Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

Nyolcvanöt esztendősen lett a családi gazdálkodás feje

Csorna - Hét évtizedes diákélményeit idézte fel a Kisalföldnek Gulyás Lajos. Lajos bácsi a csornai gazdasági iskola első osztályának tanulója volt. Ma már az egyedüli az 1940-ben végzett aranykalászos gazdafiúk közül.
Darutollas kalap, Bocskai-nyakkendő, fényes csizma, ez volt a csornai mezőgazdasági iskola jogelődjének egyenruhája 1938-ban. Az első évfolyam diákjai, környékbeli gazdagyerekek ültek ekkor iskolapadba. A hét évtizeddel ezelőtti múltra nem csak megsárgult fényképek, dokumentumok emlékeztetnek. A kilencvenesztendős Gulyás Lajos is, aki ma már egyedül képviseli a hajdani végzősöket.

Lajos bácsi „vági gyerek" volt, középparaszti családból. Az iskola után a sors elsodorta a mezőgazdaságtól, és aligha gondolta volna, hogy például 85 évesen milyen jól jön majd a gazdasági iskola oklevele. Az alapításának hetvenedik évfordulóját ünneplő intézmény meghívására érkezett most az alma materbe. A Kisalfölddel is megosztotta élményeit, emlékeit.


Alapítványi helyeket vásároltak az induláskor

– Szervezték a gazdasági iskolát 1938-ban, a községek úgynevezett alapítványi helyeket vásárolhattak. Ez azt jelentette, hogy pénzzel támogatták az iskola létrejöttét, aminek fejében beiskolázhattak fiatalokat. Tizenkilenc éves voltam, a vági elöljáróság úgy gondolta, engem „taníttat ki" – idézte a hetven évvel ezelőtti eseményeket Lajos bácsi. – Gazdagyerek voltam, szüleim saját földjüket művelték. Csornán nagyon jó helyre kerültem. Kiváló tanárok kezei közé, akik nem csak mint tanítványt kezeltek bennünket. Úgy bántak velünk, mint gyermekeikkel, szeretettel, törődéssel. Akkoriban csak egy épület volt, a mai ebédlő. Reggel nyolckor kezdődött az oktatás, délután gyakorlat. A két fő tantárgy a növénytermesztés és az állattenyésztés volt, de tanultunk magyart, történelmet, egészségügyet, kosárfonást, kefekötést és méhészetet is.

A nyári szünetben az otthoni gazdaságban tölthették gyakorlati idejüket a diákok. Szigorú ellenőrzés mellett persze. Az iskola tanárai rendszeresen látogatták őket, figyelték munkájukat, „előmenetelüket" és tanácsokkal látták el a szülőket is. A „fiúk" 1940-ben végeztek és lettek aranykalászos gazdák. Fiatal koruk ellenére rangot jelentett a végzettség, falujukban is elismerték őket. Lajos bácsit például gazdaköri elnöknek választották Vágon. Oktatói javaslatára a keszthelyi egyetemre jelentkezett, de a háború közbeszólt.

Gulyás Lajos bácsi ma már csak egyedül tudja felidézni a diákéveket.
Gulyás Lajos bácsi ma már csak egyedül tudja felidézni a diákéveket.

Tűzoltó alezredesből családi gazdálkodó

– Hamarosan katonának hívtak, így az egyetem elmaradt. A frontot is megjártam, 1944-ben aztán sikerült hazaszöknöm. Én megmenekültem, de sok aranykalászos legény maradt odakint. Az állami tűzoltósághoz jelentkeztem, amit nem bántam meg később sem. Budapesten telepedtem le, tanulhattam, folyamatosan léptem előre, és alezredesként mentem nyugdíjba. A mezőgazdaságtól azért nem távolodtam el, hiszen a munkám miatt rendszeresen megfordultam a gazdaságokban, téeszekben. Kamatoztattam a Csornán tanultakat. Ha vitáztak velem, sokszor hangoztattam: higgyenek nekem, emberek, mert egy aranykalászos gazda mondja. Ilyenkor meglepődtek, mert abban az időben már nem volt divatos a cím.

Lajos bácsi tehát nem felejtette el a csornai Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskolát. És hogy oklevelét hivatalosan is elfogadják, az a rendszerváltás után is kiderült. Az idős tűzoltó családi gazdálkodó lett. Papíron mindenképpen.

– A fiam döntött úgy, hogy családi gazdaságot alapít, ám nem volt hozzá végzettsége. Az én régi bizonyítványomat azonban elfogadták a minisztériumban, így lettem főnök a gazdaságban, túl a nyolcvanon.

A legjobb barátok: Márkus János Kisfaludról, Kapuvári János Kapuvárról, Knapp József Pásztoriból és a kép bal szélén Gulyás Lajos Vágról.
A legjobb barátok: Márkus János Kisfaludról, Kapuvári János Kapuvárról, Knapp József Pásztoriból és a kép bal szélén Gulyás Lajos Vágról.

„Ma már egyedül vagyok a negyvenegyből"

Egykori iskolájába szívesen látogatott el most Lajos bácsi. Tapasztalatait egy mondattal is összefoglalta: „Mi megöregedtünk, az iskola pedig felnőtt" – jegyezte meg.

– Meglepődtem a rengeteg épületen, ami a mi időnkben még nem volt. A mezőgazdaság fejlődését persze nyomon követtem, de amikor a borsószedő gépet vagy a paradicsomkombájnt megmutatták, alig akartam hinni a szememnek. Annak idején nem is gondoltunk rá, hogy ilyen is lehet. Voltak persze akkoriban is eredmények. Én bejáratos voltam például a premontrei majorba. Az ottani vezető gazda nagyon büszke volt egyik tehenükre, amelyik napi 34 liter tejet adott. Hatalmas eredmény volt, de az a jószág még tojást is evett.

Lajos bácsi arra is emlékszik, hogyan búcsúztak egymástól a frissen végzett gazdászok 1940-ben. A Korona vendéglőben volt a záróbál. Ott voltak a csornai elöljárók, előkelőségek, a tanítványok szülei és a községek elöljárói. Két napig szólt a zene, mulattak a fiúk. „Nem gondoltunk rá, hogy hamarosan milyen borzalmak várnak sokunkra. Ma már egyedül vagyok a negyvenegyből. Többször terveztem, hogy felkeresem barátaim leszármazottjait, de aztán mindig letettem róla. Azt hiszem, csak sírnánk valamennyien" – zárta be emlékkönyvét Gulyás Lajos nyugalmazott tűzoltó alezredes, aranykalászos gazda.

Olvasóink írták

  • 1. AranyKözépút 2009. április 27. 22:41
    „További sok boldogságot és jó egészséget Lajos bácsinak!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vízügyek és zárszámadás

Kapuvár - Az önkormányzat képviselő-testülete április 27-én, hétfőn tartja következő ülését. Tovább olvasom