Kisalföld logö

2017. 04. 26. szerda - Ervin 12°C | 21°C Még több cikk.

Kisvárosi kényszerszerepek

Az inkább Sopronra tekintő Kapuvár és a Győrre figyelő Csorna rábaközi szomszédvárak. Kisvárosok: jószerével azonos mutatókkal, eltérő politikai játékszabályokkal, hasonló, de korántsem közös kitörést célzó projektekkel.
Papp József és dr. Biró Péter két város között félúton.
A két rábaközi – korábban egymással is intenzíven hadakozó – tízezres város polgármestereit ültette egy asztalhoz a Kisalföld a két település között feleúton egy vendéglőben, hogy szót váltsunk Csorna és Kapuvár jelenéről, jövőjéről, a hasonlóságokról, valamint a különbözőségekről.
Papp József (Csorna) és dr. Biró Péter (Kapuvár) abban feltétlenül egyetértettek, hogy egy kisváros legnagyobb nyűgje az intézményfenntartói (kényszer)szerep.

– Milyen gyakran szoktak találkozni? – kérdeztük elsőként.

Dr. Biró Péter (dr. B. P.): – A kisvárosi létből fakadóan vannak közös dolgaink, megyei közgyűlési alkalmak, egyéb ügyek, és egymás rendezvényein is kölcsönösen képviseltetjük magunkat.

Papp József (P. J.): – Korábban többször nyílt alkalmunk beszélni, most inkább a megyei rendezvényeken van mód rá, hogy összefussunk. Nekem például hiányzik a megye városainak korábban rendszeres focitornája, vagy a polgármesterek, rendőrök, tűzoltók, határőrök találkozója, amikor beszélgetni tudunk egymással.

A kisvárosi lét meghatározza a kereteket

– Említették, hogy a kisvárosi lét meghatározó. Mik ebben a keretben a közös pontok, vagy netán a különbségek?

Dr. B. P.: – Az ilyen nagyságrendű városokban, Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár és Pápa térsége szorításában hasonlóak a gondok: infrastrukturális problémák, foglalkoztatási nehézségek. A különbségek pedig a korábban volt egészséges rivalizálásból is fakadnak. Ám ha ez jó szellemű, lokálpatriotizmusból ered, akkor nem lehet káros. Ma már csak a Csorna–Kapuvár meccseken van hangja ennek a rivalizálásnak.

P. J.: – Egyébként helyzetünk szinte azonos, s ebből fakadóan a céljaink is közösek. A kapuvári testületi munkát figyeljük, ugyanazok a gondok jönnek elő. Például az intézményfenntartás problémái. Viszont az önkormányzati anyagokat folyamatosan megküldjük egymásnak.

– A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy Csorna inkább Győrre, Kapuvár inkább Sopronra tekint. Még országgyűlési képviselője is soproni. Mi ennek az oka?

Dr. B. P.: – Nyilván az ősiség jogán is, hisz a valamikori Sopron megye települése vagyunk, s ez ott van a tudatalattinkban. Egyébként az önkormányzatiságból fakad, hogy a feladatainkat magunknak kell megoldanunk, s ebbe beletartozik az is, hogy a kistérségi szerepet is el kell látni.

P. J.: – Győr földrajzi közelsége adott, mi is törekszünk arra, hogy kisvárosi szinten megfelelő ellátást biztosítsunk, ám az igények gyakran ennél magasabbak, s ezt a közeli nagyvárosban találják meg a csornaiak, így Győr és az egész megye fejlődése a mi érdekünk is.

Pártpolitika és belső viták

– Úgy tűnik, politikailag is megvan ez a tagozódás, míg például Csornán sokkal jobban érvényesülnek a pártpolitikai viselkedésmódok, addig Kapuváron kevésbé pártpolitikai alapon működik a város. Ez megmutatkozott például még egy igazgatói kinevezésnél is.

P. J.: – Ez a megállapítás nem feltétlenül igaz, bár szívemnek kedves lenne, ha Kapuvár tényleg politikailag is igazodna Sopronhoz, ahol tavaly október óta szocialista városvezetés van. Csornán az előző ciklus hangos veszekedésekkel töltött helyben járása után az eddig eltelt háromnegyed évben már többet tettünk, mint korábban négy éven át. Megszűnt a gúzsba kötés, és az állami megkülönböztetés is. A velem szemben álló politikai többség felbomlott, és ez mára meg is látszik a városon. Úgy látszik, azt már az emberek is megértették, hogy ez nem volt jó.

