Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Miklós bácsi, a dénesfai falugondnok

Dénesfa - Minden településen élnek olyan emberek, akiknek „szavuk van" a helyiek között. Akinek a véleményére odafigyelnek, hallgatnak rá, akinek a tanácsát megfogadják. Aki köztiszteletben áll a közösségben.
A Kisalföld igyekszik bemutatni őket a Rábaközben, faluról falura járva. Első a sorban Dénesfa köztiszteletnek örvendő polgára, Kovács Miklós.

Kovács Miklós hatvanhárom esztendős, tősgyökeres dénesfai, gépipari technikus. Annak idején az állami gazdaság helyi műhelyének főnöke volt. Vezetőként és tanácstagként is a közért fáradozott. 2003-ban falugondnokká választották a dénesfaiak, 2006-ban önkormányzati képviselővé. Évtizedek óta tagja az egyházközség képviselő-testüle-
tének. „Nekem megadatott, hogy tehettem a faluért, örömmel vállaltam a feladatokat" – fogalmazta meg röviden véleményét.

– Könnyű dolgom volt persze, mert a hatvanas, hetvenes években a falusi ember hova is ment volna segítségért, ha nem a téesz vagy az állami gazdaság telepére – teszi hozzá a dénesfai falugondnok. – Ha fuvar kellett, ha szerelnivaló akadt, ha „erőre" volt szükség, nekem szóltak. Én pedig szívesen segítettem. A közéletbe is hamar belekóstoltam, nem titok, tanácstagként is tevékenykedtem. Nehéz dolgunk volt, hiszen a közös tanács központja Beled lett, a tagközségeknek nem nagyon jutott a fejlesztésekből. Harcolnunk kellett, de azért sikerült kiépíttetnünk a csapadékelvezető árkokat, temetőkerítést építettünk, felújítottuk a Király-kápolnát, a haranglábat. Buszmegállót alakítottunk ki, működtettük az idősek napközijét. Mindezt társadalmi munkában és persze állami gazdasági segítséggel.

Kovács Miklós azt is elárulta, hogy ezek a „céges akciók" gyakran illegálisak voltak. Hiszen annak idején nem nézték volna jó szemmel főnökei, ha tudták volna, hogy a haranglábhoz ad munkát és anyagot. Az idősek otthonának első televízióját is az állami gazdaság adományozta, rajta keresztül. Arra is emlékszik, amikor a vállalat teherautóján „menekítették" a kápolna oltárát Pápára.

– Felújításra szorult, nem volt mit tenni, odajártunk a kocsival, felpakoltuk és vittük. Útközben Kóbor atyával azért imádkoztunk, hogy rendőr ne tévedjen elénk. Ki tudja, mi várt volna ránk, ha elcsípnek, platón az oltárral – mondja most már nevetve Kovács Miklós.

2003-ban aztán nyugdíjba vonult és még ugyanebben az évben új állást vállalt. Ekkor szerveződött Dénesfán a falugondnoki szolgálat. Takács Lajos polgármester egyszerre rá gondolt. A kérdés miatt falugyűlést is összehívtak, ahol a dénesfaiak szinte közfelkiáltással választották meg. 2006-ban indult az önkormányzati választáson, itt szintén sikeresen szerepelt, a legtöbb szavazatot kapva került a képviselő-testületbe.
– Talán ez a megméretés igazolta az emberek szeretetét, bizalmát irántam – gondolkodott el a falugondnok, de nyugodtan mondhatott volna tiszteletet is. A helyiek ugyanis tisztelik Kovács Miklóst.

– Nem bántam meg, hogy vállaltam a falugondnokságot és később a képviselőséget is. Megszoktam, hogy folyamatosan dolgozom, és most főleg örülök, hogy segíthetek másokon. Legjobban azt szeretem, ha az idősek között lehetek. Dénesfán sok az egyedülálló, magányos ember. Ők igénylik, hogy valaki megfogja a kezüket, valaki szóljon hozzájuk. Aztán a gyerekek megint sok boldogságot adnak. Sokukat már a pólyában megismertem, hiszen én hoztam haza őket a kórházból. Az nagyszerű élmény, amikor megismerik a buszt és már a kétévesek is integetnek nekem.

Arra a kérdésre, hogy meddig lehet ezt a munkát végezni, nem tudott válaszolni. Amíg egészsége engedi, mindenképpen.
– Nemrégen egy konferencián szembesültem vele, hogy nálam idősebb kollégák is vannak a szakmában. Eleinte a feleségem ellenezte ezt a munkát, de már ő is belenyugodott, hogy e nélkül nem tudok meglenni. Három gyermekem, két unokám van, ők nem a faluban élnek. Én megpróbálom, amíg tudom, hasznossá tenni magam a köz érdekében – fogalmazott Kovács Miklós, Dénesfa falugondnoka.



Róla mondták
Győrvári Kálmánné: – Barátságos ember, nála jobb falugondnokot nem is találhattak volna. Mindenkin segít, aki hozzá fordul. Sokat tett a községért, a helyiek tudják, hogy mi fűződik a nevéhez.
Győrvári Katalin: – Segítőkész, mindenki bátran fordulhat hozzá. Az emberek szeretik, a fiatalok is tisztelik. A munkáját is jól látja el, szerintem mindenki ismeri a faluban.



















Cs. Kovács Attila
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Októbertől nyolcmilliós támogatás az önkormányzatoknak

Szociális ellátás - A falugondnoki hálózatok október végétől nem pályázattal, hanem… Tovább olvasom