Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Sobor magáénak tekintette

A Farádon élő Horváth Győző tanár, néprajzkutató a Rábaköz ismert személyisége. Kutatómunkája során szinte minden településen megfordult a térségben. Évtizedek óta töretlenül őrzi, védi a népi értékeket és azon munkálkodik, hogy ezekből minél több megmaradjon az utókor számára.
Horváth Győző
A főiskolán ének-zene szakos tanári diplomát szerzett, s közben megismerkedett a népzenével. Talán ez adta az első és legfontosabb lökést ahhoz, hogy a múlt emlékei felé forduljon. Szerencsésnek tartja magát, mert mint mondja, ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyik a paraszti kultúrát az élete részének tekintette.

Sobori évek

– A hatvanas években kezdő pedagógusként Soborra kerültem, melynek patinás neve, verbunkja az idegen számára is ismerősen hangozhat – idézi fel a kezdetet Horváth Győző. – Már a második héten egy idős bácsi megszólított az utcán és megkérdezte: „ Tanító úr, milyen színdarabot fogunk tanulni ? " Érthetően zavarban voltam, hiszen azt sem tudtam, milyen lehet a színjátszás falun. Egy hét gondolkodás után azt válaszoltam, hogy utánanézek, aztán két-három hét múlva találkozunk. Így csöppentem a sűrűjébe. Közben érdeklődtem és kiderült, hogy Soboron a színjátszásnak, a néptáncnak hagyományai vannak. Ezek után a színjátszást, a néptáncot és a népzenét próbáltam csokorba kötni. Jártam a falut egy kottafüzettel, ám akkor még nem igazán tudtam, mit érdemes feljegyezni. Aztán rájöttem, hogy valóban mi is a népi érték. S akkoriban Soboron még élt az a kedves szokás is, hogy a tanítóját a falu az első pillanattól a magáénak tekintette. Jól éreztem magamat abban a környezetben, hamar megtaláltuk a közös hangot.
Horváth Győző nagy tisztelettel említi dr. Barsi Ernő és dr. Timaffy László nevét, akikkel nemcsak a könyveiken keresztül, hanem többször személyesen találkozhatott. Az egyik találkozó emlékezetes epizódját így idézi fel:
– Lőcsös kocsin mentem velük a szanyi vasútállomásról Soborra, ahol előadást tartottak. S útközben dr. Barsi Ernő azt mondta: „ Győzőkém, szívesen megyek, ha egy duót hegedülünk. " Még ott is, még akkor is a tanár, a kolléga szólt az általam nagyon kedvelt Ernő bácsiból.
Horváth Győző kutatásai elsősorban a Rábaközre korlátozódtak, s igazán itt érzi otthon magát.

A népdal és környezete

– A dal az ember életét a bölcsőtől a sírig elkíséri – fűzi tovább gondolatait a zenéről. – Bartókkal együtt vallom, hogy nem elég a népdalt megismerni, a környezetét is ismerni kell. A pásztorember dúdolgatta ezeket, s közben faragott.
Horváth Győző nemcsak a dalok, hanem a tárgyak lelkes gyűjtője is. Mint fogalmaz, a tárgyak kedvesek és kedvesebbek, néhány régiséget szinte ereklyeként őriz. Azt mondja, ezek többnyire mesterien munkált, sőt, megkomponált alkotások. Ilyen például a nagyapja kovácsműhelyéből való szerszám, vagy az agyagedény, amely a szülőfaluja, Vica homokbányájából került elő és a XVI. századból való, az első világháborúból származó kistambura, s a Biblia, amit 1835-ben adtak ki.
– A szülőfalu, Vica sok mindent adott, ahol harmonikus családban élhettem – réved a múltba. – Annak ellenére, hogy a negyvenes évek vége és az ötvenes évek eleje nem tartozott a magyar történelem legszebb időszakai közé. De a szüleim példája arra ösztökélt, hogy becsüljem ezt a földet.
Horváth Győző magángyűjteményének becses darabjaiból június elején nyílik kiállítás Csornán a Martincsevics Károly Városi Könyvtárban.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jövőre több kiállítót várnak

Vasárnap késő délután zárta kapuit Csornán a negyedik Rábaközi Kiállítás és Vásár. A hétvégén… Tovább olvasom