Kisalföld logö

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Utolsó üdvözlet a szebeni havasokból

A kisbaboti Török Kálmán rendszeresen írt levelet családjának az első világháború idején. 1916-ban azonban elmaradtak üzenetei és az itthoniak tudták, bajt történt a családfővel. Emlékét száz év után is őrzik.

Jövőre lesz száz esztendeje, hogy a kisbaboti származású Török családban féltve őriznek egy apró, megszáradt havasi gyopárt. A kis virág Erdélyből, a szebeni havasokból borítékban utazott a Rábaközbe és egy szeretteiért aggódó édesapa, Török Kálmán küldte. „Fent terem a havasokon, de csak mészkövön. Viseld gondját az erdélyi emléknek!" – írta feleségének 1916 februárjában.

Török Kálmán hetente többször is írt családjának, mígnem 1916-ban elmaradtak a lapok, levelek. Felesége sejtette, hogy baj történt.
Ez volt talán az utolsó üzenet, melyet Török Kálmánné az első világháborúba besorozott urától kapott. Az erdélyi emléknek gondját viselte hatvannégy éves özvegysége alatt. Most unokája, a Szilsárkányban élő Kovács Imréné őrzi. Egy, a frontról ajándékba hozott kávékiöntővel és sok-sok levéllel, tábori lappal együtt.

A nagypapától kapott, a nagymama által őrzött havasi gyopár száz év után is a családnál van. Kovács Imréné viseli gondját.
A nagypapától kapott, a nagymama által őrzött havasi gyopár száz év után is a családnál van. Kovács Imréné viseli gondját.


– Nagyapám, Török Kálmán kisbaboti volt, nagymamám sopronnémeti származású. Kisbaboton gazdálkodtak, amíg a nagypapát be nem hívták – elevenítette fel nagyszülei történetét Kovács Imréné. – A kapcsolatot leveleken keresztül tartották, illetve egyszer kapott a nagyapa szabadságot. Több levelében is írta, hogy aratásra szeretett volna hazautazni, de nem adtak erre engedélyt. Nagyon sok levele megmaradt, melyeket nagyanyám féltve őrzött, szinte elzárva. Halála után hozzám kerültek az iratok, és amikor nyugdíjas lettem, került rá sor, hogy átnézzem, rendezgessem őket. Ekkor esett ki az egyik borítékból a havasi gyopár is.

Török Kálmán hetente többször is írt családjának, mígnem 1916-ban elmaradtak a lapok, levelek. Felesége sejtette, hogy baj történt. Kerestette hivatalos úton és férje több bajtársát is kérte, tudassák, ha látták őt. Érdemi információt azonban nem kapott. Így a család a mai napig nem tudja, hol esett el, hol nyugszik. Úgy gondolják, valahol Erdélyben, hiszen Nagydisznódon, Uncsukfalván, Sellenberken keltezte utolsó leveleit.

– Nagymama mindig úgy mesélte, hogy a nagypapa pergőtűzbe került és az okozta vesztét. Hogy az a pergőtűz mi lehetett, ő sem tudta és mi sem, de így hallotta valakitől, aki hazajött a háborúból. Emlékét szeretettel őrizték a családban és sokat emlegették. Nagyanyám nem ment férjhez többé. Kilencvennyolc évet élt, hatvannégyet özvegyen – mondta Kovács Imréné.
A család a mai napig nem tudja, hol esett el, hol nyugszik. Úgy gondolják, valahol Erdélyben, onnan keltezte utolsó leveleit.

Török Kálmán hősi halált halt. Hogy hol, a család sem tudja.
Török Kálmán hősi halált halt. Hogy hol, a család sem tudja.

Mint fogalmazott, amikor nagyapja a behívóját megkapta, nem volt helye ellenvetésnek. Menni kellett, hiszen ezt követelte a haza. Az akkori propaganda pedig rövid háborút, gyors győzelmet hirdetett.
– Ebből a hangulatból nagyapám leveleiben semmi nem érezhető. Egy aggódó, a családját féltő édesapát ismerhetünk meg írásaiból. Érdeklődött az itthoniak hogyléte felől, a gazdaság dolgairól. Nagyanyám pedig folyamatosan tudósította is a hazai eseményekről. Bizonyára nem gondolták, amikor elbúcsúztak, hogy utoljára látták egymást. Nagyanyám sosem beszélt a fájdalomról, ami a lelkében lehetett. Érzéseit azonban megőrizte a sok-sok levél és a havasi gyopár, melynek gondját viselte hosszú életén keresztül – jegyezte meg Kovács Imréné.

 

 
 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A bíráló, a kormos lovag és az apród

A kapuvári ÍzvadÁszok sikerei. Tovább olvasom