Kisalföld logö

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 2°C | 14°C Még több cikk.

Restaurátor plébános a Rába partján

Rábaszentmihály - Szobrokat restaurál, kegytárgyakat újít fel a fiatal rábaszentmihályi plébános. Szarka Gábor úgy fogalmaz: kényszerűségből „választotta hobbijának" ezt a foglalatosságot.
– A szükség és a takarékosság vitt rá, hogy ecsetet fogjak és felújítsam a templomi szobrokat. Ezt a munkát persze nem is nevezném restaurálásnak, inkább csak feljavítottam azokat egy kicsit – mondja szerényen ezek szerint „kényszerű hobbijáról" Szarka Gábor rábaszentmihályi plébános. Gábor atya legutóbb a rábacsécsényi templom stációit, szobrait újította fel.
 
Két felújítása háta mögött

Szarka Gábort dr. Pápai Lajos megyés püspök 2005-ben helyezte Rábaszentmihályra. Három év sem telt el, és a fiatal plébános már túl van két templomfelújításon.

A munkákból aktívan vette ki részét az atya is. Nemcsak szervezőként irányította előbb a rábaszentmihályi, aztán a rábacsécsényi templom rekonstrukcióját, de  maga is ecsetet, szerszámokat ragadott és kegytárgyakat újított fel.

Miután Gábor atya Csécsényben végzett, jöhetett a szentmihályi templom.


– Nagy munka volt a templomok rendbetétele, de a sok jó szándékú segítő támogatásával sikerült befejezni a beruházásokat – mondta Szarka Gábor, amikor arról kérdeztük, mióta hobbija a restaurálás. – Adakoztak a  hívek, a helyi és a megyei önkormányzat utalt pénzt, Amerikából kaptunk támogatást és sok, a faluból elszármazott is áldozott rá anyagilag.  A mai kultúrházért kapott hatmillió forintos kárpótlást is felhasználtuk, így tudtuk a templomot kívül-belül  tatarozni. Hátravoltak azonban még a szobrok, illetve a stációk. Megkopott állapotukban nem váltak díszére a megújult templomnak. Persze, nem nagy értékű, több száz éves művészi alkotásokról van szó, a keresztúti képek és a szobrok többsége is gipsz. Ezért is mertem hozzájuk nyúlni.
Gábor atya a plébánia előterében kialakította a restaurátorműhelyt és munkához látott.

A helybeliek nem is tudták, min fáradozik plébánosuk. Persze nem minden előzmény nélküli Szarka Gábor életében a restaurátori munka. Gyerekkorában is próbálkozott már hasonlóval.

Már régebben is érdekelte

– Soproni származású vagyok, annak idején az Isteni Megváltó nővérek templomába jártam misére. Sokat segítettem az atyáknak a templomban, előbb mint ministráns, aztán sekrestyés lettem. Mígnem egyszer a padlásra is feljutottam. Szép szobrokat, festményeket találtam, melyeket a kedves nővérek valószínűleg a menekülésük előtt rejtettek el. Ezeket sorban lehordtam. Egy festőművész ismerős ajánlott egy speciális lakkot, melyekkel a festményeket lehet rendbe tenni. Beszereztem az anyagot és átkentem őket, a kereteket is felújítottam, a szobrokat lemostam. Ez még az 1980-as években történt, tehát nagy lehetőségeim nem voltak. Aztán amikor Győrbe, a szemináriumba kerültem, találkoztam egy Nepomuki Szent János-szoborral. A keze letört, ami az én szememet igencsak bántotta. Gondoltam egy merészet és a kéz visszakerült a helyére. A másik „áldozatom" a szemináriumi Szent Imre kör Szent Imre-szobra lett. Ehhez már speciális festék kellett, amihez nehéz volt hozzájutni, így azzal dolgoztam, amihez hozzáférhettem. Ezért aztán Imre herceg egy kicsit „négeresre" sikerült, mert a bőrszínt nem találtam el igazán. Ugyanez a szobor megtalálható a rábacsécsényi templomban is. Ekkor már „tapasztalt" voltam, jobb minőségű festéket is szereztem, valamivel jobban sikerült, mint győri szobortársa.

