Kisalföld logö

2017. 05. 27. szombat - Hella 13°C | 25°C Még több cikk.

Fröccsözés a kafferbivallyal

Nagykudu és kafferbivaly, gepárd és varacskos disznó társaságában söröznek és boroznak a rábasebesiek a helyi kocsmában. Nem vicc, igazi afrikai élővilág-bemutató fogadja az italbolt vendégeit.

Rábasebesnek több értéke is van. A falu kicsi, de rendezett, és csinos főtere akármelyik településnek díszére válna. Ott áll aztán a Rábához közel a Széchenyi-kastély, mely egykor szebb napokat látott és szebb napokra vár. Bír azonban olyan értékkel is a parányi község, mely igazi ritkaság: a rögtönzött Afrika-kiállítás a helyi italboltban.

Szinte hihetetlen első látásra a környezet, ami a rábasebesi kocsmában fogadja a belépőt. Az ajtótól balra egy kafferbivaly „vigyorog" az érkezőre, mellette egy gepárd koponyája, kicsit odébb pedig a nagykudu trófeája. Kérdő tekintetünkre a csapos, Pető József mosolyogva tárja szét a kezét: „Nálunk ilyen is van."

Később kiderült, egy a faluból elszármazott orvos vadászélményeinek bizonyítékai a trófeák. Dr. Gasztonyi Zoltán belgyógyász-kardiológus főorvos szenvedélyének köszönhető az Afrika-bemutató a sörös- és borospoharak között.

Pető József afrikai vadállatok trófeái között méri a sört és a bort.
Pető József afrikai vadállatok trófeái között méri a sört és a bort.

– A főorvos úr tulajdona mind, de boldogan adok helyet nekik – mondja Pető József. – Tudom, kuriózum ez, hiszen még egy kocsmát nem találni se a környéken, se a távolban, ahol ilyeneket látni. Büszkék vagyunk rá.

Aztán a kocsmáros, mintha csak részese lett volna a vadászatoknak, mesélni kezd.

– Ez a kafferbivaly hatalmas jószág, kilenc-tíz mázsás lehetett életében. Volt egyébként olyan idegen, aki a hátsó részét kereste a falon túl. Mellette van a gepárd koponyája, odébb a nagykudu nyakas trófeája. De van itt galléros pávián, vörös tehénantilop, ami megvolt három mázsa is. Egy kisebb kafferbivaly koponyája, egy bronzérmes gnú, aranyérmes varacskos disznó, valamint oryx, azaz nyársas antilop és még vízilókoponya is. A magyar oldalra elsősorban a Bakonyból kerültek a falra a zsákmányok. Érdemes megnézni a gímszarvas torzult trófeáját, melyet itt Rábasebesen, az ártéri erdőkben ejtett a doktor úr. A lábával volt valami baj, és az látszik meg az agancsán.

Pető József még hozzátette: a helyiek megszokták a trófeákat és mondhatni örülnek is neki. Előfordult olyan betérő – nem helybeli –, aki szörnyülködött, hogy „holttestek" között kell elfogyasztania a kóláját. Ez a vélemény azonban nem jellemző. Egy másik Petőn, Pető Ferencen is látszik, miközben szétnéz a kocsmában, hogy büszke a falubeli orvosra és arra is, hogy gondolt Rábasebesre. Ha már ott vagyunk, a községről is kérdezzük Feri bácsit.

– Sokan vagyunk idősek, kevés a fiatal – mondja. – Attól persze nem félek, hogy elfogyunk. Azért nem, mert jók a földek errefelé, és mindig lesz, aki megművelje. Lehet, hogy kevesebben leszünk, de élet marad Rábasebesen.

Ugyanezen a véleményen van Gasztonyi Antalné is. Ő még hozzátette: akkor élénkül meg a falu, amikor az elszármazottak hazalátogatnak. „Sok rábasebesi barátja, ismerőse vett itt már házat. Ők hétvégén, esetleg havonta egyszer jönnek el, ilyenkor nagyobb a mozgás. Lenne pedig lehetőség Rábasebesen, például a kastély. De már azt sem tudjuk, ki a tulajdonos. Az biztos, hogy öregszik a falunk és egyre kevesebb a fiatal" – fogalmazta meg végül a legnagyobb gondot Gasztonyi Antalné.

Olvasóink írták

  • 1. kackac 2013. június 10. 17:04
    „Minden feketének fizetek egy feketét! :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cseh sörnapok Kapuváron - sok-sok fotó

A cseh sörgyártás első írásos emléke még 930-ból származik, akkoriban a szerzetesek készítették e… Tovább olvasom