Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 21°C Még több cikk.

Eltűnőben a tehenes gazdák

Nincs még oly távol az az idő, amikor Földsziget határában 150–160 szarvasmarha legelt kora tavasztól késő őszig.
A Rábaköz településein – akárcsak másutt az országban – alaposan lecsökkent az állatállomány. Manapság a lakóhelyüket alaposan ismerő falubelieknek is meg kell erőltetni a memóriájukat, ha arra akarnak válaszolni, hogy most melyik háznál tartanak szarvasmarhát.

Hol van már az az idő, amikor a döntően mezőgazdaságból élő földszigetiek portája is elképzelhetetlen volt jószág nélkül. Merthogy szinte minden háznál tartottak szarvasmarhát, sertést, nem beszélve a baromfiról, amelyek számolatlanul kapirgáltak az udvarokon. Takarmányból nem volt hiány, hisz dús legelők övezték, övezik ma is a települést, így aztán 150–160 szarvasmarha legelt tavasztól késő őszig a mezőn. Még 15–20 évvel ezelőtt is furcsán néztek volna arra, aki olyan jóslásba bocsátkozott volna, hogy a XXI. század elejére elfogy a jószág Földszigeten. Pedig ez történt. A közigazgatásilag Csornához tartozó, a várostól tizenhat kilométerre lévő településen csak egyetlen háznál, Varga Imrééknél tartanak szarvasmarhát.

– Teheneket és hízómarhákat egyaránt tartottak az itt élők, főleg azután, hogy a téesz nem korlátozta a darabszámot – mondta Varga Imre, az utolsó földszigeti tehenes gazda. – Legeltetési gondokat nem ismertünk, jutott bőven takarmány minden háztáji gazdaságnak. A legelőre járó állatokon kívül az istállókban álltak a hízómarhák is. Aztán csökkenni kezdett a tej ára, ráadásul megszűnt a tejcsarnok is, a gazdák pedig fokozatosan felszámolták az állományt. Mi egy ideig Acsalagra szállítottuk a tejet, de az tényleg tiszta ráfizetés volt, ezért abbahagytuk. Persze ahhoz, hogy ma már csak nálunk vannak állatok, az is hozzájárult, hogy a fiatalok nem maradtak itthon, az idősek meg egyre kevésbé tudtak az állatokkal foglalkozni.

"Ameddig dolgozni tudok, addig állatokat is tartok. Nélkülük üres lenne a ház és a tétlenséget is nehezen viselném." Varga Imre
A már nyugdíjas Varga Imre több mint harminc éven át autódarusként kereste a kenyeret a családjának, amely nagyon fontos volt számára, mert a nyugodt hátteret a szerettei biztosították a munkájához. Naponta ingázott a mosonmagyaróvári munkahelyére, vagy máshová, ahol éppen daruzni kellett. Az is előfordult, hogy hetente egyszer térhetett haza. Ám szarvasmarha akkor is volt a háznál, amikor az országot járva dolgozott. Reggelente munkába indulás előtt elkezdte az etetést, a felesége meg folytatta. S így ment ez több mint harminc évig.

– Az állattartásról sohasem mondtunk le. Jelenleg két tehén van és a szaporulat. A bikaborjakat megtartjuk, esetleg veszünk is egy-kettőt és meghizlaljuk, majd értékesítjük őket. A tejet a borjaknak adjuk – tette hozzá a gazda. Megjegyezte, hogy világéletében szerette az állatokat, ma is szívesen tevékenykedik körülöttük. Azt mondja, mindig talál tennivalót magának, ha nem az állatok mellett, akkor a földeken. Mint fogalmazott, a reggeli etetés egyfajta ráhangolás a napi munkára.

 Ezt írta a Kisalföld 2006. június 29-én
„A szarvasmarhák száma az országban április 1-jén 700 ezer volt, egy év alatt 21 ezerrel, az utolsó 4 hónap alatt 8 ezerrel lett kevesebb. A tehénállomány – 326 ezer – az egy évvel ezelőttihez viszonyítva 20 ezerrel, tavaly december 1-je óta 8 ezerrel csökkent. A sertések száma 3,85 millió volt április 1-jén, az egy évvel korábbinál 69 ezerrel kisebb. A 2005. december 1-jei összeírás óta az állomány 7 ezerrel fogyott. A lóállomány 66 ezer volt, az egy évvel korábbival megegyezik."

 

 

 

 



Haszonits József

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A régió fogathajtói találkoztak Farádon

A felső-dunántúli régió lovasai gyűltek össze a hétvégén Farádon. A Rábaközi Lovas Klub szervezésében és pályáján tartották meg ugyanis a megyei kettesfogat-hajtó verseny első bajnoki fordulóját. Lovasünneppé, fesztivállá alakult át végül a rendezvény, melyet a Kisalföld is támogatott. Tovább olvasom