Kisalföld logö

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 32°C Még több cikk.

Kaszasuhogás a szili határban

Ezúttal az egykoron kézi szerszámokkal végzett nagy nyári munkát, az aratást idézték fel a falubeliek. Néhány nappal Péter-Pál után Szilban elővet ték az egykori aratószerszámokat és a faluvégi ősziárpa-táblán népes közönség jelenlétében ki is próbálták azokat.
Kalapálnak: A kaszákat megélesítették a nagy munka előtt.
Szombaton délelőtt, Sarlós Boldogasszony másnapján, a tizenegyedik falu napon ugyanis megrendezték az első nosztalgia aratást a településen. Folytatás a 8. oldalon. Mint régen: Sarlós Boldogasszony másnapján a falubeliek megidézték a múltat.

Pálinkával, zenével

A szervezőkhöz kegyes volt az időjárás, hiszen pénteken kora este még esett az eső, másnap reggel viszont már hétágra sütött a nap, amikor az aratók három lófogattal megérkeztek a kiszemelt gabonatáblához.

A helyszínen Lengyel Lajos polgármester köszöntötte a nosztalgiázókat, Swarczkopf Gyula, a hagyományőrző népi együttes vezetője pedig a hagyományoknak megfelelő körülményeket igyekezett teremteni az aratáshoz. Az érkezést követően a „brigádok" nyomban munkához láttak; a kaszások „megkalapálták" a kaszákat, a többiek elkészítették a „köteleket" és felhörpintették a kupica aratópálinkát is. Eközben a Kajos László vezette népi zenekar és a Horváth Győző irányította Páli Dalkör népdalokkal próbálta hangulatossá tenni az emlékezést.

A levegő volt kevés...

Aztán minden szem az árpaföldre szegeződött, ahol kezdetét vette az aratás. Elöl a kaszások diktálták az iramot, mögöttük a marokszedők és a kötözők szorgoskodtak, no meg néhány fiatal is a közelükbe merészkedett. Pk már csak az elbeszélésekből tudhatják, hogy egykoron hol „napoztak" a falubeli fiatalok... A megélezett kaszák nyomán dőlt a gabona, ám azt még a laikusok is megállapíthatták, hogy a fogások, a mozdulatok a régiek.

Talán csak a levegő fogyott el hamarabb, mint annak idején. Végezetül – ahogy szokták – kepébe rakták a levágott és kévébe kötött árpát, majd az említett zenekarral és dalosokkal együtt vidám nótázásba kezdtek a friss tarlón. Néhány aratót az emlékekről kérdeztünk: Ruzsics Imréné: – Tizenkét éves koromban, 1951-ben arattam először és attól kezdve tíz éven keresztül minden nyáron. Sokat dolgoztunk, mégis jól éreztük magunkat. Akkoriban nem volt akkora irigység az emberekben, mint most. Meg hát fiatalok voltunk. Szabó Ferencné: – Én 1959-ben vettem részt először, és 1961-ben utoljára a nagy nyári munkában. Szívesen is emlékszem azokra az időkre, meg nem is.

Szívesen, mert fiatalok voltunk, a munka viszont nagyon nehéz volt. Tengelics Jenő: – Tizennégy évesen, 1944-ben arattam először, 1959-ben megalakult a téesz, de azután is arattunk még kézzel. Fiatalok voltunk, igaz, nem volt annyi pénzünk, mint a maiaknak.

Nem volt mese

Perlaky Tibor: – Hat évtizede, tizennyolc évesen kezdtem kaszálni. Nem volt mese! Minden évben arattam és masináltam is. Nem volt könnyű, hisz reggel négytől késő estig, előfordult, hogy éjfélig dolgoztunk. Kezdetben a téeszben is kézzel arattunk. Hát most azért jobb...

A nosztalgiaaratás és a számos szórakoztató program mellett helyi kitüntetések átadására is sor került a szili falunapon. A település néhai polgármesterének, Székely Józsefnek posztumusz díszpolgári címet adományozott az önkormányzat. Szil községért végzett tevékenységéért Szórádi József és Szórádi Gyula részesült elismerésben. Érdemes diák címmel Győri Bencét, az általános iskola tanulóját tüntették ki.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csorna és vonzáskörzete az élen

Évente országosan öt-hatezer új emlőrákos esetet regisztrálnak – hangzott el azon az ülésen,… Tovább olvasom