Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 33°C Még több cikk.

Szeretet hófehér mintákon

Tizenegy gyermek, tizennyolc unoka, tíz dédunoka. Nem mindennapi nagy családdal büszkélkedhet a szanyi Császár Vilmosné. Nemrégiben – 80. születésnapján – ötvenegyen ülték körül az ünnepi asztalokat.
Együtt a család
Vilmos, Vilma, Anna, Ibolya, János, István, Mária, Attila, Gyula, Katalin, Tibor. Születési évszámukkal együtt, kedves mosollyal sorolja Vilma néni gyermekei nevét. A legidősebb 1945-ben, a legfiatalabb 1964-ben született. Ahogy fogalmaz: „Egymás után jöttek sorba, és mi örömmel fogadtuk őket, hála Isten, mindegyik egészséges volt."

Nem mindig volt könnyű

– Nem mindig éreztem könnyűnek az életet, főleg ha nem tudtam, miből lesz a másnapi betevő, de a Szűzanya megsegített bennünket. Sikerült becsületben felnevelni mindegyiket. A férjem sokat dolgozott, de a szeretetre, a jó kedélyre, tréfára soha sem volt fáradt. A kertben megtermeltük a konyhára valót, a lányoknak magam varrtam ruhát, sütöttem-főztem, így a gondokon nem nagyon volt időm eltöprengeni. Mikor a gyerekek nagyobbak lettek, kézimunkáztam eladásra, meg segítettem rábaközi perecet sütni.

A történelem sodrában

– Kellett a „mellékes", mert bizony nem kaptunk segélyt – meséli Vilma néni, akinek férje a második világháborúban ejtőernyős őrmester volt. Negyvenkilencben szerelt le, de később sem hagyta érintetlenül a történelem. Az ötvenhatos eseményekben a munkástanács elnökének választották. A forradalom leverése után, 1957 februárjában pufajkások jelentek meg szanyi házukban, és az est sötétjében magukkal hurcolták az akkor már hétgyermekes édesapát.

„ Ne felejtse"

– Azt mondták: ő verte le ötvenhat októberében a vörös csillagot. Először Csornára, majd Győrbe vitték. Ott úgy összeverték, hogy még itthon is hosszú ideig borzasztó fájdalmakat élt át. Soha nem beszélt erről, csak annyit említett: a sobori plébánost, akivel együtt volt, akkor ütötték legjobban a pufajkások, mikor harangoztak, hogy „ne felejtse a foglalkozását".

A bélyeg megmaradt

A bélyeg megmaradt rajtunk: a férjem a környéken nem tudott elhelyezkedni, Pestre került, ott dolgozott közel négy évet, majd hatvanegyben a pápai állami gazdaságnál kapott munkát. Onnan ment nyugdíjba. A nehézségek ellenére boldogan és szeretetben éltünk. Minden vasárnap párokban mentünk templomba, és bizony mosolyogva mindig ránk csodálkoztak a falubeli emberek.

Mintákban küldi...

A Császár gyerekek időközben férjhez mentek, megnősültek. A legtávolabbi Dunaharasztin, a legközelebbi Vilma néni szomszédjában lakik. A nagycsaládban egyikük sem követte a szülői példát.
– Ha újra kezdhetném az életet, akkor is örömmel fogadnám a gyermekáldást, hiszen mindegyik a jó Isten ajándéka. Olyanok, mint a napsugarak: belőlem nőttek ki, ünnepeken – ahogy most a nyolcvanadik születésnapomon –, de hétköznapon is hozzám térnek vissza, és fénnyel töltik be a szívemet. Kézimunkáztam mindegyiknek egy-egy neccterítőt, hogy megemlegessenek és a hófehér mintákban meglássák a szeretetemet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csorna folytatja a bérlakásépítést

Húsz új szociális bérlakást adtak át péntek délután Csornán. Az otthonokba eddig nehéz… Tovább olvasom