Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Elhunyt a megye legidősebb asszonya

A megye legidősebb asszonya, Szentes Józsefné 105 éves korában elhunyt Budapesten. Utolsó kívánsága az volt, hogy szülőfalujában húzzák meg érte a lélekharangot. Utolsó útja is ide vezet – Szanyba, ahol csaknem nyolcvan évet élt, s ahová mindig visszavágyott.
Százöt évvel ezelőtt, szeptember 6-án született Szanyban Horváth Erzsébet. A századfordulót a család legfiatalabb tagjaként édesanyjával és két testvérével élte meg. Apja Amerikában bányászként dolgozott, a kint keresett pénzt rendszeresen hazaküldte, ebből vásároltak termőföldeket. Csaknem nyolcvan évet élt szülőfalujában, itt ismerte meg férjét, Szentes Józsefet és itt született négy gyermeke is. Megöregedve, mivel egyedül már nem bírta, a lányához költözött Budapestre, ő ápolta az utolsó napokig. Szeptemberben lett volna 106 éves.

Szomorú 100. születésnap

Századik születésnapja szomorú volt számára, mert nem emlékeztek meg róla a községből. Míg Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntötte az idős asszonyt, Szany nem. Egy évvel később így beszélt múltjáról: „Gróf Széchenyi volt a mi időnkben a megyés püspök. Gyermekkoromban az év legszebb napján, karácsonykor narancsot és egy radírt kaptunk tőle ajándékba. Akkor még figyeltek ránk és egymásra az emberek. Szerettem az iskolámat is. Én emlékszem mindenre, de rám már valószínűleg senki."

A soproni Isteni Megváltó Leá- nyai zárdába járt, onnan a Vöröskereszthez ment. „Az első világháborúban nővérként annyi borzalmat láttam, hogy egy nyugodtabb, békésebb világba vágytam. A harmincas években csendesen, a szanyi plébániának sütöttem ostyát." Kalandos élete volt, elmúlt hatvanéves, amikor Amerikában járt a fiánál. Mikor az életét összegezte, így fogalmazott: „Nem volt időm azon gondolkodni, miről maradtam le, illetve mit sikerült elérnem. Egy dolog érdekelt csak, hogy a gyermekeimnek sikerüljenek a tervei. Úgy futottak el mellettem az évek, hogy én igazából észre sem vettem" – mondta öt évvel ezelőtt. Egyetlen vágya volt még: megérni tizedik dédunokája születését. Ezt megadta neki a sors.

Dísztáviratok Szanyból

Szentes Józsefné hosszú évtizedekig élt Szanyban, de már csak kevesen emlékezhetnek rá, hiszen nagyon régóta lakott Budapesten. Sebestyén Lászlóné Mariska néni viszont közvetlen szomszédja volt, így nagyon is emlékszik a nénire.

– Nagyon rendes asszony volt, naponta találkoztunk és jókat beszélgettünk – idézte fel az évtizedes emlékeit Mariska néni. – Szeretett társalogni, minden érdekelte a világban és jól informált volt. Közben persze ellátta a ház körüli teendőket is. Nagyon sajnáltuk mindannyian, amikor Budapestre költözött, de hát megöregedett, ellátásra szorult. Azt hiszem, kétszer járt itthon azóta, szívesen fogadtuk és innen a környékből mind elmegyünk a temetésére is, hiszen mi még azért emlékszünk rá. Annak is örülök, hogy teljesült a kívánsága és a lélekharang megszólalt érte szülőfaluja templomában.

A szanyi polgármesteri hivatalban megtudtuk: századik születésnapján valóban nem köszöntötték fel Szentes Józsefnét, de az utóbbi években ha mással nem is, egy dísztávirattal kívántak minden jót idős földijüknek.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyelőre nyitva marad a posta

Megmenekült a bezárástól a sobori posta. Napi négy órában működik tovább – legalábbis egyelőre… Tovább olvasom