Kisalföld logö

2018. 01. 16. kedd - Gusztáv -3°C | 5°C Még több cikk.

Naplórészletek kerültek elő a szabadságharcostól

Korabeli leírásokból, visszaemlékezésekből ismerhetjük meg az 1849. június 13-i csornai csata történetét. A 165 évvel ezelőtti eseményekről Nagy Gusztáv honvéd főhadnagy is írt naplót.

Ma van a csornai csata 165. évfordulója. A Kmety György által vezetett honvédek a szabadságharc egyik utolsó győztes harcát vívták meg a rábaközi városban. Pavlóczki Béla helytörténeti kutató egy korabeli beszámolóra bukkant az eseményekről a Sopron című újság 1886. június 30-i számában. A lap Nagy Gusztáv honvéd főhadnagy naplójának részleteit közölte.

– A tizenkilencedik század második felében élénken élt a forradalom és szabadságharc emléke. A különböző kiadványok szívesen adtak helyt a visszaemlékezéseknek, verseknek, beszámolóknak. Így jelenhetett meg Nagy Gusztáv naplójának néhány bejegyzése is – mondta Pavlóczki Béla.

Képeslap a XIX. század végéről, a csornai Szent Antal-temetőben emelt honvéd emlékmű előtt. A képen egy szabadságharcos veterán látható.
Képeslap a XIX. század végéről, a csornai Szent Antal-temetőben emelt honvéd emlékmű előtt. A képen egy szabadságharcos veterán látható.

– A főhadnagy részt vett a csatában, szemtanúként írja le a történéseket. Élményszerűen, színesen, a harc részleteivel is foglalkozva. Számunkra az ezernyolcszáznegyvenkilenc június tizenkettediki bejegyzése érdekes. Eszerint Pápán állomásoztak ekkor. Éppen ebédhez ültek és „alig hozatott be a leves", amikor ágyúdurranás rázta meg az épületet. Azonnal útra készültek és elindultak a csapatok Marcaltő irányába, Csorna felé. Éjfél körül értek Szilsárkányba, ahol egy néhány fős ulánus csoport mulatott. Közülük egyet elfogtak, a többiek szétfutottak.

Nagy Gusztáv folytatta: hajnaltájban értek a város közelébe és körülfogták a települést. Enese felől kisebb, Farád felől nagyobb dandár állt csatarendbe, utóbbiak között volt Kmety György és Nagy Gusztáv is. Elindultak Csornára. „A nagy gabonából csak fejeink és ragyogó fegyvereink tűntek ki – fogalmazott a főhadnagy. – A város inneni végén, a kőfalas sírkert bal oldalán várt készen a befogott lőszer szekerek előtt egy osztály kaiseruhlán, egy osztály gyalog, két röppentyű asztal és két vetágyú. Vilmosaink azonnal és velük mi is megkezdénk a rohamot. Huszáraink azonban a gabna széléni mély árkon nem mind ugrattathatván keresztül, kísérletök nem csak nem sikerült, de az árkon át ugrott jobb lovasok a dzsidások által leszúrattak."

Pavlóczki Béla
Pavlóczki Béla

A főhadnagy leírja a csata menetét, hogy állt a harc a huszárok és a dzsidások között már az utcákban. A győzelem ingadozott, mígnem az osztrák tábornok, Vyss eleste mindent eldöntött. „Egyszeri futótűz után, miután tábornokjuk elesett, futásnak eredtek. (...) Sebesültjeinkkel és halottainkkal elhagytuk Csornát, Dör, Csécsén, Szentmihály falvakon át a Rábán ismét túlhúzódtunk s Téten vettünk állomást."

A veszteség Nagy főhadnagy szerint: „Halottunk három százados, mind Vilmosok s néhány közvitéz. Századomból három halott és nyolc sebesült. Összesen száz-százöt a veszteség. Sebesült és halottban az ellenségből egy őrnagy, három főtiszt, százötven halott, köztük hatvan dzsidás és ötven sebesült. Fogoly két főtiszt, több közvitéz." A katona még megjegyzi: június 14-én temették el három tisztjüket, „együvé temetettek el a sírkert jobb oldalán. Emlékoszlop állíttatására összeadtunk egypár ezer forintot."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Könyvet írt az ˝érbetegek Mekkájáról˝

„A kapuvári szénsavas ködfürdő" címmel új könyv jelent meg a Lumniczer-kórház egykori igazgatója tollából. Tovább olvasom