Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Történetek múltról, jelenről

A bodonhelyi idősek szívesen osztják meg akár idegennel is régi, évtizedes történeteiket.
Szöllősi Antalné Jolán néni
Emellett persze arra is figyelnek, mi történik falujukban mostanában. Néha a kutya is rántott húst eszik...

„ Bodonhelyen jól élnek az emberek" – állítja Szöllősi Antalné Jolán néni. Ő pedig már csak tudja, hiszen több mint nyolcvan esztendeje tapasztalhatja, mi is történik a faluban. Azt azért hozzáteszi: persze csak azok, akik takarékoskodnak.

A fiatalok eljárnak

Hétköznap jobbára persze csak idősekkel találkozhatunk a Rába partján, mert a fiatalok többnyire vidéken keresik kenyerüket. Helyben ugyanis nincs munkalehetőség, a téesz már régen megszűnt, egyéb meg nem adódott az évek alatt. Jolán néni szomszédasszonyaival, Kenesei Lászlónéval és Varga Gáspárnéval beszéli meg rendszeresen a világ és a falu dolgait.

– Nem mindenki spórol azért, van, aki már a nyugdíj napján nagy szatyrokkal érkezik haza Csornáról, otthagyja a pénze felét. A másikból meg feladja a csekkeket, aztán jön a kínlódás – fogalmazza meg észrevételeit Jolán néni. – A fiatalok eljárnak dolgozni máshova, szinte csak mi vagyunk itthon. Ha jó az idő, kiülünk egy kicsit beszélgetni, kimegyünk a temetőbe, megfőzzük az ebédet. Teszünk-veszünk a ház körül és elmegy az idő. Ahogy fölöttünk is eljárt már.

„ Csak azt tudtuk, hús"

Ezekből az évtizedekből bőven van mit felidézni, Jolán néni kérésünkre meg is teszi. Egy kislánykori esetet mesélt.
– Talán harmadikos lehettem, a barátnőm testvére a jegyzőéknél szolgált, és mi meglátogattuk – szól a sok évtizedes történet. – Valamit segíteni kellett nekik, a fizetség rántott hús volt, egy szelet kenyérrel. Nem is tudtuk, mit eszünk, csak annyit, hogy hús. Nem voltunk szegény emberek, de akkor nem ismertem a kirántott húst. Most meg már a kutyának is adok, ha nem fogy el...

Legalább nyugdíj lett

Varga Gáspárné meg a téeszvilágot emlegeti. Azt mondja, akkor mindenkinek volt munkahelye, biztos megélhetése és még a háztájiban is nevelték a disznókat. Kenesei Lászlóné Etel néni egyetért ezzel a véleménnyel, még hozzáteszi: legalább nyugdíja is van az embereknek. „Különben miből élnének meg az idősek" – teszi fel a kérdést. „Az öregek azelőtt is megvoltak a fiatalokkal, a föld eltartotta az egész családot. Senki sem panaszkodott. A hiba ott volt, amikor elvette az állam a gazdaságokat az emberektől" – de ezt már Jolán néni mondja és mi is továbbindulunk.

Messzebb a megélhetés

Bodonhely boltjában Szabó Zoltánné Zsuzsa várja vásárlóit.
– Csendes, nyugodt falu ez, rendes emberek lakják – újságolja a boltos. – Nem sokan laknak már Bodonhelyen, ilyenkor ősszel pedig már az üdülőtelkeken sincs nagy mozgás. A legnagyobb gond az, hogy nem a községben, de a környéken sincs munkahely. Csornára sem nagyon járnak, inkább messzebb találják meg a megélhetést az itteniek.
A falu vezetése a gondok és a szűkös lehetőségek ellenére is arra törekszik, hogy otthonossá tegyék a települést. Tervek vannak a Rába-parttal, szépítik a közterületeket, a középületeket, járdákat, utakat újítanak fel. De azért ott, ahol néha a kutyának is jut rántott hús, igazán nincs rossz világ...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új rendőrkapítányok Csornán és Kapuváron

Két új rendőrkapítányt is beiktattak az elmúlt napokban. Csornán Kiss József alezredes lett a város rendőrkapítánya, míg Kapuvárott Kiss Zoltán őrnagyot iktatták be hivatalába. Tovább olvasom