Kisalföld logö

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 24°C Még több cikk.

Emlékhely a határon

Egy napra ismét megnyitották az andaui hidat. Kapuvári, osli és andaui kerékpárosok találkoztak a határon. A „Menekülés hídján” Andau-Mosontarcsán át, az egykori ’56-os menekültek útvonalán magyaroknak, osztrákoknak szerveztek kerékpártúrát.
Reggel még minden jónak látszott, főleg mert kiváló kerékpározó-idő virradt ránk. Reggel nyolckor Osliban mindössze ketten-hárman lehettünk a hivatal előtt. Az indulási időpont fél kilencre módosult, de ez alatt a harminc perc alatt a helyi ivóban mindent kiderítettünk, ami a rendszerváltás előtti időkben a határon történt. Előkerült egy hatalmas térkép, történetek keltek szárnyra a Hanyba fulladt menekültekről. Volt, aki egy titkos átjáró helyét is elárulta, sőt, még az se maradt titok, hogy pontosan hol és milyen rendszer szerint rejtették el a határőrök az aknákat, nehezítve a kiszökni igyekvők helyzetét.

Végül egy kis csapat verődött össze. Útitársaink között volt Fodor József, Osli polgármestere, aki nyeregbe pattant és mutatta a helyes irányt. Átkerekeztünk a Szegedi-csatornán. Eltekertünk egy dróthálóval körbekerített terület mellett. Vezetőnk elmondta, hogy a vasfüggöny idejében egy ház állt ezen a helyen, ahol több határőr lakott családjával. A Király-tónál megpihentünk, néhányan csatlakoztak hozzánk. Néhány korty, aztán újra tekerés a kavicsos úton. Tíz óra után pár perccel már a Hanság-főcsatorna töltésén pedáloztunk, már látszott az andaui híd. A távolban egy hatalmas vas őrtorony. Már eszi a rozsda, de aki ránéz, tudja, mire használták még egy tucat évvel ezelőtt is. A másik irányból kapuváriak érkeztek. A határ túloldaláról pedig az andaui kerékpárosok jöttek – ők nagyon sokan. A magyar határőr szerint honfitársaink közül harmincan ruccantak át a sógorokhoz. A találkozás örömére aztán a határon aki tehette, szomját oltotta. Koccintás, kézfogás, ölelkezés.

Az andauiak és az osliak Jánossomorja felé vették az irányt egy finom bográcsgulyás reményében. Mi a kapuváriakkal maradtunk és elkarikáztunk Andauba. A határ túloldalán, a kerékpárút mellett egészen a faluig, szobrok emlékeztetnek az elmúlt rendszer rémtetteire. Az emlékhely a híd lábánál ér véget. Betondarabok, drótháló alatt átbújó menekült, lápba fulladt emberek. A vasfüggöny darabjaiból készített rab madár, csontvázak, ágyúk, láncok. A legvidámabb barakk legszörnyűbb emlékei.

A településen már szemerkélt az eső, a strand üres. Körbenéztünk és az eső elől a falu egyik kocsmájában kerestünk menedéket. Közben előbújt a nap, irány kelet. Magyar földön még egy utolsó fényképezkedés. Aztán ahogy letértünk a csatorna töltéséről, föntről ismét vizet kaptunk. Miklósmajor után hatalmas eső zúdult a nyakunkba. Otthon csak a meleg fürdővíz vigasztalt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városszépítők: harangláb és emlékkönyv

A kapuvári városszépítők legutóbb helytörténeti kiadványok megjelentetésénél bábáskodtak. Most… Tovább olvasom