Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Magáért nem, csak szeretett falujáért aggódik a matróna

Maglóca - Kilencven esztendő szomorúságait, örömeit idézte fel a Kisalföld kérésére Maglóca legidősebb lakója. Tóth Károlyné jó egészségnek örvend, falujáért viszont aggódik. Attól tart, a község „semmibe megy".
Kilencvenesztendős lett Maglóca legidősebb lakója, Tóth Károlyné Dombos Margit. Manci néni jó egészségben, szellemi frissességben érte meg a magas kort. A hosszú élet titka szerinte egyszerű: jó géneket kell örökölni.

– Egyik nagymamám 93, a másik 94 éves volt, amikor meghalt. Valószínűleg tőlük örököltem ezt a kilenc évtizedet – mondta a Kisalföldnek először is, amikor múltidézésre kértük.

– Tősgyökeres maglócai vagyok, 1919. január 5-én születtem, engem minden ehhez a faluhoz köt. Hatan voltunk testvérek, szüleim gazdálkodtak a családi földeken. Más élet volt ám Maglócán akkoriban. Közel négyszázan laktak itt, az iskolában is tanult negyven gyerek. Jó szívvel emlékszem vissza tanítónkra, Kovács Rezsőre, aki Osliból került hozzánk. Mikor az iskolát befejeztük, maradtunk a gazdaságban. Elkelt a segítség édesapámnak. Két testvérem is tanult, Tibor öcsém papnak, nővérem egészségügyi dolgozó lett. Aki itthon maradt, annak bizony kapálnia kellett. Ezzel persze nem volt baj, mert én szerettem a mezei munkát. Tudtam örülni mindennek, egy szép virágnak, a fáknak, az állatoknak.

Manci néni korán férjhez ment, nem volt még 19 éves. Helybeli ember lett a férje, Tóth Károly. Közösen folytatták a munkát és élték a falusi családok megszokott, dologgal teli életét. Szomorúságban, bánatban is volt osztályrészük.

Tóth Károlyné Manci néni
Tóth Károlyné Manci néni

Első gyermekük 1938-ban született, három hónaposan temették el. „Tizenkét kisgyerek halt meg akkor a faluban. Valamilyen gyerekbetegség söpört végig Maglócán" – emlékezett Manci néni. Aztán sokáig egyedül volt a fiatalasszony, mivel férje 1939-től a háború végéig folyamatosan katonáskodott.

– Ha behívót hoztak a faluba, a férjem biztosan kapott. Sokfelé járt a háború alatt, ott volt Felvidék visszafoglalásánál is. A Don-kanyarhoz is kikerült, de szerencsére onnan is egészségesen hazajött. A gazdaságot ezalatt édesapám vezette, meg a férjem öccse és egy nagybátyja segített, aki nyugalmazott rendőr-főfelügyelő volt. Amikor véget ért a háború, jött a téesz, a földek mentek a közösbe, mi tagok lettünk. Onnan is mentünk aztán nyugdíjba.

A Tóth családban még két lány és egy fiú született. Valamennyien elkerültek a faluból. Manci néninek öt unokája, négy dédunokája van. Férje halála óta egyedül él, huszonkét éve. Az egészsége rendben van, másfél éve még a templomba is eljárt és tavaly augusztusig főzött magának. A mindennapokban kedves szomszédasszonya, Lenke néni van segítségére. Intézi a bevásárlást, a gyógyszerfelíratást és jókat beszélgetnek is a hosszú téli estéken. Ha valamire szüksége van, a közelben lakó öccsére is számíthat. Manci néni amúgy nem látja nagy jövőjét falujának.

– Kiöregedett Maglóca, attól félek, semmibe megy. A fiatalok elmentek, újak nem jönnek. Nekünk is van egy házhelyünk, amit szívesen eladnánk, de senkinek sem kell. Ahhoz képest, ami itt volt régen, nyolcvan esztendeje, nagyot változott a világ. Ezt bánom, mert én szép életre, barátságokra, kedves községre emlékszem vissza...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Továbbra is zárva a termálfürdő

Csorna - Az ígéret ellenére mégsem nyílt meg a hét elején a csornai termál. A beruházás műszaki… Tovább olvasom