Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

˝Kettecskén búcsúztatjuk az óévet˝

Vág - Erdélyi Gyula és felesége, Anna néni régmúlt karácsonyokat, óévbúcsúztatókat idéztek fel portálunknak.

Szilveszterkor most már ˝kettecskén˝ lesznek otthon, majd telefonon kívánnak boldog új évet szeretteiknek.

Karácsonyfa bodzából, szaloncukor kenyérből, zsírért cserélt ajándék, felemás cipő és a Budapestről küldött csomagok: ezek tették széppé az árva gyerekek karácsonyait az 1920-as, ’30-as, ’40-es években. Erdélyi Gyula és felesége, Anna néni Vágon mégis úgy gondolják, csodálatos ünnepeik voltak. Azért, mert szeretet lakott a szívükben.

A 88 esztendős Gyula bácsit és a tizenkét évvel fiatalabb Anna nénit arra kértük, idézzék fel gyerek- és fiatalkori szentestéiket, óévbúcsúztatásukat.

– Amíg édesanyám élt, 1946-ig boldog gyerekkorunk volt, a karácsonyok is gazdagok voltak Szilban – emlékezett Anna néni. – Ő ugyanis a fővárosban szolgált dr. vitéz Leviczky Aladáréknál, aki katonatiszt volt.

Nagyon sok ajándékot kaptunk tőlük, babákat, ruhákat, játékokat, gyümölcsöket. Aztán a boldog gyerekkornak vége lett, amikor édesanyám meghalt. Két kisebb testvérem gondozása, a háztartás vezetése tizenkét évesen a nyakamba szakadt. Szerencsére igen jó szomszédaink voltak, jó asszonyok, akik mindenben segítettek, még kalácsot is sütöttek helyettem. De bizony a szaloncukor csak apróra tört kenyérből volt minálunk. Mégis, amíg élek, nem felejtem el öcsém és húgom arcát, amikor meglátták a karácsonyfát. Egyik éven a kis húgomnak zsírért cseréltem egy babát, a boldogságát nem lehet leírni.

Később aztán, talán negyedikes lehetett, a karácsonyi vásárban vettem neki retikült. Még hitte a Jézuskát és boldogan ment a misére új táskájával. Újságolta a barátnőinek, hogy a Jézuska hozta neki, mire letorkolták, hogy az Annustok vásárolta. Számára ekkor ért véget a karácsonyi csoda. Akkoriban nem volt rendes lábbelink és bőrt sem lehetett kapni. A suszter csak felemás cipőt tudott készíteni az öcsémnek, az került a fa alá. Olyan büszkén hordta, le se akarta húzni.

Karácsonykor mindig tyúkot vágtunk, Csornán pedig sikerült spenótot szereznem. Rizzsel készítettem el. Szerény ünnepi vacsora volt, de jóízűen ettük, mert együtt voltunk és szerettük egymást. Az éjféli misére természetesen mindannyian elmentünk, én nagyon szerettem énekelni akkoriban is.

Gyula bácsi szintén árva gyerekként nőtt fel, kétéves volt, amikor édesapja meghalt. Édesanyja hét gyerekkel maradt egyedül.

Gyula bácsi és Anna néni régvolt ünnepeket idéztek fel. Nehéz gyerekkoruk volt, mégis csodálatos emlékeket őriznek.
Gyula bácsi és Anna néni régvolt ünnepeket idéztek fel. Nehéz gyerekkoruk volt, mégis csodálatos emlékeket őriznek.

– Szegény édesanyám próbált mindent előteremteni, amire szükségünk lehetett. Öt hold földünk volt, ezért idősebb testvéreim mind dolgozni mentek. A bátyáim itthon, a nővéreim Pesten szolgáltak. Mégis, csodaszép karácsonyokra emlékszem én is. Legidősebb bátyám bodzafát faragott, a Maninczer nagyságos úrtól kért fenyőágakat, azokat tűzte, fúrta bele. Gyönyörű karácsonyfánk lett így. Manapság persze csillogó-villogó díszek, égősorok vannak a fákon, de nekem ma is ezek a bodzás karácsonyfák a legszebbek. Nővéreim Budapestről küldtek haza csomagot az ünnepekre, amire telt nekik. Egy kis narancs, füge, szaloncukor került elő a dobozból, és nagy öröm volt, ha ruhanemű is akadt benne. Szenteste a falut járták a betlehemezők, köszöntők, így hangulatos karácsonyaink voltak.

Gyula bácsi 1943-ban katonának vonult, következő évben vitték ki a keleti frontra. A december is ott érte.

– Tudtuk, hogy karácsony van, emlegettük is a társakkal, de sok idő és energia nem jutott az ünneplésre. Hazagondoltunk, hogy otthon már együtt van a család. Néhány fenyőágat ültünk körbe és énekelgettük a hazai dalokat. A következő esztendőben már amerikai fogságban voltam Németországban. Egy parasztcsaládnál helyeztek el engem. Ott már lett karácsonyfa, de ajándék nem ám, mert azok is szegények voltak.

Gyula bácsi és Anna néni ezeket a régvolt ünnepeket most is felidézik a gyerekeknek, unokáknak. Mint mondják, ma már gondtalanul telnek az ünnepek. A süteményeket a lányuk süti, de a vacsorát Anna néni készíti el. – A családdal töltött napok boldogítják a magunkfajta időseket – mondták egyetértően.

Szilveszterkor most kettecskén lesznek otthon, majd telefonon kívánnak boldog új évet szeretteiknek.

˝Régen mindig baráti társasággal vagy éppen bálban búcsúztattuk az óévet. Megtehettük, fiatalok voltunk. Most már csak annak örülünk, hogy ezt az esztendőt is megértük jó egészségben˝ – mondta Anna néni. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyre több a segítséget kérő a máltaiaknál

Régi-új vezetővel vág neki az új évnek a Máltai Szeretetszolgálat kapuvári irodája. Megváltozott… Tovább olvasom