Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 32°C Még több cikk.

˝Van gyógyulás, csak nem szabad feladni˝

Csodával határos módon és gyorsasággal épült fel súlyos betegségéből a rábcakapi Győrig Csaba.

A 30 éves fiatalember szervezetét tavaly májusban vírus támadta meg, teljesen lebénult. Az orvosi tapasztalatok szerint a hasonló bajban szenvedőket legalább egy évig kezelik kórházban, gyakran hónapokig mesterséges kómában tartva. A teljes felépülés további három-négy évet vesz igénybe másoknál, ehhez képest Győrig Csaba már egy hete boldogan traktorozik. Tíz hónap alatt győzte le a kórt.

A fiatalember azért kérte a Kisalföldet, hogy megoszthassa az elmúlt tíz hónap történéseit, mert biztatnia akarja sorstársait: van gyógyulás, csak nem szabad lemondani az életről és nagyon kell akarni. Ő végig hitt benne, hogy egészségesen hagyja el a kórházat. Egyszer kedvetlenedett csak el, ám akkor nem is volt tudatánál.

– Édesanyám mesélte el utólag, hogy még az intenzív osztályon megkérdeztem tőle: hazajutok-e élve? Nem emlékeztem rá, mert az ott töltött napok teljesen kiestek – idézte fel Győrig Csaba az egész életére meghatározó élményeket lapunknak.

Győrig Csaba teljes bénultsággal került kórházba tíz hónappal ezelőtt. Orvosai is csodálkoznak, de a fiatalember ma már újra traktorozik.
Győrig Csaba teljes bénultsággal került kórházba tíz hónappal ezelőtt. Orvosai is csodálkoznak, de a fiatalember ma már újra traktorozik.

– Az egész tavaly májusban kezdődött, amikor óráról órára, vagy inkább percről percre egyre rosszabbul lettem. Elhagyott az erőm, kettős látásom volt, nem tudtam mozogni. A győri sürgősségi osztályra vittek, ahol a legjobb kezekbe kerültem. Ha hosszú életű leszek, sem tudom elégszer megköszönni Szegedi Anikó doktornőnek, amit értem tett. Őrangyalom volt. Szaktudásával a testemet gyógyította, hozzáállásával, minden szavával viszont a lelkemet erősítette. Azt hiszem, így tíz hónap távlatából, utóbbira legalább akkora szükség van, mint a kezelésekre, gyógyszerekre.

Nemcsak engem bátorított, hanem a szüleimet is. Nekik megígérte, hogy meggyógyítja a fiukat, nekem pedig azt, hogy ugyanolyan ember lehetek, mint május előtt.

Csaba két hét teljes bénultság után tudta először mozdítani a lábát. Onnantól aztán látványos és csodás gyógyulás, felépülés tanúi lehettek orvosai, ápolói, családtagjai. Járókeretet például mindössze egy napig használt. Közben természetesen átesett a szükséges vizsgálatokon, kezeléseken, rehabilitációs kúrákon. Tíz hónap után pedig ismét munkába állt az egyik rábcakapi mezőgazdasági vállalkozásnál.

– A kórházban mindenki csodálkozva figyelte, mi történik velem. Nem is akarták elhinni, mert ilyet még nem láttak. Persze nem teltek el ilyen simán és egyszerűen a hónapok. Voltak nehéz percek, például amikor megtudtam, hogy béna vagyok. Injekciót kaptam a hasamba és nem éreztem semmit. A nővérke közölte velem, mi a helyzet és hogy újra kell tanulnom járni. Elfordítottam a fejemet, kétségbeestem és arra gondoltam, erre én sosem leszek képes, feladom. Aztán a kórházban lelket öntöttek belém az orvosok, ápolók és a gyógytornászom. Tudatosult bennem: ha az agyam nem akarja, hogy lábra álljak, sohasem fogok. Én viszont élni és járni akartam, akartam a gyógyulást. Minden gondolatom ez lett és sikerült.

Vártak rám a családtagjaim, az akkori barátnőm, a munkatársak, a falubeliek. Érdeklődtek, bátorítottak és a szeretetük nagyon sok erőt adott, köszönet érte ezúton is. A gyógyulás, tíz hónapos tapasztalatom ez, nagyban függ a megfelelő gyógyítástól. De legalább ekkora szerepe van a hitnek, az akaratnak is. Én pedig nagyon hittem és nagyon akartam – vélekedett Győrig Csaba.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elöregedtek a fák, kivágták

Szeretném megkérdezni a kapuvári illetékesektől, hogy kinek volt olyan gondolata, hogy egy egész… Tovább olvasom