Kisalföld logö

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -9°C | 1°C Még több cikk.

Őszváróban a védett területek élővilága

Pszre készül a hansági lápvilág, „átöltöznek” a madarak, az évszakváltást várja a keserűfű, az réti őszirózsa. A vidéket megviselte a nyári szárazság, de a természet begyógyítja a sebeket.
Magyar szürke marha
Esőért kiált a Hanság, hiszen az egész nyáron át tartó aszály megviselte a tájat. A védett területek azonban nem jeleznek akkora kárt, mint amekkorára a száraz hónapok után számítani lehetett. Ez annak köszönhető, hogy a vízutánpótlást – ha csak minimális szinten is, de – a Rábcából biztosítani tudták. A dél-hansági tájrekonstrukció lápi világában például az időszakos vízmozgás után kiemelkedő „padok" a vízimadarak számára kiváló táplálékszerző területeket biztosítanak. A vonulásra itt töltik fel magukat energiával.

De nemcsak a madarak, hanem maga a táj is készül az őszre. A vidék ugyan még nyugalmat áraszt és bölcs hallgatásra némítja el az arra járót, de már a levegőben érezni az évszakváltást. Ennek jegyeit a területet kiválóan ismerő Nagy László, a Fertő–Hanság Nemzeti Park dél-hansági tájegységének vezetője mutatta be.

Gulya a Gula-réten

– A természetőrök számára az évszakváltásra a réti őszirózsa figyelmeztet. Ez szinte az egész területen virít. A többi virág erre az időre már elszárad, a levelek is sárgulnak, de azért még magukon hordozzák a nyári erőt. A füvek például újraélednek a múltkori csapadéktól. Ez főleg a gulyáknak, a bivalyoknak és a szürke marháknak kedvez, reményeink szerint november elejéig tarthatjuk kint a jószágokat – mutatja be „birodalmát" Nagy László.

Az erőtől duzzadó, ősi magyar állatok a Gula-réten és a Tétényi-hanyban legelésznek békésen, fejüket csak az autó hangjára kapják fel. Ekkor viszont hangos bőgéssel rohannak a villanypásztor felé, borjaikkal együtt. Idegenvezetőnk történettel vázolja fel, mennyire féltik kicsinyeiket az anyaállatok. Ennek kis híján ő is áldozatul esett.

– A gulya mellett sétálgattam, és túl közel mentem az egyik kisborjúhoz, amire felbőszült anyja vadul rohant felém, készen arra, hogy felökleljen és nyolcmázsás testével átgázoljon rajtam. Az autó felé hátráltam és a kezemmel próbáltam megijeszteni az állatot, sikertelenül. A szerencsém végül az lett, hogy egy fűcsomóban hanyatt estem, amitől a tehén is annyira meglepődött, hogy megtorpant. Ezt a pár másodpercet tudtam kihasználni és a terepjáróba menekülni.

Itt is parlagfű

Utunkat a csíkos égererdő felé vesszük, a fák lombjai haragoszöld tornyokként magasodnak fölénk, majd a Nyirkai-hany tájrekonstrukcióját nézzük meg. A növényvilágon sem múlt el persze nyomtalanul az aszályos nyár. Kárát elsősorban a lágyszárúak látták, de az erdő vízutánpótlására is oda kell figyelni. A kiemelkedő lápszigeteken, a gorondokon a szárazságtűrők és az igénytelen gyomtársulások jelentek meg az ősi növények rovására. A Hanságra oly jellemző cefelária, vagyis fejvirág helyébe a szolidágó, azaz a kanadai aranyvessző lépett. Az erdőkben teret hódított magának a komló, a vágásterületeken pedig a parlagfű.

– Olyan helyeken is megjelent ez az agresszív növény, ahol eddig soha nem volt, a több száz hektáros láprétek vaddisznótúrásain például azonnal látható. Ugyanígy az ürömfélék a falgyommal együtt terjednek. Ugyanígy a siskanádtippan is. Ezek a posványsás, a parti sás és a tájra jellemző savanyúfűfélék rovására terjeszkednek. A természet persze idővel begyógyítja a sebeket, csak rá kell hagyni és jövőre ismét látható lesz a csoda.

Hét sasfióka

A Nyirkai-hanyban az őszi farkasfog termése rászóródik a ruhánkra, őszi hangulatot idéz a keserű fű, de a tündérfátyol még tartja magát a víz tükrén, pedig ez a nyár virága. Az ősz kezdetén a madarak is „átöltöznek", vagyis a költés után, a vonulás előtt új tollazatot vesznek fel, elhullajtott pihéik itt-ott láthatók a növényeken. A víz felett ritka látványban van részünk: barna réti héja csap le egy vadkacsára, de a nem sokkal kisebb termetű madár kimenekül a gyilkos karmok közül. Nagy László szerint a madarak szempontjából sikeresnek mondható az év, nagyon sok faj figyelhető meg jelenleg is a területen és a költés is eredményes volt.

– Számos faj, átvonuló és itt költő volt látható és ezek nagy része most is megfigyelhető a vonulás kezdetén. Hét rétisasfiókánk van, hatvanhárom fekete gólyát számoltam meg az élőhely-rekonstrukción és több mint ötszáz szőke liba, nyári lúd nevelődött fel nálunk. Ez az egyetlen európai költő vadlúd- faj. De a récefajok, a cigányréce, a nyírfarkú réce, a tőkés réce költése is biztonságos volt.

Az ősz igazi hangulatát a ködös hajnalok adják, a szarvasbőgés is biztos jel, október elején, közepén pedig az északról érkező vadlúdfajok, a vetési lúd és a lilikek mutatják a változást.

– Szép ősz ígérkezik. A vénasszonyok nyara is ránk köszöntött, a hajnali hideg idő megint csak az ősz csalhatatlan velejárója. A bögölyök, szúnyogok eltűntek, a vizek fölött szitakötők röpködnek, a gyurgyalagok búcsúznak a tájtól és már a fecskék is elmentek. Visszavárjuk őket új tavasszal – zárja őszváró túránkat Nagy László.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Földszigeten a csornai puskások

Vadászházat avattak a hétvégén a csornai vadásztársaság tagjai Földszigeten. A közel százéves épület… Tovább olvasom