Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 23°C Még több cikk.

Máyerok a temetőben

Temetőlátogatásnak indult, rendhagyó történelemóraként végződött sétánk a rábaszentandrási sírkertben. A Máyer család múltját ismertük meg, első ősük kántortanítóként került a faluba.

Kivágták az öreg platánokat a rábaszentandrási temetőben. A hatalmas fák balesetveszélyesek voltak, lehulló ágaik megrongálták a sírokat. A helybeli Máyer Gyula úgy véli, falujuk temetője rendezett, a hozzátartozók gondozzák a sírokat, ápolják halottaik emlékét.
A Máyer család a távoli múltig visszamenőleg teszi ezt. Gyula bácsi dédnagyszülei nevét is rávésette a családi sírkőre. Azt mondja, fontos, hogy az ősök neve ne vesszen feledésbe. Bár nem ismerte, jó szívvel emlegeti dédnagyapját, aki katolikus kántortanítóként érkezett a községbe. Rábaszentandrási temetői sétánk így családtörténeti emlékezéssé vált.

Máyer Gyula bácsi őrzi ősei emlékét és szívesen beszél a múltról. A temetőben a családi sírkőre is felvésette a nevüket.
Máyer Gyula bácsi őrzi ősei emlékét és szívesen beszél a múltról. A temetőben a családi sírkőre is felvésette a nevüket.

– A Máyer család a ma már Komárom-Esztergom megyei Kecskédről származott át Rábaszentandrásra. Dédnagyapám, Máyer Ferenc ide kapott kinevezést katolikus kántortanítóként. Természetesen én már nem ismertem, de azt tudom, hogy egykori tanítványai szeretettel emlegették. Három lánya és egy fia született. A lányok elkerültek a faluból, róluk már kevés emlék maradt ránk. Egyikük Székesfehérváron élt, aztán Kolozsváron. Úgy hallottam, valamelyikük Amerikába került, aztán eltűnt. Dédapám neve alatt a nagyszüleim következnek. Nagyapám Máyer János volt. Két nagynéném és egy nagybátyám neve szerepel még a kövön. István bátyám a második világháborúban, Erdélyben betegedett meg. Egy folyón keltek át és ő megfázott. 1944-ben itthon hunyt el. Őrizzük emlékét. Édesapám, Máyer József szabó volt, egyébként a testvére is az lett. Én szintén kitanultam a szakmát, de nem dolgoztam benne.
Máyer Gyula bácsi most 82 esztendős. A közútkezelő munkatársa volt, a vállalattól is ment nyugdíjba.

– A szakmát ugyan megtanultam, de abban az időben, főleg faluhelyen, nem volt szükség szabókra. A környéken kerestem munkát, meg sem fordult a fejemben, hogy elköltözzek. Itt építkeztem, az alaptól a tetőig benne van a két kezem munkája a házban. Meg a községet sem akartam elhagyni. A gyerekeim már nem maradtak itthon. Az egyik fiam Csornán lakik, a másik Enesén. Jönnek rendszeresen, látogatnak bennünket és segítenek, amiben csak kell. Az egészségünk viszonylag rendben van, ami a ház körül adódik, azt ellátjuk a feleségemmel – újságolta Gyula bácsi.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fortuna és a falulottó hozhatja el a szép jövőt

A fejlesztési pénzek szűkössége miatt falulottóval is próbálkozik a rábakecöli községháza. Tovább olvasom