Kisalföld logö

2017. 08. 19. szombat - Huba 19°C | 31°C Még több cikk.

Türelem – boldogság

Komoly műtétekkel nehezítette Erika életét a sors. Majd egy évtizede lerokkantosították, a negyvenhét éves rábaszentmiklósi asszony mégis a szeretetet szolgálja mindennapjaival, a reményről szólnak versei, festményei.
„ Összejött minden, de már jól érzem magam" – ezzel fogadott legújabb örömei, a rábaszentmiklósi kultúrházban most kiállított képei társaságában Szabó Istvánné. Korábban csípőjét, majd a szívét műtötték, most is egy hasonló kórházi „kaland" után lábadozik.

– Engem a betegségeim megtisztítanak, helyrebillentik bennem az egyébként olyan törékeny egyensúlyt. Helyrebillentik azt, amit a megpróbáltatások a mély felé mozdítanak el. Aztán amikor sikerül magamban mindent helyreállítani, versek és festmények születnek... Egy életre meghatározó élmény volt számomra kisfiam születése. Ennek hatására kezdtem el például írni – meséli Erika, aki amellett, hogy különlegesnek számító kedvteléseknek hódol, a kis falu közéletében is tevékenyen részt vesz.

Tagja a képviselő-testületnek, az iskolaszéknek, és jó ideje a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjában is szorgoskodik. Ahogy mondja: nem ér rá unatkozni, hosszú ideig a bajain siránkozni sem. Igazi örömet az jelent számára, ha írásain, képein keresztül megoszthatja másokkal szeretetét és azt a hitet, ami Istenhez és a világ szépségeihez köti.

Egyik versében ezt írja: „Csak mondanám, csak mondanám, azt, ami fáj, / de közömbös tekintetek néznek rám. / Akkor is elmondom, hogy tudja meg a világ: / mennyi csoda és szépség árad hozzám. / Csak mondanám, csak mondanám, a panasz nem segít, / a boldogulás útjain engem Isten segít."

– Bodonhelyen születtem és a szüleimtől is azt láttam, hogy a hit mindennapjaikhoz, munkájukhoz meghatározó erőt adott, azt tapasztaltam, hogy velünk az Isten. Később, felnőttként már magam is mindig megtaláltam a hozzá vezető utat. Tudom, ha kérem, megsegít, érzem vigyázó tekintetét, érzem, hogy gondoskodik rólam, fogja a kezemet. A műtétek előtt is fohászkodtam hozzá, mindig meghallgatott.
Szabó Istvánné életében új felfedezés a festészet: játék a formákkal, színekkel. Az utóbbiak közül a narancssárgát, a fehéret és a világoskéket kedveli igazán, ha gond nyomja lelkét, akkor sötétbarna – de soha nem fekete – számára a világ.

– Nem szeretek tétlenkedni. Persze, ha valami nem megy, akkor türelemmel várom a termékeny, felszabadító pillanatot...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagydíjas lett a Provertha

Az idei, ötödik Hanság Expóra majdnem hetven kiállító érkezett az ország legtávolabbi vidékeiről is… Tovább olvasom