Kisalföld logö

2018. 04. 22. vasárnap - Csilla, Noémi 12°C | 25°C Még több cikk.

Három évig fejlesztett, most elad

Az ágazat összes gondja-baja egyszerre van jelen Farkas Géza maglócai gazdaságában. Azt mondja, állatállományát kénytelen csökkenteni, ha talpon akar maradni.

Nehéz helyzetben vannak az állattartó gazdák. A hízómarhával foglalkozók is, azok meg főleg, akik támogatást sem kapnak gazdálkodásukhoz. Saját, de véleménye szerint az egész ágazat gondjairól Farkas Géza maglócai gazdálkodó beszélt a Kisalföldnek.

Azon gondolkodik, felszámolja-e állományát. Tenyészállatainak egy részét mindenesetre már meghirdette eladásra. Lovaitól is válni kényszerül.
– Régóta foglalkozom mezőgazdasággal, magam építettem ki a gazdaságomat – fogalmazott Farkas Géza. – Jelenleg ötven hektáron növényt termesztek és három éve hízómarhákat is tartok. Több mint tíz éve volt már tejtermelő állományom is, de eladtam a jószágot.

Akkor döntöttem jól. Nem is értem, miért vágtam bele újra. Talán azért, mert szeretem az állatokat. Arra viszont nem gondoltam, hogy a végén takarmány nélkül maradok. És még támogatást sem kapok, pedig azzal az ígérettel hagytam meggyőzni magam. Hogy miért nem, még nem tudom. Kaptam ugyan levelet az illetékes hivataltól, de abból számomra nem derült ki az igazi indok. Annyiban viszont nem hagyom a dolgot és utánajárok. Szóval, ez az egyik oka a nehézségeknek.

Farkas Géza elmondta azt is, hogy az állatok takarmányozása is gondot okoz. Azt állítja, nincs terület, ahol legeltethetne.

A körülmények nehéz helyzetbe hozták Farkas Géza termelőt.
A körülmények nehéz helyzetbe hozták Farkas Géza termelőt.


– A községi legelő, ahol gyerekkoromban még én is őriztem teheneket, a rendszerváltáskor állami tulajdonba került. Köztük jó hanyi rétek is. Ezekből én azonban sajnos nem részesülök. Körülbelül héthektárnyit kaptam bérletbe, ami nem igazán elég. A falutól harminc kilométerre szereztem kaszálásra rétet, onnan hozom haza a bálákat, hatalmas pluszköltséggel.

Gyengébb minőségű földjeimből kilenchektárnyit legelőnek hagytam, most is kint vannak az állatok. Az állományt azonban mindenképpen csökkentem, noha a három év alatt feltornáztam tizenötről hetvendarabosra. Van harminc limuzin vemhes üszőm, nagyon jó fajta. De le kell adnom őket vágóba, mert különben csődbe jutok. Így ugyanis harminc százalékkal többet kapok értük, mintha megelletem és felnevelem a borjút. Egy borjú felnevelésének költségein a mostani takarmányárakkal két bikaborjút tudnék vásárolni.

Így nem éri meg a vesződséget, aggodalmat. A másik meg az, ha ellés van, senkit nem találok, aki segítene. Ilyenkor nincs szegény ember a környéken. Olyanok jönnek el segíteni, akik egyébként nincsenek rászorulva a pluszkeresetre. Tenyészkancáim is vannak, de a lótartás is veszteséges. Nehéz szívvel ugyan, de meg kell válnom tőlük.

Farkas Géza kilónként 620 forintot kap az eladott üszőkért, 650 forintot a bikáért. A termelő még hozzátette: sújtja őket a rengeteg papírmunka és az ezzel járó kiadások.

– Legutóbb hitelbe kaptam az üzemanyagot, hogy aratni tudjak. És takarmányt is. Hitelkérelmet nyújtottam be, amit már nyolc hete bírálnak. Ilyen helyzetben nagyon nehéz. Sokan azt gondolják, könnyű a parasztnak, mert megkapja a támogatást. Nem abból élünk, hiszen az most az életben maradáshoz kell.

De nem is kellene a támogatás, azt a pénzt költötték volna normális feldolgozóiparra. Hogy a gazdától reális áron vegyék meg a gabonát, a húst, a tejet, a zöldséget, gyümölcsöt. Ilyen egyszerű lenne, csak az összefüggéseket kellene meglátni és azok szerint lépni – jelentette ki Farkas Géza. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Hanság farától a Katalikjáig

A Rábaköz öröksége sorozat újabb kötete kerül az olvasó elé, most Farádról. Tovább olvasom