Kisalföld logö

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 3°C | 7°C Még több cikk.

Együtt indultak el még az égi színpadra is

A bokrétás nemzedék két tagjától, Magyar Alajostól és feleségétől búcsúztak el a napokban a szanyi néptáncosok. Hatvanhárom esztendei házasság után az égi színpadra is együtt léptek.

A szanyi Magyar Alajos és felesége, Irma néni hosszú utat jártak be együtt. Hatvanhárom évig éltek boldog házasságban és odafönt sem hagyták egymást egyedül. Néhány nap különbséggel hunytak el. Alajos bácsi és Irma néni az utolsó heteket is együtt töltötték a csornai kórházban. Gyászol a Magyar család és a szanyi bokrétás közösség is, aminek az idős pár csaknem nyolcvan évig volt aktív tagja.

– Édesapám és édesanyám soha nem készültek a halálra, előttünk legalábbis soha nem említették – emlékezett szüleire a Kisalföld kérésére lányuk, Bali Dezsőné. – Talán azért nem, mert végig egészségben éltek, az utolsó pár hónapot leszámítva. Mélyen vallásosak, istenhívők voltak, lehet, ők önmagukban rendezték le az elmúlás kérdését. A papa tavaly augusztusban betegedett meg, hamar kiderült, hogy nagy a baj. Egyre gyengébb lett. Édesanyám ápolta, aztán egyszer csak rajta is észrevettük, hogy nincs jól. Fokozatosan épült le az egészsége, fogyott az ereje. Végül ő került kórházba. Édesapám itthon maradt, de láttuk, hogy nagyon kívánkozik a mama után. A csornai kórházban sikerült megoldani, hogy egy kórteremben helyezzék el őket. Így nemcsak az elmúlt hat évtizedben lehettek együtt, de életük utolsó napjaiban sem szakadtak el egymástól. Nagy adománya ez a sorsnak.

Magyar Alajos bácsi és felesége, Irma néni csaknem nyolc évtizeden át voltak a Bokréta együttes aktív tagjai.
Magyar Alajos bácsi és felesége, Irma néni csaknem nyolc évtizeden át voltak a Bokréta együttes aktív tagjai.

Alajos bácsinak és Irma néninek három leányuk született, hat unoka és négy dédunoka vette őket körül. Illetve tagjai voltak egy még nagyobb családnak, a szanyi Bokrétának. Megbecsült és tisztelt tagjai. Mindketten gyerekkorukban lettek bokrétások. Amikor még mindaz, amit a színpadon bemutattak, a falusi élet természetes velejárója volt.

– Második családjuk volt az együttes – emlékezett Töreki Imre, a Bokréta művészeti vezetője. – Példájukon nevelkedett több táncosnemzedék. Tőlük tanulhattuk a haza és a szülőföld szeretetét, a táncban, dalban, a gyönyörű viseletben megjelenített szépség tiszteletét. A táncban csak rájuk jellemző, saját stílust alakítottak ki, mely az autentikus tánchagyomány eredeti, hiteles üzenete lett. A Bokréta eredményeinek nemcsak részesei, de kovácsai is voltak hosszú évtizedeken át. Harminchárom országban járultak hozzá már az időskor küszöbén túl is nemzetközi és hazai sikereinkhez, számos díjhoz. Jó volt velük együtt osztozni az örömben, de ha kellett, támaszaink voltak a nehéz helyzetekben. Alajos bácsi és Irma néni példamutató munkáját a helyi önkormányzat a Szanyért Emlékéremmel ismerte el.

Magyar Alajos és felesége még közel a nyolcvan esztendőhöz is többször színpadra lépett. Nagy boldogság volt számukra, hogy hat unokájuk közül kettővel közösen is szerepelhettek. Miután fellépést már nem vállaltak, sem távolodtak el a csoporttól. Ott voltak minden bokrétás rendezvényen, az otthoni bemutatókon.

– Nagyon sok élményt, örömet adott szüleimnek a Bokréta – jegyezte meg Bali Dezsőné. – Sokat meséltek a gyerekeknek utazásaikról, sikereikről. Élvezték a fellépéseket, a jó társaságot. Elmondták gyakran, hogy olyan helyekre jutottak el a tánccal, ahova különben sohasem sikerült volna nekik.

– Számukra a színpadi fények örökre kihunytak – tette hozzá Töreki Imre. – De emlékük itt marad velünk. Mozdulatainkban, dalainkban, nótáinkban tovább élnek. A régi bokrétás nemzedék képviselőitől búcsúzunk. Hálásak lehetünk Alajos bácsiért és Irma néniért.
 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kötetbe gyűjtötte Osli múltját

Osli évszázadai címmel jelentetett meg könyvet dr. Varga József. Tovább olvasom