Dr. B. P.: – Korábban is jó viszonyunk volt Sopronnal, és most is az. Kölcsönösen részt veszünk egymás programjain, érdeklődünk egymás iránt. A soproniak Kapuvárt szerves tartozékuknak tekintik. Kétségtelen, hogy a harmadik ciklusban is megszerzett politikai támogatottságom a testületben is végig megvolt, bár tagolt a testület, de ügyeinket városon belül próbáljuk rendezni, vitáinkat belügynek tekintjük, és nem levelezés formájában igyekszem azokat megoldani. Persze személyi ügyekben nem mindig rózsás a helyzet, a vezetői kinevezések vitákat indukálnak.

– Most egy kormánypárti és egy ellenzéki polgármester ül egymás mellett, és újra hallani arról, hogy az állami pénzeket pártállás szerint osztják szét. Önöknek erről mi a véleménye?

P. J.: – Pártsemleges az állami támogatási szisztéma, mindenkinek megvan az esélye a sikerre, most kedvezőbb a helyzet a korábbi viták után.

Dr. B. P.: – Teljes egészében nem osztom ezt a véleményt, nem vagyunk sokkal jobb helyzetben, mint az előző ciklusaimban. A kisvárosi hátrányos helyzet a pályázati lehetőségek elbírálásában is megmutatkozik. Kapuvár kisrégiós feladatokat is ellát, s az intézményfenntartás örök gondot jelent. A kisebb falvak elvannak a normatívából, de azt is látni kell, hogy Nyugat-Európában sem ennyire decentralizált az iskolahálózat, s az egészségügyi rendszer, mint mifelénk. Mi nem bújhatunk ki a kórházfenntartás kényszere alól, s Kapuvár és Csorna sem merné azt kimondani, hogy föladja a kórházát. Térségi centrumként nagy teher az intézményfenntartás.

P. J.: – Mi még mindig intézményekben gondolkodunk, s nem minőségi feladatellátásban. Ma Magyarországon sok szempontból nem hatékony struktúrát tartunk fönn.

– Visszatérve a pártosodásra. Nekem például Csornán igen furcsa volt, hogy azt lesik, hogy ki hová, ki mellé áll egy rendezvényen. Ez alapján aztán minősítik is az embert. Kapuváron viszont mintha az egyéni érdekek indukálnák a vitát, mint legutóbb az áruház-építési ügyben is...

P. J.: – Ez igaz, de senki sem látott még többpártrendszert pártok nélkül. Jó lenne, ha megtanulnánk, hogy mi a pártok dolga, és ha tisztázódna, hogy mit várnak el a politikai pártoktól az emberek. Péternek pedig az a szerencséje, hogy formális politikai ellenzéke van a kapuvári szocialista párt személyében. Ezért nincsenek ott olyan viták, mint nálunk.

Dr. B. P.: – Valóban intelligens ellenzékem van, akik jól képzettek, és jó ügyekben oda állnak, ahova kell. Az egyéni érdek felbukkanása viszont nemcsak Kapuváron gond, hanem általános magyar jelenség. Az áruházügy is megmutatta, hogy az információáramlás még mindig lassú a városban, pedig mindent megteszünk azért, hogy őszintén és előre tájékoztassuk a városlakókat. Sajnos van egy réteg, aki általában hallgat, de ha megszólal, akkor nincs az adatok és tények birtokában, pedig azok nem titkosak. Előfordul, hogy egy képviselő is úgy tájékoztatja a választóit, hogy nem mondja el a teljes igazságot. Tanulságos volt számomra ez az áruházügy, amit a sajtó részletesen bemutatott, de az a véleményem, hogy az áruházat meg kell csinálni. Egyébként a testületben én mindig arra törekedtem, hogy már a nyitánykor megfelelő legyen a hangnem, hogy várospolitikát tudjunk csinálni és ne pártpolitikát, és a becsületes többség ezt el is fogadta.

Megszorítások vagy fejlesztések

– Mostanság egyre többet hallunk iskolabezárásokról, intézményi átszervezésekről, önök terveznek-e ilyen lépéseket?

P. J.: – Meghirdettem és a közelgő testületi ülésen feltehetőleg el is fogadjuk a csornai közoktatás-fejlesztési program elindítását. Többféle kihívás előtt állnak intézményeink, és erre válaszolnunk kell. Az épületek amortizálódtak, az intézményfelújítások elkerülhetetlenek, s a szakmai fejlesztéseket is támogatnunk kell. Komplex intézményfelújítási programunkra például 750 millió forintos pályázatot adtunk be. Ezt a sokféle kihívást integrált oktatási formával próbáljuk megválaszolni. Összevonjuk az óvodát, a Széchenyi- és a zeneiskolát, és a Hunyadi-gimnáziumot. Egy integrált nevelési-oktatási központot hozunk létre. Örülök, hogy miután minden intézménnyel egyeztettem, a testületek nagy többsége egyetértett az integrációval. Ezzel nem egy lépést tettünk meg, hanem egy komplex fejlesztési programot indítunk el. Mi most nem megszorító intézkedésekkel akarunk a kihívásokra válaszolni, hanem fejlesztési programmal.

