Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Nemesek lakták kúriákban

Az egykor önálló községként jegyzett Kistata ma már szerves településrésze Szilnak.
A Szil melletti Kistatát egykor önálló községként jegyezték a krónikák. A XVIII. században lakóinak száma elérte a 300-at, a kistataiak az Esterházy család néhány jobbágyát leszámítva nemesek voltak. Kúriákban éltek, búcsúkor nagy mulatságokat tartottak. Szilt és Kistatát közigazgatásilag 1936-ban egyesítették.

Történetek Pákai Lajostól

Arra, hogy a falu valaha önálló volt, ma már csak a templom és a régi temető emlékeztet. Igaz, a településrészen élők ma is számon tartják, hogy ők kistataiak. Közülük az egyik legidősebb Pákai Lajos, a maga 72 évével. Két esztendővel a községegyesítés előtt született, de a szüleitől, nagyszüleitől hallott történetekből ismeri lakóhelye múltját.
– A régiek már elmúltak, alig néhányan vagyunk az idősebb generációból – kezd a múltidézésbe kérésünkre Lajos bácsi. – Pedig annak idején mozgalmas élet volt itt, jómódúak voltak az emberek.

A nemesi közbirtokosság iskolát tartott fenn, külön tanítóval, ma is áll a tanoda épülete. „Törvényeik" szigorúak voltak, ahhoz például, hogy egy „vidéki" gyerek itt tanulhasson, a közösség engedélye kellett. Egy árván maradt csornai unokabátyám is csak úgy kerülhetett ide, hogy eljártak az érdekében. Külön bírója volt a falunak, tekintélyes emberek, a családok között sorba ment ez a tisztség, a jegyző viszont Szilból járt át Kistatára. Aztán tevékenykedett közbirtokossági elnök is, aki a falu gazdasági ügyeit, az erdők, földek dolgát intézte. Sölétormos, Mátai, Jelencsics, Virágh, Nagy, Szórádi, Pákai családok éltek itt. Néhány ház a régi időkből ma is megvan, de a tősgyökeres kistataiak közül már csak kevesen élnek.

A régi búcsúk

Pákai Lajos bácsi még maga is emlékszik például a Kisboldogasszony-napi búcsúkra, a mulatásokra. A közbirtokosságnak ugyanis saját, bérletbe adott kocsmája volt, pincével, jégveremmel.
– Szilban az összes kocsmában nem volt akkora forgalom, mint nálunk. Az öreg Virágh Bálint bácsi volt a bérlő – mesélt Lajos bácsi. Elmondása szerint a nemesség már nem volt olyan gazdag és jómódú, mint lehetett korábban. Az 1920-as években köszöntött azonban néhány jó esztendő a helyiekre.

A Baditz-birtokon

– Nagyapám a szilsárkányi Baditz-birtokból jelentős földterületet bérelt, ő adta aztán tovább a falubelieknek. Sokan viszont nem tudták fizetni a bérletet, az ő kárukat is öregapámék vállalták át, hiszen ők voltak a főbérlők. Azok azért nem voltak rossz esztendők, kicsit összeszedték magukat. A vásárra például huszonöt tenyészbikát vezettek Kistatáról, de volt vagy százhúsz tehén, disznócsorda és sok egyéb jószág.

Hóman és Tatay Sándor

A falu határában néhány sírkereszt jelzi még a régi temető helyét. 1954-ben temettek ott utoljára. A területet most a szili önkormányzat tartja rendben. Érdekessége a sírkertnek egy bokrokkal benőtt emlékmű, rajta a felirat: „Itt nyugszik Hóman Bálint." A kistataiak sokáig úgy tartották, hogy az egykori tudós kultuszminiszter alussza örök álmát a hantok alatt. Lajos bácsival azonban közelebbről is megvizsgáltuk a megfakult követ. A nehezen olvasható feliratból kiderült, hogy a „kistatai" Hóman Bálint 1820-ban született és 1888-ban hunyt el. A politikus viszont 1885 és 1951 között élt.
– A sírt szép kovácsoltvas kerítés vette körül, amit behoztunk a faluba és a templomunk előtti keresztet kerítettük be vele. Akkor egy társam megvizsgálta a kriptát, de már üres volt, a maradványokat elvitték. A Hóman család egyébként az én időmben már eltűnt a faluból, de az biztos, hogy a telek, ahol én építkeztem, valamikor Hóman-birtok volt – beszélt a régiektől hallottakról Pákai Lajos.
És, ha már a híres helyiekről van szó, megemlítjük: Tatay Sándor író, a Puskák és galambok szerzőjének családja is a községből származott.
– A Tatay névre én már nem emlékszem, de lehetséges, hiszen azelőtt Tata volt a hivatalos neve a falunak, és csak később tették mellé a kis jelzőt...

Megszépül a templom

Kistatán manapság a templomfelújítás foglalja le az embereket. Az egyházközség – a kistatai egyházközséget néhány éve csatolták a szilihoz – pályázaton nyert pénzt a renoválására és az önerőt is hozzátéve a szeptemberi búcsúra tervezik a befejezést. Az 1836-os épület megújul kívül-belül: restaurálják az oltárképet, a szószéket, az oltárt, a toronysisak pedig rézborítást kap.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A múlt erőt ad, de a jelen is dicséretes

Egyre sorvad a népi hagyományőrzés” – írtuk korábban. A témáról Horváth Győző tanár-helytörténész és Töreki Imre, a szanyi Bokréta néptáncegyüttes vezetője beszélt. Felelevenítették az 1970-es, ’80-as évek eseményeit, amikor a kulturális csoportok virágkorukat élték. A Pántlika néptáncegyüttes vezetője szerint a jelen hagyományőrző tevékenysége is népszerű és sikeres. Tovább olvasom