Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Fogy a lakosság az egykori hercegi uradalomban

Csökken a lélekszám Öntésmajorban, ma már kétszázan sincsenek a településen.
Öntésmajor mint a Kapuvár környéki majorságok legtöbbje az egykori herceg Esterházy-uradalomhoz tartozott, lakói a birtokon találtak munkát. Működött a lengyár, később pedig az állami gazdaság, illetve a téesz. Ma már egyik sem létezik és mivel munkahely nincs, a fiatalok elhagyták a falut. Ma kétszázan se élnek a településen, ők is zömében nyugdíjasok.
Szűcs József is a nyugdíjaskorosztályt képviseli, aktív korában buszvezetőként dolgozott és a háztájiban, de ma már állatokkal sem foglalkozik. Tősgyökeres öntési, nem is vágyott el onnan soha.

Mindenki ismer mindenkit

– Itt mindenki ismeri a másikat. Igaz, ez nem is nehéz, hiszen már csak körülbelül százötvenen vagyunk és fogyunk – mutatta be lakóhelyét Szűcs József. – Annak idején a hercegi uradalom adta a munkát, később maszekok lettek az itteniek, aztán jött a téesz, először külön volt a falu, aztán Oslival egyesült, utána Osli, Veszkény és Babót került össze, Tordosamenti Termelőszövetkezet néven, de már az is csak a múlt. Éppen ezért a fiatalok elköltöztek innen, sok az üres ház. Az osztrákok is megjelentek, az a sok beépítetlen telek mind azoké. Manapság eléggé elzárkózik a nép is, legfeljebb amikor vasárnap misére mennek, vagy ha a pék jön, akkor társalognak. Amúgy mindenünk megvan, kiépítették a csatornát, a telefont, nem vagyunk hátrányban a városiakkal szemben. Esetleg az a hét kilométer, de a busz jó, sőt, a helyi járat is kijön Öntésmajorba.

Báró Berg, a jótevő

Öntésmajor főutcáját hangulatos platánfasor szegélyezi, melyet báró Berg Gusztáv, a kapuvári uradalom bérlője, a település jótevője ültettetett a XIX. század végén. A százhúsz éves fák ugyan botanikai értéket képviselnek, ám az évtizedek alatt elöregedtek, így időszerűvé vált az ágak visszavágása. Nemrégen meg is tették ezt. Persze arra vigyáztak, hogy a vonzó látványt ne rontsák el teljesen. A fák árnyékában, a község közepén korabeli tűzoltókocsi emlékeztet, hogy valamikor tűzoltóegylet is működött Öntésen, közvetlenül mellette áll a Millenniumi kereszt. A falu főterén a helyiek ellátását a vegyesbolt és egy étterem is szolgálja, a kicsi ABC-ben Koloszár Renáta a fiatalság képviselője, ő jól érzi magát Öntésben.

– Csendes, kellemes település, nem bánom, hogy itt élek – mondja a fiatal boltos. – Hozzám mindig jönnek, meghallom a híreket gyorsan. Persze, zömében az idősebbek vásárolnak. A beszédtéma elsősorban a politika nálunk is, és nem mindenki van megelégedve a mostani helyzettel, például a mezőgazdasággal. Régen itt többen foglalkoztak állattartással, ma már szinte alig, sőt, már az uborkatermesztés sem kifizetődő, így azzal is felhagytak Öntésmajorban. A lélekszám a külföldi házvásárlókkal gyarapodik. Pk ugyan nem élnek itt, csak néha jönnek, de igyekeznek bekapcsolódni a falu életébe, aztán kirándulók is sokan megfordulnak nálunk.

Csökken a lélekszám

A turisták elsősorban a múzeumot látogatják meg, amit az egykori hercegi uradalom gazdatiszti házában alakítottak ki. A tárlaton látható a Hanság élővilága, bizonyítva, mennyire gazdag és sokszínű a vidék.
Bemutatják azokat az eszközöket is, melyeket a régiek nádaratáskor vagy halászatkor használtak. Varga Pálné a múzeumban húzott le tizenkét évet, ma már nyugdíjas.

– Érdemes megnézni a kiállítást, elhihetik. Igaz, most éppen zárva van, mert szabadságolták a dolgozókat – tájékoztat az asszony. – Máskülönben csendesen telnek a napok itt, Öntésmajorban, kevesen vagyunk, ahogy a munkahelyek is megfogyatkoztak. Az én fiam például Kapuvárra járt éveken át a vagongyárba dolgozni, de az megszűnt. Bizony, nehéz lesz munkát keresnie, pedig két gyereket nevel. Segíteni mi sem tudunk, mert kevés a nyugdíj.

Én dolgoztam a lengyárban is annak idején, ahol nem sokat kerestünk. A csekkek minden hónapban jönnek, a gyógyszerre is költeni kell. Győrbe, Sopronba, Kapuvárra járok a szemészetre kezdeti zöld hályoggal, a kezelés szintén költséggel jár.
Varga Pálné is arra panaszkodott, hogy fogy a falu, pedig régen több százan éltek a platánfák árnyékában.

– Sok fiatalt temettünk el az utóbbi időben is, húszat biztosan, az agydaganat, az agyvérzés, a szívinfarktus viszi az embereket. A hatvanegy éves testvérem például a kilencvenöt éves édesapámmal élt innen nem messze, a bátyám halt meg előbb – mondja búcsúzóul Varga Pálné.

Egykor virágzó gazdaság

Öntésmajor jellegzetes épületei az uradalmi istállók, történetük van. A XIX. század végére Kapuvár környékén erős kapitalizálódási folyamat indult meg. 1864-ben a kapuvári birtokot báró Berg Gusztáv vette bérbe, aki továbbfejlesztette a gazdaságot, a csatornázások folytatásával további szántóföldeket nyert a Hanság lápterületeiből, 1880-ban gazdasági vasutat épített Kapuvár vasútállomás és Öntésmajor között, mely a századfordulóra az egész béruradalmat behálózta. Meghonosította a korszerű cukorrépa-termesztést, a nyersanyagot az 1879-ben épült petőházi cukorgyárba szállította. Emellett malmot, szeszgyárat, valamint fűrésztelepet is létesített. Ma viszont már nyoma sincs az egykor virágzó gazdaságnak, és az Öntésben maradottak sem érnek rá a múlton gondolkodni, sokkal inkább foglalkoztatja őket mostani boldogulásuk.
„ Nyugodt élet van Öntésben, itt születtünk, nem is vágyunk el innen. Meg hát, hova is mennénk, pénzünk sincs az utazásra."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hosszú távú fejlődési lehetőség

A rendezési tervek egy-egy település fejlődését hosszú távon, tíz-tizenöt évre határozzák meg. A dokumentumban jelölnek ki ugyanis ipari és üdülőterületeket, de helyi védelem alá vesznek értékes ingatlanokat is. A települések arculatának változását, az építkezéseket, fejlesztéseket, beruházásokat, ipari és üdülőterületek kialakítását a helyi rendezési tervek szabályozzák. Tovább olvasom