Idő, kedv, türelem

Szarka atya azt mondja: a kényszer vitte rá, hogy maga restaurálja a kegytárgyakat. Előzőleg számolgatta, hogy a templomban lévő hat szobor és a stációk felújítása több mint félmillió forintba került volna.
Szarka atya tehát azt mondja: a kényszer vitte rá, hogy maga restaurálja a kegytárgyakat. Előzőleg számolgatta, hogy a templomban lévő hat szobor és a stációk felújítása több mint félmillió forintba került volna, amit az egyházközség nem tudott előteremteni. Ráadásul manapság kevesen foglalkoznak hivatásszerűen ezzel a munkával.

Miután Csécsényben végzett Gábor atya, jöhetett a szentmihályi templom. A helyiek kérték, újítsa fel az ő szobraikat is. Így újult meg a lurdes-i Mária-szobor.

– Ez a munka, idő, kedv és türelem kérdése. Általában az első hiányzik, ezért csak este vagy éjjel látok neki – tette hozzá. – Azért is érzem fontosnak, hogy megőrizzük ezeket az értékeket, mert elődeink évszázadokon keresztül építették, vigyázták a templomokat. A híveknek is azt mondom, nehogy mi legyünk azok, akiknek a kezei között tönkremegy.

Olvasóink írták

  • 2. N Andi 2008. február 27. 13:58
    „Jó, de azért egy papnak is lehet hobbyja, ha pedig a közösség számára hasznos, akkor külön dícséretet érdemel.”
  • 1. Kisházy Zoltán 2008. február 25. 15:15
    „Tisztelt Szerkesztőség!
    Az Önök által közölt horoszkópom alapján (Vízöntő: ,,Ha frusztrált, adja ki a feszültségét!") írom meg a cikkhez hozzászólásomat.
    Nevezett plébános úrnak nem először méltatatják az újság hasábjain áldásos tevékenységét. Most éppen restaurátori munkásságát ecsetelik. Véleményem szerint a suszter maradjon a kaptafánál. Úgy gondolom, az atya papi ténykedése is, megérne egy misét. Bár több egyházi személlyel kapcsolatban, akiket dicsfényben tüntet fel az újság - személyesen is ismerve őket - beszámolhatnák negatív tapasztalataimról, most csak a jelen cikkre szeretnék reflektálni.
    Sokak által tisztelet plébános úr egyházközségében szeretett halottunkat temette. Kértük, hogy egy általunk kiválasztott szép, odaillő idézettel búcsúzzon el nevünkben halottunktól. Ő azzal hárította el kérésünket, hogy ragaszkodik a liturgia szövegéhez. Ennek ellenére a szertartást azzal kezdte, ,,Engedjék meg, hogy megemlítsem egy személyes beszélgetésemet az elhunyttal." A folytatásban méltatlanul olyan mélyen megsértette a megboldogult gyászoló leányát a nyilvánosság előtt, hogy ő napokig hatása alatt volt az ott elhangzottaknak. Remélem, egyetértünk abban, hogy ez nem méltó viselkedés Isten szolgálójától.
    Tudni kell, hogy e sorokat egy mélyen katolikus szellemben nevelkedett, és bencés gimnáziumban érettségizett, ötvenes éveit taposó családapa írja. Nem tartom etikusnak, hogy közszemélyiségről egyoldalú, csak a pozitív tulajdonságokat, kiemelő írást jelentetnek meg nem először. Nem tudom elfogadni azt a választ sem, mi szerint mindannyian gyarlók vagyunk. (Egyházi berkekben általában ez a válasz.) Ez frusztrációt okoz számomra, ami hozzászólásom befejeztével immáron elmúlt.
    Megköszönöm a lehetőséget, hogy véleményemet elmondhattam.
    Tisztelettel: Zoltán”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Máshová kerül az erőmű

Kapuvár - A régi és alacsony hatásfokú hőközpontokban csak állagmegóvó fejlesztéseket tervez a… Tovább olvasom