Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

Távolságtartó szeretetben, akár egy életen át

A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megyei rendszeréhez 2004 végén 577 gyerek tartozott.
Nagy családban: A jobaházi Soós család 1985-ben fogadta az első gyereket és azóta is nevelőszülők.
A gyermekvédelem intézményes formában 1963-ban kezdődött megyénkben, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet megalakításával. A rendszer 1997-ig, a gyermekvédelmi törvény megalkotásáig működött ugyanabban a formában. Ekkor egyértelmű lett, hogy a korábbi gyakorlat, a nagy nevelőotthoni hálózat tovább nem tartható. 2000-ben a megyei önkormányzat felügyelete alatt mint önálló intézmény jött létre a gyermekvédelmi szakszolgálat. Igazgatója Szarkáné Németh Ágnes lett.

„ Nem tekinthetik sajátjuknak"

A szolgálatnál jelenleg ötvenhárman dolgoznak, közülük tizenheten hivatásos nevelőszülők. A rendszer korábban arra törekedett, hogy azokat a gyerekeket helyezzék nevelőszülőkhöz, akiket vér szerinti hozzátartozóik nem látogattak. Az állandóságot igyekeztek biztosítani. Az új előírások viszont úgy rendelkeznek, hogy a nevelőszülők átmeneti gondozást nyújtsanak, működjenek együtt az „igazi" családdal és segítsék haza a gyereket.

Szarkáné Németh Ágnes szerint ma már a nevelőszülőség is szakma, amely szolgáltatást nyújt. A rendszerbe elsősorban serdülőkorú, magatartásproblémás, zavaros családi háttérrel rendelkező gyerekek kerülnek. A „hazafelé" vezető út is egyre nehezebb.

– A nevelőszülő-jelöltek képzésen vesznek részt, ahol szakmai ismereteiket bővítik – mutatta be a nevelőszülő-hálózatot az igazgató. – Első és legfontosabb elvárás, hogy a gyereket nem tekinthetik sajátjuknak. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a vér szerinti szülők körülményei rendeződnek, el kell szakadniuk egymástól. Ezt az érzelmi folyamatot nagyon nehéz feldolgozni. Jó nevelőszülő az, aki azonosulni tud a feladattal: elfogadtatja a gyereket a környezetével, tudja kontrollálni érzelmeit és amikor kell, elválni is képes. „Távolságtartó" szeretetet biztosít.

A fiatalok nagykorúságuk után sem kerülnek ki a rendszerből, a szolgálat munkatársai nem hagyják magukra őket. Utógondozás keretében segítik boldogulásukat.

– Visszajönnek hozzánk, keresik a találkozást, sőt, arra is van példa, hogy a nevelőszülőnél nevelkedett fiatal később maga is nevelőszülőként kerül vissza a szakszolgálathoz – fogalmazott Szarkáné Németh Ágnes.

Csilla és Gyurika

A nevelőszülőknek különböző előírásoknak kell megfelelniük. Az alsó korhatár például huszonöt év, de feltétel az is, hogy a szülő és az érkező gyerek között nem lehet tizennyolc évnél kevesebb vagy negyvenötnél több a különbség. Lényeges még a fizikai, az egészségügyi alkalmasság, a megfelelő környezet és a tanfolyami végzettség.

Különleges és talán egyedülálló eset a pásztori Balogh Csilláé. Az asszony fiatalon, tizenkilenc évesen, egyedülállóként lett nevelőszülő. Akkoriban a csecsemőotthonban dolgozott, ahol „beleszeretett" egyik kis pártfogoltjába. Megkereste a hivatalos utat és hazavitte a kétéves kisfiút, aki – ma már felnőtt fiatalemberként – azóta is vele él. Balogh Csilla időközben férjhez ment, két gyermeke is született, akik bátyjukként szeretik idősebb testvérüket.

