Kisalföld logö

2017. 04. 25. kedd - Márk 10°C | 21°C Még több cikk.

Testőr volt a kormányzó mellett

Páli - Horthy kormányzóságának utolsó napjairól, a hadifogság szörnyűségeiről mesélt a Kisalföldnek a 88 esztendős Szalai József. Jóska bácsi ma is aktív: énekel, citerázik, csak a fafaragó bicskát hagyta el.
Értékes lakója Pálinak a 88 esztendős Szalai József. A helyiek vigyáznak is rá: tisztelik, megbecsülik, szeretik idős földijüket. Jóska bácsi magas kora ellenére igencsak aktív. A Kisalföldnek is szívesen beszélt azokról a hónapokról, amikor Horthy Miklós közelében szolgált.


Sopronból a palotába

– Sopronban voltam katona, 1944-ig a frontot is megúsztam. Augusztusban aztán jött a hír, Budapesten erősödnek a nyilasok, Horthy Miklósnak nem elég a hivatásos testőrsége – kezdett a kalandok sorába Jóska bácsi. – Egy lövészszázadot, benne engem is, a budai várba vezényeltek. A testőrök mellé osztottak bennünket. Az ott töltött hetek alatt egyre jobban éreztük, hogy feszült a helyzet, a kormányzó is ideges volt. Hallottuk, készíti elő a kiugrást. Így jött el 1944. október 15. Arra lettünk figyelmesek, hogy a testőrök a csendőrökkel együtt géppisztolyosan autókon, motorokon száguldanak ki a várból. Nem tudtuk mire vélni, aztán kiderült, elrabolták a Horthy fiút. Rövidesen Horthy Miklós is elhagyta a palotát. Nagyon letört volt, búcsúzóul azt mondta nekünk: „Fiaim, én most elmegyek, egyezkedem a németekkel." Akkor láttam utoljára. Délben aztán hallottuk a kormányzó kiáltványát a magyar nemzethez.

Szalai Jóska bácsi bajtársaival a háború idején.
Szalai Jóska bácsi bajtársaival a háború idején.

„A kavicsnak is égnie kell"

Innentől kezdve Szalai Jóska bácsi „sodródott" az eseményekkel. A németek lefegyverezték a várbelieket, közben a palota értékes berendezéseit elhordták. A páli fiatalember ekkor találkozott Szügyi Zoltánnal.

– Őrnagy volt akkoriban, úgy emlékszem. Odaállt elénk és azt mondta: „Vagy deportálnak bennünket a zsidókkal együtt, vagy felvesszük a harcot. Az új fegyvert nemsokára bevetjük, ahol mi megjelenünk, a kavicsnak is égnie kell." Vitéz nemes Papp-Kökényesdy Sándor testőr alezredes kelt védelmünkre. Igazi úriember volt, szerettük. „Ezek az emberek katonák, akik parancsot teljesítettek. A parancsokat pedig én adtam ki" – hangoztatta. Megalakult a Szent László-hadosztály, és mi Pápa mellé, Ugodra kerültünk. Örültem neki, hiszen nekem az az út hazafelé vezetett. Páliba persze nem értem el.


Nem esküdtek Szálasira

– Szálasira kellett felesküdnünk. Mi az eskü szövege helyett mindenféle zagyvaságot összehordtunk, így az nem is lehetett érvényes. Előbb Székesfehérvárra vittek bennünket, végül az Ipoly mellé, ahol fogságba is estünk. 1944 karácsonya volt ekkor.

Jóska bácsi három évet húzott le a Szovjetunióban. Később tudta csak meg, hogy Ukrajnában volt. Sanyarú körülmények között. Azokat a bajtársaikat, akik nem bírták ki a fogságot és meghaltak, egy kukoricaföld közepén „dobták gödörbe" az oroszok. „Se fejfa, se koporsó, se szentelt föld" – sóhajtotta Szalai József.

Jóska bácsi egy hetven évvel ezelőtti képen, regrutaként.
Jóska bácsi egy hetven évvel ezelőtti képen, regrutaként.

Étel a benzineshordóban

– A három év alatt zsiradék nem jutott nekünk. Nagy betonsilókba reszeltek bele mindenféle zöldséget, gyümölcsöt. Tetves káposztát, éretlen dinnyét, zöldparadicsomot, sárgarépát, amit csak találtak. Lábbal megtaposták és kimosott benzineshordókba vasvillával hányták bele. Mint az állatokat, úgy tartottak bennünket. A fagyos krumplit földesen, gazostól főzték meg, de a túléléshez szükségünk volt minden ehetőre. Az itthoniak sokáig nem is tudták, élünk-e, halunk-e. Egyszer aztán kaptunk levelezőlapot, írhattunk haza és a húgom válaszolt is. Én közben annyira legyengültem, hogy kórházba kerültem. Ott hallottam a hírt, „tránszport" lesz. Örültünk nagyon, de legjobban akkor, amikor vonatra raktak bennünket. Debrecenben már nagyon sok civil várta a hozzátartozókat. Egy ember a sorban azt mondta: „Ezeket minek engedték haza?" Azt a fickót meglincselte a tömeg. Budapesten keresztül jöttem haza, a vadosfai állomásra. Szegény húgom meg sem ismert, csak nézett rám bizalmatlanul, úgy megváltoztam a fogságban.

Jóska bácsi közel három évet töltött Ukrajnában. A rendszerváltáskor azonban nem kapott nyugdíj-kiegészítést, mivel három hónapja hiányzott a három évből. Fájlalja ma is, hogy emiatt esett el a havi húszezer forinttól.

Szalai József kora ellenére ma is aktív. Énekel, citerázik, ˝tanítja˝ a fiatalokat.
Szalai József kora ellenére ma is aktív. Énekel, citerázik, ˝tanítja˝ a fiatalokat.

Hobbija a fafaragás

Hazatérte után dolgozni kezdett, családot alapított. Hobbiként a fafaragást választotta. A paraszti élet mindennapjait örökítette meg. Kiállításokon vett részt, rendezvényekre hívják ma is. Aktív tagja a páli dalkörnek, a szili citerazenekarnak. Egészségére nem panaszkodik, azt mondja, jó géneket örökölt. Anyai nagyanyja 94, édesapja 93 esztendősen halt meg. „Amíg erőm engedi, részt veszek a falu életében, elmondom a fiataloknak mindazt, amit megtanultam hosszú életem alatt. Érzem, hogy szeretnek, és bízom benne, hogy még sokáig köztük lehetek" – gondolkodott el búcsúzóul Jóska bácsi.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emlékeket keresnek

A Lengyel Köztársaság Magyarországi Nagykövetségének megbízásából a kapuvári önkormányzat keres… Tovább olvasom