Kisalföld logö

2017. 12. 11. hétfő - Árpád 4°C | 14°C Még több cikk.

Tőzeggyármajorban nem tudják, mire ébrednek

Tőzeggyármajor lakosainak száma egyre csökken, pedig ötven éve még majd hatszázan éltek ott.
Víztorony: A herceg a cselédházakba is vízvezetéket szereltetett.
Tőzeggyármajor valamikor virágzó település volt Kapuvártól mintegy tíz kilométerre, a Pomogy felé vezető úton. Lakosainak száma megközelítette a hatszázat még a múlt század közepén is. Az ott élők előbb az Esterházy hercegek birtokán, később az állami gazdaságban találtak munkát, ma pedig egy külföldi vállalkozó műveli a major körüli földeket. Igaz, ő nem sok embert alkalmaz. Öregedik a falu, a fiatalok nem helyben telepednek le, az üres házakat, mint sok helyen, osztrákok vásárolják meg.

Négy ökör meg két lehetőség

A nyolcvankét esztendős Füzi Kálmán gyerekként került Tőzeggyárba. Édesapja, később pedig ő maga is az uradalomban dolgozott.
– Az Esterházy herceg négy szilaj ökrét hajtottam, egészen 1944-ig, amikor is bevonultam – idézte fel Kálmán bácsi. – A falu egyébként az itt működő gyárról kapta a nevét, tőzeget bányásztak a környéken és összebálázva adták el, de az uradalom gőzgépeit is azzal fűtötték. Az Ikva-hídon túl állt az emeletes deszkaépítmény, az volt a gyár.

Akkoriban meg lehetett élni helyben is, nem voltak rossz vezetőink, munka is akadt. Aztán a földosztáskor az uradalmi birtokból kaptunk földet, magángazdálkodók lettünk. 1956–57-ben pedig a hercegi lakásokat bontották le, abból építkeztek az itteniek, a herceg földjéből pedig házhelyet is kaptunk. 1959-ben két választásunk maradt: vagy a téesz, vagy az állami gazdaság. Mi az utóbbi mellett döntöttünk. A férfiaknak persze volt munka ekkor is, de a fiataloknak mind el kellett menniük, mert nekik már nem volt lehetőség helyben. Attól kezdve fogy a falu.

Iskola, fogászati rendelő és a csonka víztorony

Cser Sándor nyugdíjas postás is éppen emiatt – miközben udvarán tevékenykedik – összeráncolt homlokkal mesél a település múltjáról.
– 1954-ben még ötszáztizenheten éltünk itt, de a hatvanas években is csaknem négyszázan, ma viszont csupán száznegyvenen – sorolja a demográfiai adatokat. – A hercegi uradalomban, de még az állami gazdaságban is mindenki megtalálta a boldogulást, a privatizáció azonban megpecsételte a sorsunkat.

Azelőtt a helyiek tudták, mire ébrednek fel, mi lesz a dolog, de ma az sem biztos, hogy munka akad. Ezért fogy annyira Tőzeggyár is. Nincs, ami itt tartsa az ifjakat, azaz fiatal nem is igen van már nálunk. Nem mernek házasodni, építkezni, mert bizonytalan a jövő. Pedig a múlttal nincs mit szégyenkezni, hiszen alsó, felső tagozatunk volt az iskolában három pedagógussal, fogászati rendelőnk, irodáink voltak. A gyerekek Sopronba, Győrbe jártak tanulni, a baj csak az lett, hogy ott is maradtak, nem telepedtek le itthon.

Tőzeggyármajorban a magyar–osztrák határra vezető út mellett még állnak az egykori uradalom cselédházai, a hercegi majorság istállói, gabonatárolói. Azt mondják, külföldié lett a nagy vagyon, még a környező földek is. A major szélén az egyik épületből templomtoronyra hasonlító kupola meredezik felfelé, de mégsem isteni hajlékról van szó. Cser Sándor ad eligazítást ebben a kérdésben is.

A lakásokba is jutott víz

– Az a víztorony. Herceg Esterházy építtette a múlt században. Zászló is volt a tetején, de az már letörött, rajta volt az évszám: 1923. A tartályba szivattyú emelte fel a vizet, onnan csöveken vezették az istállókba, irodákba, de az uraság gondolt a cselédekre is, hiszen azok lakásaiba is jutott a vízvezetékből. Mondom, azelőtt jobb világ volt itt is, jobban megbecsülték az embert. Azt hiszem, az a legnagyobb baj, sokan hirtelen lettek gazdagok, de eközben nagyon sok lett a szegény is – ad magyarázatot a helyzet alakulására a nyugdíjas postás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Földtulajdonosok favitája Farádon

Kié a fa? Az önkormányzaté vagy a földtulajdonosoké? Ez most a kérdés Farádon. Amíg nem tisztázódik a tulajdon- jog, az értékesítés várat magára. Ne vágj ki minden fát – szól a régi sláger. Ám hogy a dalosok eme „intelmét" megfogadják-e Farádon, nem tudni. Azt viszont igen, hogy a földtulajdonosok háborognakmert tudomásuk szerint hamarosan licit útján értékesítik és kifűrészelik a fákat. Tovább olvasom