– Utólag mondhatom, hogy könnyen magamhoz tudtam venni Gyurikát, a hivatalok nem akadályozták meg – beszélt élete egyik legszebb élményéről Csilla. – Akkoriban még úgy szólt a törvény, hogy ha a kicsiket kétéves korukig vér szerinti szüleik nem látogatják, akkor örökbe adhatók. Mi Pásztoriban, a szüleimnél jól megvoltunk. A fiam mindig is tudta, hogy nem én vagyok az édesanyja, ezt a korának megfelelően mindig tudatosítottuk benne. De ez aztán nem is volt téma a családban, engem például ma is anyának hív.

Egyszer csak jött az 1997-es törvény, ami visszamenőleges hatályú volt, azaz a szülőket megkeresték, és lehetővé tették, hogy találkozzanak gyermekeikkel. Gyurikát is látni akarta az édesanyja, és akkor teljesen elkeseredtem, hiszen félő volt, hogy elszakítják tőlem. A fiamat a kamaszkor kellős közepén villámcsapásként érte a hír, de nem akadályozhattuk meg a találkozást, noha ő is elzárkózott tőle. A különböző hatóságokkal végül abban maradtunk, hogy a nagykorúsága után ő maga döntse el, hogy akar-e kapcsolatot tartani a családdal vagy sem. Gyuri azonban felnőttként is úgy határozott, hogy nem akar.

Csilla és Gyurika között igazi anya-fiú kapcsolat alakult ki és anyja későbbi férjét is elfogadta. Noha a srác már nagykorú, továbbra is maradt a Balogh családnál. Sőt, azóta már házat is vásároltak neki.
– Az otthonteremtési támogatást, az 1,4 millió forintot használtuk fel, amiből a faluban vettünk Gyurinak egy felújításra szoruló házat. Azt hiszem, ez egy biztos pont lesz, ha majd egyszer önálló életet kezd. Az persze számunkra egyértelmű, hogy nem szakad el tőlünk ezután sem, hiszen ő ugyanúgy hozzánk tartozik, mint a két saját gyermekem.

„ Ide hazajöhetnek"

A jobaházi Soós Jánosnak és feleségének volt már két saját gyermeke, amikor egy harmadikat mint nevelőszülők vállaltak, 1985-ben. 1989-től hivatásos nevelőszülőként dolgoznak. Az évek során jó pár gyerek megfordult náluk, jelenleg hetet nevelnek.

– Én állami gondozásban nőttem fel, és úgy gondoltuk, ha már nekem nem adatott meg a család, akkor a lehetőségeinkhez mérten megkönnyítjük a hasonló sorsú gyerekek életét – beszélt az indíttatásról a családfő. – A nagyobbak szülőként szeretnek bennünket és mi is őket gyerekeinknek tekintjük. A kisebbek már az 1997-es törvény után kerültek hozzánk. Velük más a helyzet, mivel tartják a kapcsolatot a vér szerinti szülőkkel is. Pk például a keresztnevünkön szólítanak, de az évek során mindegyikkel sikerült megtalálnunk a hangot és nagyon jól megvoltunk.

Soósék vállaltak sérült gyerekeket is, akik még több odafigyelést, gondozást igényelnek. Pket ugyan soha nem érdekelte a kívülálló véleménye, de a negatív kritikákat azért meghallották.
– Sokan voltak olyanok, akik segítettek, elismerték a munkánkat, de bizony rosszindulatú megjegyzések is akadtak. Volt, aki azzal vádolt, hogy az anyagi haszonszerzés vezetett bennünket, de igyekeztünk ezeket a hangokat kizárni az életünkből. Mi példát szeretnénk nekik mutatni az életünkkel, nevelésünkkel, amiből felnőttként meríthetnek, ha akarnak. A lényeg, hogy ők hozzánk tartoznak és ide hazajöhetnek – jegyezte meg Soós Jánosné.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szigorúak az előírások

Társasházak építésétől – és az ezzel járó ingatlan-értékcsökkenéstől, valamint a növekvő… Tovább olvasom