságának jelentős része is rendszeresen felkereste Mariazellt. Évente általában kétszer, Gyümölcsoltó Boldogasszony vagy Nagyboldogasszony napjára indultak útnak. A zarándokok többsége fogadalomból kenyéren és vízen élve, „böjtösen" tette meg az utat. Általában sajtot, túrót, aszalt szilvát vittek magukkal, a tehetősebbek némi szalonnát is. Gombás József és Cser Pál csornai búcsúvezetők feljegyzése szerint napi 30–40 kilométert gyalogoltak, hogy Nagyboldogasszony napjára Mariazellbe érkezzenek.

Augusztus ötödike körül indultak és a Csorna – Sopron – Bécs – Mödling – Heiligenkreutz – Alland – Hafnerberg – Türnitz – Annaberg – Joachimsberg – Josefsberg – Mariazell útvonalon haladtak.

Lelki felkészülés

– Türnitz és Annaberg között volt egy szent kút és egy kör alakú kápolna, a Miklós-kápolna, ahol az először Mariazellbe zarándokló fiatalok búcsúkeresztapát és búcsúkeresztanyát választottak maguknak – folytatta V. Szalontay Judit. – A lányok fehér ruhát öltöttek magukra, koszorút tettek a fejükre, így vonultak Mariazellbe. Adatközlőim szerint Türnitznél a Steinbachrotte 47. szám alatt ma is látható faházban, pajtában aludtak. A zarándokokat az útvonalat jól ismerő férfi, búcsúvezető vezette. Mindennap korán útra keltek, csak délben tartottak pihenőt. A szállás előkészítésére két embert fogattal előreküldtek. 

A zarándokoknak az odaút, az előkészület volt a fontosabb, hisz ennek során készült fel a lelkük a szenttel, Szűz Máriával való találkozására. A rábaköziek útja is hagyományos zarándokút volt. Igazi „via sacra", szent út és „via purgativa", a bűntől megtisztuló szakasz. Papjuk vezetésével útközben minden fontosabb szent helyet (kápolnát, templomot, út menti keresztet) meglátogattak, reggel és este szentmisén vettek részt, Mária-énekeket énekeltek.

Az előénekeseknek kézzel írt énekeskönyvük volt. Néhai Cser Pál búcsúvezető hagyatékában őrizzük ezt... A kegyhelyen vásárolt emléktárgyak (Mária-szobrok, szenteltvíztartók, rózsafüzérek) a csornai tisztaszoba ékességei voltak. A porcelánfogós sublót tetején megterített házi oltáron egymás mellé kerültek a különböző búcsújáróhelyekről hozott emlékek.

Fülbemászó a pajtában

A csornai Herczeg Zoltánnénak az édesanyja az 1910-es években vett részt a mariazelli búcsújáráson. Tőle tudja, hogy egy-egy alkalommal legalább tizennégy napon át gyalogoltak, közben parasztházaknál, pajtákban aludtak.

– Édesanyám egyszer nagyon szerencsétlenül járt – emlékezett Herczegné Ágnes néni.
– Miközben éjszaka aludt a pajtában, egy fülbemászó belement a fülébe. Fájt a feje, zúgott a füle, s mivel nem tudták kipiszkálni, orvost kellett keresniük. Szerencsére sikerült doktort találni és ő szabadította meg a kellemetlenséget okozó rovartól.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húszméteres lángok Kapuváron

Teljesen leégtek a melléképületek és két gázpalack is felrobbant a kapuvári Wesselényi… Tovább olvasom