Dr. B. P.: – Mi 1996-ban már elébe mentünk a gondoknak, belső átvilágítást hajtottunk végre. Akkor nagy torzsalkodás volt ebből, s kisebb karcsúsításokat is végrehajtottunk. Egy óvodaépületet megszüntettünk, más funkciót kapott, de a városé maradt. Ezen túl kórházunk még bővült is a dénesfai otthon átvételével.

Termál és ipari park

– Mindkét város termálprogramot készít elő, s ipari parkban gondolkodik. Hogyan állnak most ezek a projektek?

P. J.: – Négyéves gazdaságfejlesztési programunk van, összességében öt és fél milliárdos pályázati csomagot adtunk be, az állami pályázatok mellett nyolc európai uniós pályázatot is. Talán mindegyik nem nyer, de jó esélyeink vannak fejlesztési pénzekre. Abszolút prioritást élvez a Vilmos Parki Egészségturisztikai Központ megvalósítása. Az előkészítés, tervezés jól halad, erre is pályáztunk EU-s alapokból. A keleti iparterületünk mellett fejlesztési programunkban a Mofém menti területre is beadtunk pályázatot az ipari park címre. Erre is kértünk EU-s pénzt, és reméljük, versenyképes lesz az ötlet.

Dr. B. P.: – Az ipari park címünk nekünk megvan, s reméljük, meg is tudjuk tartani. Már folyik az 5600 négyzetméteres Provertha-iparcsarnok építése, s októberre be is fejeződik.

– Mi van az önkormányzat által megígért ipari parki úttal?

Dr. B. P.: – A múlt héten ennek az útnak az építése is megkezdődött. A termálkincsünket pedig két irányban próbáljuk érvényesíteni. A hagyományos fürdőnk szépül, gyarapodik, mögötte a bérlő apartmanokat alakít ki, szállodai férőhelybővítésünk is fontos. Egy 430 férőhelyes, hegykői mintájú üdülőparkot szeretnénk ide. Nyugati irányban pedig kapuvári magánbefektetők szorgalmazzák az Anna Thermál Projekt létrehozását. Az önkormányzat ehhez területet és termálvizet ad.

Számok és félreállások

– Beszéljünk a számokról. Mekkora a költségvetésük, és hogyan fog alakulni az év végéig?

P. J.: – A büdzsé hárommilliárdos, tervezett hiányunk 140 millió, s van egy 90 milliós folyószámlakeretünk. Működésre még soha nem vettünk fel hitelt, bár az igaz, hogy korábban előfordult, hogy előre elköltöttünk 20-30 millió forintot. Igaz, ez az önkormányzat számára a legolcsóbb pénz.
Az év végi valós hiányunknak pedig a tervezettnél sokkal kisebbnek kell lennie. Öröm, hogy idén először 110 milliós céltartalékot tudtunk elkülöníteni fejlesztésekre.
Dr. B. P.: – Kapuváron is hasonlóak a számok. 3,1 milliárdos a büdzsé, 140 milliós a tervezett hiány, működésre nem vettünk fel hitelt, 70 milliós folyószámlánkból fejlesztésre 50 milliót fordítottunk, amit 2007-ig kell törlesztenünk.

– Öt év múlva önök mire lesznek a legbüszkébbek?

P. J.: – Ha csak egy dolgot lehet mondanom, akkor úgy felelek, hogy a Vilmos parki központ megvalósítása nem akadályozta meg a közoktatási
fejlesztési programunk megvalósítását.

 – Utolsóként, mintegy bónuszként kérdezem, mi maradt ki a beszélgetésből?

Papp János: – Annyi mindenről lehetett volna még szólni...

Dr. Bíró Péter: – A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban a rotációs rend szerint most én képviselem a tizenhét megyei kistérséget, s az a tapasztalatom, hogy Magyarországon a protekcionizmus, vagy inkább a lobbizás nagyon erős, s ez hátrányára van a kisvárosoknak.

Dr. B. P.: – Arra, hogy három cikluson keresztül egyetértésben működtek a testületeink, s a régi fotókat elővéve látszani fog, mennyit fejlődött Kapuvár. 

– Úgy értsük ezt, hogy ez lenne az utolsó ciklusa?

Dr. B. P.: – Úgy néz ki. Ha meglesz az alkalmas személy, akkor félreállok. 64 éves vagyok, s szerintem nem szabad megvárni, hogy kiutálják az embert.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kivonják az állami pénzeket a profi fociból

Gyurcsány Ferenc sportminiszter szerint a létesítményi fejlesztések súlypontját Budapestről vidékre,… Tovább olvasom