Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Gyógyulását erős hitének is köszönheti – mondta.

Szörnyű baleset érte éppen két esztendeje a rábapordányi polgármester fiát. Pásztor Botond 2007. december 7-én a csornai buszmegállóban egy busz alá esett. A jármű keresztülment a testén, hét, egyenként is életveszélyes sérülést szenvedett. Két hétig volt közvetlen életveszélyben a győri Petz-kórház gyermekintenzív osztályán. Kilenc műtéten van túl, és szülei is isteni csodának tartják, hogy ma már élheti a kamaszok mindennapi életét.

Botond akkor a Széchenyi- iskola hatodik osztályos diákja volt. Reggel iskolába igyekezett, amikor a tragédia megtörtént. Semmire nem emlékszik a történtekből, és a szemtanúk sem tudtak beszámolni az előzményekről. A mentők súlyos állapotban szállították kórházba. Az orvosok este hat óráig műtötték, de nem sok jóval biztatták az aggódó szülőket. Utána még két hétig voltak bizonytalanságban. Akkor mondták ki, hogy a közvetlen életveszélyen túl van.

– Amikor magamhoz tértem, az első gondolatom az volt, hogy mi lesz velem, meggyógyulok-e. Aztán azon törtem a fejem, miként történt a baleset, de semmi sem rémlik – emlékezett vissza Botond. A fiú kilenc műtéten van túl, három hónapig kellett a kórházban maradnia. Édesanyja és édesapja felváltva voltak mellette. Látták, kisfiuk erős, küzd az életért. A hatalmas fájdalmakat is példamutatóan viselte. Állapotára jellemző, hogy az akkori karácsonyra semmi mást nem kért, mint erős fájdalomcsillapító szereket.

Pásztor Botond átgondolta életét, úgy véli, balesete óta megfontoltabb lett.

– Két hónapig szigorúan feküdnöm kellett, talán ez volt a legszigorúbb büntetés számomra. Gondolkodtam, olvasgattam és számítógépeztem. Nagyon sokat segítettek a kórház dolgozói, és persze József atya, aki mindennap meglátogatott, erőt adott nekem. Noha más látogatókat nem fogadhattam, eljutott hozzám, hogy mennyien aggódnak értem. Barátaim, iskolatársaim levelet írtak, üzentek – tette hozzá.

Botond hosszú listán írta össze, kiknek szeretné megköszönni a segítséget. Első helyen a mentőket említette, aztán az orvosokat, nővéreket, a bohócdoktorokat, gyógytornászokat, a névtelen véradókat, az osztály- és iskolatársakat, tanárait, a pordányiakat. A győri motoros-klub tagjait, a helyi mezőgazdasági zrt.-t, mely pénzadománnyal támogatta az intenzív osztály alapítványát. Nem hagyta ki szüleit, testvérét és azokat az ismerősöket, ismeretleneket sem, akik imádkoztak és szorítottak érte. Falujában például szentmisén kértek mielőbbi gyógyulást Botondnak.

Arra kérek mindenkit, vigyázzanak magukra, hogy ne egy ilyen tragédia figyelmeztesse őket arra, milyen drága is az élet.

A fiú azt mondja, azóta ˝átgondolta dolgait˝, megfontoltabb lett. A baleset miatti iskolai hiányzásokat magántanárral pótolta. Vizsgát tett, így szeptemberben régi osztályában folytathatta a tanulást. A mozgása persze korlátozottabb, nem focizhat például, és fáradékonyabb is azóta. Az övéhez hasonló esetek sokkal jobban megérintik, mint korábban. Ha balesetről hall vagy szirénázó mentőautót lát, összerezzen és átérzi, min mennek keresztül az érintettek. Azon is gondolkodott a hosszú kényszerszünet alatt, miért éppen vele történt ez meg. Ő maga nem tudta a választ megtalálni, de elfogadta József atya véleményét.

– Az atya azt mondta, a jó Isten azokat próbálja meg, akiket legjobban szeret. Azt is hozzátette, hogy Istennek tervei vannak velem. Nem tudom, hogy mik ezek a tervek, hogy mi vár rám az életben, de elhiszem József atya magyarázatát – jegyezte meg Botond.

Az édesanya, Pásztorné Szakács Gabriella annyit tett hozzá fia elbeszéléséhez, hogy vigyázzanak magukra a gyerekek. Fogadják meg a szülői intelmeket, mert a baj, a tragédia egy pillanat alatt megtörténik.

– Számunkra, akik láttuk, milyen állapotban volt, most is hihetetlen, hogy Botond köztünk van. Nem tudjuk kifejezni, milyen hálásak vagyunk mindazoknak, akik segítettek a fiunknak. Botond azt mondja, megfontoltabb lett. Lehet, hogy mivel a korábbinál is jobban féltjük őt, ezt nem igazán érezzük. De arra kérek mindenkit, szülőket, gyerekeket, vigyázzanak magukra, hogy ne egy ilyen tragédia figyelmeztesse őket arra, milyen drága is az élet – fogalmazott Rábapordány polgármestere, a fiáért aggódó édesanya.