Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 14°C Még több cikk.

Régi idők kónyi krónikása

Legénykora óta gyűjti Dömötör István a múlt emlékeit. A 96 esztendős kónyi helytörténész nem mindennapi számokkal büszkélkedhet: 32 évig volt tűzoltó, 30 évig énekkari tag és 25 évig templomatya szülőfalujában.
Dömötör István hálát ad a jó Istennek, hogy kegyelméből a kilencvenhatodik évébe léphetett.
A szülőktől örökölt földjein gazdálkodott Kónyban a téeszesítésig Dömötör István. Hét közben továbbra is a munka foglalta le minden idejét, aztán vasárnap – a mise és az ebéd után – megnyíltak előtte a múlt kapui: ilyenkor míves betűkkel vetette papírra az elődjeitől hallott történeteket és saját emlékeit. A szorgos jegyzetekből a nyolcvanas évek végétől helytörténeti tanulmányok születtek, amelyekkel Pista bácsi sikeresen – díjazottként is – szerepelt a Szülőföldünk honismereti pályázaton. Írásait többen használták fel egy-egy közép- és főiskolai dolgozathoz, olykor hivatkozás nélkül, hálátlanul.
– Első ilyen nagyobb munkám a kónyi dalosmozgalom krónikája volt, amelynek szerkesztésében Timaffy László néprajzkutató segített. Nem véletlen, hiszen apósa, Csányi Mihály igazgató úr hosszú évekig áldozatos munkával vezette énekkarunkat.

A következő terjedelmes dolgozatommal a falunkban ismert és élő régi szokásokat, hagyományokat, alkalmi köszöntőket foglaltam össze, majd 1990-ben a híres kónyi verbunk történetét. Ez utóbbi tulajdonképpen személyes emlékezés, hiszen legénykoromban magam is évtizedekig táncoltam. Paulini Béla, az Országos Bokréta Szövetség elnöke több helyre meghívott, elvitt bennünket, még a Balatonhoz is. Utolsó alkalommal én 1943-ban táncoltam egyik társammal verbunkot az Érdi Népfőiskolán. Örülök, hogy az elmúlt években újraéledt és a gyerekek, a fiatalok is megtanulták.

Dömötör István 32 évig volt önkéntes tűzoltó, így hiteles krónikásként írta meg az 1883-ban alakult kónyi tűzoltó-egyesület történetét. Hasonlóan fontos helytörténeti munka a nagy múltú helyi katolikus egyházközség évszázadait feldolgozó tanulmánya is.

– Már ötven évvel ezelőtt tagja voltam az egyházközség képviselő-testületének, ötvenhatban lettem elnöke és a templomatyai teendőket is én láttam el huszonöt évig. A korom miatt mondtam le, de erőmhöz mértem a továbbiakban is szolgáltam, ahogy tudom, szolgálom ma is az egyházamat. Feljegyzéseimet a plébániának ajándékoztam és hálát adok a jó Istennek, hogy kegyelméből a 96. évembe léphettem.

Pista bácsi mostanában sem pihen. Ahogy régen, a mindennapi kerti munka után most is fellapozza régi jegyzeteit és egy-egy rövidebb-hosszabb írással megörvendezteti a falu közösségét. Így született meg tollából az elmúlt években többek között a kónyi leventeegyesület, a környékbeli falvak, a helyi zsidó családok, az ősöktől örökölt szokások – így Szent Vendel, a Sarlós Boldogasszony ünnepének – története. Búcsúzáskor a megsárgult fényképek után büszkén mutatja okleveleit, az egyházi-világi elismeréseket. Nem mondja, mégis úgy tűnik: egy, az eddigi írásait összefoglaló könyvnek örülne a legjobban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Betemette őket derékig a föld

Két embert derékig temetett el a föld tegnap kora délután Kapuváron, a Vasút soron, munkavégzés… Tovább olvasom