Kisalföld logö

2017. 09. 19. kedd - Vilhelmina 12°C | 17°C Még több cikk.

Festővásznon és könyvben a sortűz

Könyvet írt óvári gazdásztársairól és megfestette az 1956- os sortűz döbbenetét dr. Nagy Miklós. A nyugdíjas acsalagi amatőr festő így állít emléket társainak és őrzi a forradalom eszméjét.

Festményen örökítette meg a véres mosonmagyaróvári sortüzet dr. Nagy Miklós. Az acsalagi származású, Németországban élő amatőr festő másodéves akadémista volt akkor, maga is megsebesült október 26-án. Diáktársainak emléket állítva könyvet is írt az óvári gazdászok 1956-járól. A nyugdíjas vegyészmérnök buzgón őrzi és tartja életben a forradalom eszméjét.

- Úgy érzem, az áldozatok, a mártírok példaképei lehetnek a mai nemzedékeknek. Haláluk pedig nem volt értelmetlen. Mindazok, akik részt vettek a forradalmi eseményekben, megérdemlik, hogy őrizzük emléküket. Ezért született meg a festmény és ezért írtam meg a visszaemlékezésekre alapozva könyvemet is - mondta a Kisalföldnek dr. Nagy Miklós.

Dr. Nagy Miklós vászonra vitte az 1956. október 26-i emlékeit.
Dr. Nagy Miklós vászonra vitte az 1956. október 26-i emlékeit.

Elbeszélése szerint a mosonmagyaróvári gazdászhallgatók a forradalom előtti hetekben már érezték: valami van a levegőben. Október huszonharmadikán a fővárosi híreket hallgatták és tudták, nekik is cselekedniük kell, nem ülhetnek tétlenül.

- Két nappal később nem bírtuk már tovább, nemzeti szalagot tűztünk a kabátunkra és békés tüntetésre indultunk a várból. A pártbizottság és a tanács épületét érintve haladtunk, látva a fegyveres, csendben figyelő katonákat. A tömeg egyre nőtt annak ellenére, hogy az ávósok követték a menetet. Tüntetésünk a várban ért véget. Másnap, október huszonhatodikán véres lett a péntek. Kora reggel a munkások felvonulásával kezdődtek az események, akikhez mi, akadémisták is csatlakoztunk. Hatalmas lett a tömeg. Mámoros volt a hangulat és büszke voltam, hogy köztük vagyok. Aztán a tömeg kétfelé vált, mi az Ipartelep felé indultunk, énekeltünk, lobogtattuk a zászlókat, majd a laktanya elé értünk. Láttuk a felfegyverzett katonákat, de nem féltünk, nem gondoltunk semmi rosszra, hiszen békés volt a szándékunk.

Aztán közénk lőttek. Puskaropogás és robbanások, a fejem fölött süvítettek a golyók. Társaim véresen feküdtek körülöttem, halálhörgés, sikítás, sírás.

Ütött az utolsó óránk, gondoltam, mert ezek addig abba nem hagyják, amíg valaki is mozog. Imádkoztam, azt kértem Istentől, segítsen a szenvedés nélküli halálhoz. Nem féltem, édesanyámra gondoltam, szomorúan, de biztatóan nézett rám gondolataimban. Közben kúszni kezdtem, holttesteken át, míg egy nagy fa mögé bújhattam. Egyszer csak megszűnt a lövöldözés, előmerészkedtünk és iszonyú látvány fogadott: vérző emberek, felálló és földre rogyó sebesültek. Aztán érkezett a segítség. Lovas kocsikkal, mentőkkel vittük a szerencsétleneket kórházba. Közben éreztem, hogy egyre jobban fáj a lábam. A csizmám lyukas volt, szilánkok szaggatták szét. Az orvosok nem is foglalkoztak vele, sokkal súlyosabb bajok voltak ott" - beszélt a véres péntekről a szemtanú.

Nagy Miklós a sortűz után hazament Acsalagra, és a családi gyász tette még elviselhetetlenebbé keserűségét. Meghalt az édesanyja. A forradalom leverése után elhagyta hazáját. Németországban telepedett le, alapított családot. Vegyészmérnök lett, és nyugdíjazásáig szakmájában dolgozott. Hobbija a festés, számos munkáját mutatta már be a Kisalföld is. Most az óvári sortűzről szóló alkotásával jelentkezett. "Társaink elvesztése mindannyiunkon gyógyíthatatlan sebet ejtett. Aki ott volt, nem felejtheti el a borzalom perceit, óráit. Én tisztelettel, festményemmel és könyvemmel emlékezem rájuk, a mártírhalált halt diákokra" - fogalmazott dr. Nagy Miklós.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyógyszállót terveznek a Dőry-kastélyba

A földben rejlő természeti kincsek kiaknázására új gyógyszállót tervez a mihályi önkormányzat. Ehhez… Tovább olvasom