Csornára augusztus 20-án este, a városi ünnepség idején ért el a megrázó hír: Németh Lajos, a helyi sportegyesület egykori elnöke a tenger áldozata lett. Akik ismerték, megdöbbentek. Lelkes, a közért is dolgozó embert vesztett el a település. A legnagyobb, pótolhatatlan veszteség persze a családé. Németh Lajos szerettei vállalták, hogy a portálunknak beszélnek az édesapáról, a szerető kedvesről.
Szavaik mögött egy csupa szív, a gyermekeiért élő, a jóért lelkesedő sportember alakja rajzolódott ki. Bár nagyon nehéz, felidézték a vele töltött utolsó napokat, perceket is.
 |
| Németh Lajos |
| Ha szóba került a neve, akik ismerték, egy bajuszos, ragyogó kék szemű, örökké mosolygó férfira gondoltak. |
– Azt szeretnénk, ha valaki valóban kíváncsi, milyen is volt az édesapám, az a szépre emlékezzen, ne pedig az utolsó, tragikus napokra – fogalmazott Németh Georgina, az édesapját gyászoló fiatal lány. – Szívem szerint két írást fogalmaznék meg. Az egyik a puszta tényekből állna azok számára, akik a hogyanra kíváncsiak. A másik írást viszont szeretetből építeném fel. Szívvel, szívből betűzném. S még akkor sem találnék elég jó szavakat, melyekkel egy olyan tiszta szívű és hatalmas emberről hitelesen írhatnék, mint az édesapám. Ha szóba került a neve, akik ismerték, egy bajuszos, ragyogó kék szemű, örökké mosolygó férfira gondoltak. Egyszerre volt ő szerelem, édesapa, gyermek, jó barát, példaértékű ember. Mindenkinek más, de úgy gondolom, mindenki ismerhette segítőkészségéről, valamint hatalmas szívéről. És még valamiről, a sport iránti szeretetéről. Hosszú évekig volt dzsúdóedző, majd a csornai dzsúdószakosztály vezetője, később pedig a sportegyesület elnöke. Munkájából adódóan rengeteget utazott, ám emellett sem hagyta el az edzéseket. A sporton keresztül akarva-akaratlanul szívvel-lélekkel nevelte a fiatalokat. Kevés szabadidejét nem sajnálva áldozott a közéletért, polgárőrként is tevékenykedett. Nemcsak a jobbért fáradozott szüntelen, de a családi békéért, a szerelméért, gyermekeiért. Mintagyermek, mintaférj és csodálatos édesapa volt.
Németh Georgina azt is elmondta, a sors az édesapja életébe is írt boldog és boldogtalanabb fejezeteket. Hosszú, békés házasság után volt feleségével – Georgina édesanyjával – úgy döntöttek, elválnak. Lánya szerint még azokban a nehéz időkben is példát mutatott számukra: békével, csendesen váltak el. Gyermekeivel továbbra is tartotta a kapcsolatot, mindent megtett értük, sőt.
– Kapcsolatunk még csak ezután mélyült el igazán. Nagyon kevesen mondhatják el, hogy nemcsak édesapjuk vagy édesanyjuk van, hanem legjobb barátjuk is egyben. Rengeteg közös programot csináltunk, kirándultunk, utaztunk, sírtunk és nevettünk. Bohókás, vidám volt mellette az élet. Jó kapcsolatunk volt új párjával, menyasszonyával is.
Öröm volt nézni a köztük lévő harmóniát, sugárzó szeretetet. Új fejezetet kezdett életében, megnyílt a világra, sugárzott belőle az élet. Rengeteg új dolgot próbált ki. Nem félt egyetlen férfiként beállni jógázni, de ugyanígy ragadott fakanalat és vett részt közös sütés-főzésekben. Szerette az esti közös kártyázásokat, a kirándulásokat, barátkozott a síeléssel, de a sok vezetés után szívesen pattant biciklire vagy éppen csalogatta el szeretteit fallabdázni, mindemellett igazi ezermester is volt. Egy életen át szépítgette, építette otthonát.
| Úgy beszélték meg, hogy ő majd kagylógyűjtés után csatlakozik a családhoz. Ekkor, délután háromnegyed ötkor készült róla az utolsó fénykép. |
Németh Lajosnak családja és hobbijai mellett még egy nagy szerelme volt, a tenger. Az utóbbi időben minden évben egyszer elutazott az Adriára. Így történt idén is. A fárasztó munka és a zsúfolt mindennapok fáradalmait kipihenni kedvesével és annak gyermekeivel indultak el Horvátországba, augusztus 15-én. Nin városában találtak egy számukra megfelelő apartmant. A nyaralás napjai boldogan teltek a tengerparton, pihenéssel és kirándulásokkal. Augusztus 19-én a nagy melegben szintén strandoltak. Délután vízibiciklit béreltek és a szomszédos strand felé tekertek. A strandot elérve Németh Lajos kiszállt a vízibicikliből, mondván, kagylót gyűjt szerelmének és lányának. Ezzel indult el a strandolók felé a vízben, búvárszemüvegben. Még kérte szeretteit, hogy vigyék vissza a vízibiciklit és nagyon vigyázzanak kedvesére. Úgy beszélték meg, hogy ő majd kagylógyűjtés után csatlakozik a családhoz.
Ekkor, délután háromnegyed ötkor készült róla az utolsó fénykép. Pár óra elteltével a fiúk visszamentek megnézni, hogy áll a kagylógyűjtéssel, azonban a strandot végigjárva sehol sem találták. Visszamentek az apartmanba és szóltak édesanyjuknak. Azonnal segélyvonalon kértek segítséget, azonban a nyelvi nehézségek miatt nem volt könnyű felvenni a kapcsolatot magyarul beszélő illetékessel. Sokáig húzódott az intézkedés, mivel a magyar rendőrök egy másik városból, Zadarból érkeztek.
– Rögtön a helyszínre siettek. Lassan azonban besötétedett, így a rendőrök nem tudták tovább folytatni a keresést – beszélt a borzalmas órákról szerelme, Fazekas Annamária. – Másnap korán reggel újult erővel folytatták a keresését. Búvárok merültek a tengerbe, mivel sem a parton, sem a kórházban nem találták. Ezalatt a levegőben helikopter pásztázott. Így pillantották meg a tengerben. A horvát rendőrök a magyarok segítségével tudatták, hogy megtalálták. Az azonosítás során bebizonyosodott, hogy valóban apa volt, akit megtaláltak, meghalt…
21°C
Hozzászólok! 
