Kisalföld logö

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 11°C | 21°C Még több cikk.

Hatvannégy éve a gyülekezet kántora

Mórichidán szolgál az ország minden bizonnyal legidősebb kántora. Az árpási Kovács Mihály 90 esztendős, 64 éve orgonál az evangélikus gyülekezetben.


Az árpási Kovács Mihály valószínűleg több rekordot is felállított és tart hosszú élete során. Nem tévedhetünk nagyot ugyanis, ha azt mondjuk: ő a leghosszabb ideje szolgáló és ő a legidősebb, aktív kántor. Misi bácsi Árpáson él és a mórichidai evangélikus gyülekezet vezető énekese. A szomszédos faluba ma is kerékpárral menne át, ha családja ezt engedné.
Misi bácsi végzettsége szerint tanító, de soha nem taníthatott. Az sem lehetett gyakori jelenség az 1950-es években, hogy kulákbélyeggel a papírjain, lelkész nagypapával családjában az alakuló termelőszövetkezet főkönyvelőjének hívjanak meg valakit. Kovács Mihállyal ez is megtörtént.

Misi bácsi november elsején töltötte be 90. életévét. Története az Ár-
pás melletti Kálmánpusztán kezdődött, ott született 1923-ban. Szülei gazdálkodtak hetvenholdas birtokukon. Később aztán sok bajuk származott a föld miatt.

– Hatan voltunk testvérek, éltük a földműves gyerekek munkával teli, de szabad életét – mesélt Misi bácsi.

– Az elemi iskola első osztályait Árpáson végeztem, majd Mórichidára kerültem át az evangélikus iskolába. Nagyapám ott szolgált lelkészként. Szüleim 1936-ban, a soproni evangélikus líceumba írattak be, ahol egyébként a bátyám is tanult. Négy osztály után átkerültem a tanítóképzőbe, amit 1945-ben fejeztem be. Zavaros idők voltak, így a képesítő vizsgát is csak év végén tehettük le. Katonának nem vittek el, hiszen egy bátyám elesett a háborúban, én már felmentést kaptam.
Misi bácsi tanítói oklevelével a zsebében hazautazott és nem is gondolt arra, hogy katedrára áll. Édesapja ugyanis meghalt, a családi gazdaság az ő felelőssége lett. Édesanyjával és kishúgával próbálták fenntartani.
 
Az ország minden bizonnyal legidősebb és leghosszabb ideje szolgáló kántora az árpási Kovács Mihály.
Az ország minden bizonnyal legidősebb és leghosszabb ideje szolgáló kántora az árpási Kovács Mihály.

– Próbáltunk gazdálkodni, de az egyre nehezebb terhek miatt nem sok sikerrel. Csak kínlódtunk. Képtelenül nagy adóterhek, beszolgáltatási kötelezettségek szakadtak ránk. Kuláklistára kerültünk, osztályidegennek kiáltottak ki bennünket. Az adósság, a hátralék csak nőtt, szinte mindenünket elvesztettük. Amikor a kislányom 1956-ban megszületett, még az utolsó tehenünket is elhajtották – emlékezett Misi bácsi.

Időközben, 1949-ben Mórichidán kántor nélkül maradt az evangélikus gyülekezet. Mivel Misi bácsi rendelkezett a megfelelő képzettséggel és tudással, őt kérték meg, vállalja a feladatot: 64 esztendeje szolgál.

– Vesztenivalóm már akkor nem volt. Talán a dac munkált bennem, amikor elfogadtam a feladatot. Közben azért pályázgattam tanítói állásra is, de természetesen nem alkalmaztak sehol sem. Küzdelemmel és sok nehézséggel, zaklatással éltünk tehát az ötvenes években. Olyannyira nehéz volt, hogy az 1959-es téeszesítés a nyugalmat hozta el. Addigra semmink sem volt, a föld terhet jelentett. Bevittük a téeszbe, később aztán az adósságot is leírták. Azon azért manapság is elgondolkodom, hogy három évvel a forradalom után hogyan merték megint ütni-vágni a parasztot.

A téesz megalakulása után, mivel Misi bácsi képzett és elismert ember volt, kulákbélyeg ide, lelkésznagypapa oda, főkönyvelő lett a szövetkezetben. Közben persze kántorizált folyamatosan. Utóbb hátrább lépett eggyel és „sima" könyvelőként dolgozott, hogy munkáját önkéntes szolgálatával össze tudja egyeztetni. Azt mondja, soha nem bántották a kántorság miatt. Igaz, szolgálatát csak szabadsága terhére végezhette. 1983-ig nyugdíjazásáig könyvelt a téesznél. Misi bácsi ma is, túl a kilencvenen aktívan tevékenykedik. Mostanában határozta el, hogy amíg egészsége engedi és szükség lesz rá, folytatja hatvannégy éve választott hivatását. Azt mondja, közben gyakran ad hálát Istennek, hogy így alakította sorsát.

– Hálát adok, mert biztosan nem lennék ilyen egészségben, ha például meggyötört pedagógusként élem le az életem. A tanítóképző szép éveire szívesen emlékszem vissza és tudom, hogy nem teltek el haszontalanul – jegyezte meg.

Olvasóink írták

  • 2. kerteszb 2013. november 19. 17:29
    „Isten éltesse még sokáig!”
  • 1. Goldmund 2013. november 14. 10:39
    „Szép cikk egy szép életútról!
    Gratulálok a cikk szerzőjének, jó egészséget kívánok a riportalanynak, és szívesen olvasnék máskor is hasonló cikkeket!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lomtalanítás új rendben Csornán

Lomtalanítás lesz a városban pénteken és szombaton. Tovább olvasom