Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Keserű évek a nyerőautomaták mellett

Egy rábaközi fiatalember két autó árát és szülei pénzét váltotta apróra és szórta bele a félkarú rablókba. Ötévnyi gyötrelem árán, de ma már “tiszta".

A szenvedélybetegség anyagi csődöt is jelenthet.
Családok mentek tönkre, életek törtek ketté, sok százan kerültek már anyagi csődbe a félkarú rablók miatt. Sokan nem tudnak a lejtőn megállni, és vagy a nagy nyeremény reményében, vagy “csak" a játék miatt, de nap mint nap újra odaállnak a nyerőgép mellé és kísértik a szerencsét. A masinák viszont leginkább csak tulajdonosaiknak hoznak gyarapodást.

A “nyerőgépesek" szenvedélye a szakemberek szerint betegség, mely csak nagyon nehezen gyógyítható - ha a beteg ezt maga is komolyan akarja. A neve elhallgatását kérő egykori szenvedélybeteg, állítása szerint, két autó árát és a szülei pénzét szórta a félkarú rablókba.

Egyszerű játéknak indult

- Egyszerű játéknak indult, eleinte csak egy-kétszáz forintot dobtam a gépbe. Ha nyertem, kivettem, ha vesztettem, nem próbálkoztam újra - mesélt kálváriá- járól a harmincas éveit alig elhagyó fiatalember. Pokoljárása öt évig tartott, és nem sok híja volt, hogy teljes anyagi romlásba döntse családját. - Később aztán mind több pénzt fektettem be, sokszor öt-hatezer forint sem volt elég egy nap. Az összeg még nem hiányzott, hiszen iparosként jól kerestem, és még saját családom sem volt. Egy hónapban gyakran ötven-hatvanezer forintot költöttem a gépekre, nyerni persze csak ritkán nyertem, és azt is visszatettem. Amikor megnősültem, és gyerek is lett, majdnem egy évig a környékére sem mentem az automatáknak, de aztán újra be-betértünk egy sörre a kollégákkal, és onnantól már nem volt megállás: újra elkapott a hév.

“Nem létezett semmi más körülöttem"

A fiatalember nemcsak szinte a teljes fizetését hagyta a nyerőgépben, de el kellett adnia autóját, majd felesége kocsiját, sőt, a szüleitől kapott pénz is a gépekbe vándorolt. - Kezdtem adósságokat csinálni, kocsmáról kocsmára jártam, és attól kértem, aki csak az utamba került - folytatta a történetét.

" Tudtam, hogy nem normális dolog, amit csinálok, de ha meghallottam a gépek zenéjét és a lámpák villogását, nem volt az a józan ész, ami parancsoljon."

- Nekem nagy szerencsém volt, hogy a családom kitartott mellettem, noha nagyon sok keserű és könnyes napot szereztem a feleségemnek és a szüleimnek is. Eladtuk mindkét autónkat, hogy törleszteni tudjam a felhalmozódott adósságot, és bizony a szüleimtől is a kölcsönökre kellett.

Egyszerűen lázba jöttem, nem létezett semmi körülöttem, ha a gépet nyomhattam, és nem érdekelt, ha nyertem, mert azt is eljátszottam. Sokat beszélgettünk a feleségemmel, rengetegszer megfogadtam, hogy többet egy fillért sem, de hiába, a barátaimra sem hallgattam, akik egy idő után elmaradtak mellőlem a kéregetés miatt. A családi gondok és a közelgő csőd ellenére a fiatalember mégsem fordult szakemberhez, és öt évébe telt, mire tudatosult benne, hogy mindent tönkretett maga körül. Azóta, ahogy ő fogalmaz: “tiszta".

- Nem tudom, mitől vagy miért ugrott be a szikra, és hagytam abba gyakorlatilag egyik napról a másikra a gépezést, de nekem nagy mázlim volt, az biztos. Azóta a családom az első, és kocsmába is ritkán megyek be. Érdekes, de gyakran álmodom az automatákról, ám hála istennek, ma már ennyivel is megelégszem, és undorral tekintek vissza arra a szörnyű öt évre.

A gyengék így próbálnak bizonyítani

Licskainé Stipkovits Erika kapuvári klinikai szakpszichológusnak volt már hasonló esete, és mint mondta, nagyon nagy csapdát jelent ez a szenvedély, mert egyfajta “mókuskerék".

- A játékgépezés ma már a diagnosztikai tárba is bekerült mint betegség - mondta a szakember a Kisalföld érdeklődésére. - Ugyanolyan betegségről van szó, mint a többi függőség, és a háttere is ugyanaz. Azokat az embereket támadja meg, akik függő személyiségűek, céltalanok, nincsenek valós örömeik, élményeik, céljaik, éppen ezért ezeket virtuális módon szerzik meg.

Nincs elegendő kitartás bennük, nem tudnak küzdeni, nehezen képesek bármit is elérni, inkább a könnyebb utat választják, a gyors és könnyen elérhető sikereket kedvelik, és ezt a nyerőautomatákban látják. A problémát csak fokozza, ha a gépezés mellett egy másik szenvedély is jelen van, például az alkohol. “Egyfajta konfliktusmegoldó tevékenység is a játékgépezés, a betegek így vezetik le a feszültséget.

Amikor játszanak és nyernek, akkor elégedettek magukkal, mert úgy érzik: bizonyítottak." A pszichológus tapasztalatai szerint az ilyen esetek csak nehezen gyógyíthatók. Az alkalmazott pszichoterápia célja, hogy a függő személyiséget megváltoztassa, és célt, értelmet és örömöket keressen a páciensnek. Nagyon sokat tud segíteni például egy jó partnerkapcsolat, ami örömet és szeretetet ad a szenvedélybetegnek. A közös célok, közös élmények segítenek kimászni abból a kiszakított és nem valós világból, melybe a nyerőgépesek kerülnek.

Mennyien vannak?

Arra nézve, hogy a társadalomnak hány százaléka szenved ebben a függőségben, Licskainé Stipkovits Erika nem tudott adatokkal szolgálni, mert mint mondta, most folynak a kutatások. Az adatok viszont valószínűleg nem is lesznek pontosak, mivel a betegek nagy része nem fordul szakemberhez és nem kér segítséget. A szakpszichológus tapasztalata szerint a húszas éveinek közepét elhagyó, már önálló keresettel rendelkező emberekre jellemző, hogy az automatákban keresik a sikert, de van rá példa az idősebb korosztályban is.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötszáz leütés percenként

Kuslics Boglárka 500 billentyűt üt le egy perc alatt. Ezzel a tudással bekerült a magyar gépírók… Tovább olvasom