Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Egyre sorvad a népi hagyományőrzés

A vidéki népi hagyományőrzés az 1970-es években élte virágkorát, több mint ötven öntevékeny csoport működött.
A kisközségi kulturális csoportok az 1970-es években élték virágkorukat. Sorra alakultak az énekkarok, dalárdák, tánccsoportok, színjátszó körök. Ma már csak néhány településen tartják magukat ezek az együttesek, például Szanyban, Szilban vagy Vágon. Örvendetes viszont, hogy Páliban néhány évvel ezelőtt dalkör alakult, ahogy Veszkényben is felelevenítették a dalos hagyományokat.
Horváth Győző farádi helytörténész akkoriban a csornai városi tanács művelődési osztályát vezette. Aktívan részt vett a Rábaköz kulturális, hagyományőrző életében.

Röpülj, páva!

– Az 1970-es évek elején hétről hétre alakultak a csoportok, a fejlődés gyors volt – idézte fel a mozgalmas múltat Horváth Győző.

– A lendületet fokozta Csorna várossá válása és a helyi művelődési ház átadása. Azokban az években élte virágkorát az országos „Röpülj, páva!" mozgalom is, ahol sorra mutatkozhattak be a tehetséges vidéki fiatalok. Gondoljunk csak a később országos hírnévre szert tevő Krasznai Tamásra vagy Budai Ilonára, akik szintén a Rábaközből indultak. A falvakban is hódított a mozgalom, hiszen a községek igazi hangja a népdal és a közösségek boldogan mutatták be „örökségüket".
Horváth Győző jól emlékszik az 1972-es budapesti fesztiválra is, amikor a televízió nyilvánossága előtt az Erkel Színházban a Rábaközből a sobori, a farádi és a vitnyédi népdalkör képviselte megyénket. A ’70-es években élte virágkorát a Rábaközi Napok rendezvénysorozat is, ami számos lehetőséget adott az amatőr együttesek bemutatkozására.
A térségben akkoriban 12 énekkar, pávakör működött, illetve még 14 iskolai kórust is jegyeztek.

Közülük kiemelkedő volt és ma is szerepel többek között a kónyi

vegyes kar, a vági férfikar

és a vitnyédi daloskör.
– A népzene és a néptánc voltak az igazi alappillérei a falusi kulturális közösségeknek. Népszerűek voltak a néptáncegyüttesek is, tíznél is többet tartottunk számon, és még 10 gyermekcsoportot. Markotabödögén alkalmi jelleggel működött az együttes, magam is tanítottam be nekik táncokat. Közülük ma is népszerű a szili, a szanyi, a sobori, a bogyoszlói néptáncegyüttes. Sajnos például Rábaszentmiklóson, Rábacsanakon és Egyeden, de még számos településen is megszűnt a néptánc. Érdekesség, hogy a tánccsoportok mellett működtek zenekarok is. Legalább 10 ilyenről tudtunk a Rábaközben, Szilban például volt furulyazenekar, Rábaújfaluban, Bősárkányban és Bogyoszlón citerások muzsikáltak. Sajnos, a zenekarok jó része is elnémult az évtizedek alatt.
Az amatőr csoportok közös fellépése egy-egy „járási" rendezvényen hatalmas tömegeket mozgatott meg. Horváth Győző szerint nem volt ritka a háromezres közönség sem. 1978-ban szintén a televízió közreműködésével rendezték meg a tájegységek országos vetélkedőjét. Természetesen a Rábaköz is nevezett. Filmjükben bemutatták a tájegység szépségeit, de kulturális hagyományait, népszokásait is. A lakodalmast például Bogyoszlón vették fel, nagy sikert aratott, amikor a szanyi, a csornai és a kapuvári népviselet együtt „vonult fel" az eseményen. Nagy hatással volt a nézőkre a rábaközi perec és a hozzá kapcsolódó hagyományok felelevenítése. Végül hetedik lett a Rábaköz.

Sorvadás televízióval

– Nagyon sok lelkes embert sikerült megmozgatnunk azokban az években, az idősek szívesen adták át ismereteiket a fiatalabb korosztálynak – emlékezett Horváth Győző. – Nagyon jó hangulatú, népszerű rendezvényeket szerveztünk. A csúcspont mindenképpen az 1970-es évek voltak, a lelkesedés az 1980-as évek közepéig tartott. A sorvadás oka a televízió térhódítása lehetett, illetve a többműszakos munkahelyek beindulása. A fiatalok sokat voltak távol a faluból, munka után pedig már nem volt kedvük a hagyományőrzéshez. Persze az ízlés is megváltozott, rossz irányba. A tévécsatornák a bóvlit közvetítik, a „vájt fülűek" pedig, akik valóban az igényes művészetre kíváncsiak, egyre kevesebben vannak. És az is igaz, hogy akkoriban a kulturális élet „hivatalos irányítói" is jobban támogatták a nemzeti kultúrát, a hagyományőrzést. Ma már anyagi okai is vannak, hogy ezek a kezdeményezések véget értek.

Próbák este tízkor

Töreki Imre negyven esztendeje vezeti a megalakulásának 75. évfordulóját idén ünneplő szanyi Bokréta néptáncegyüttest. Mint mondta, a csoport kivételesen szerencsés helyzetben van ma, hiszen a helyi önkormányzat a működés költségeinek nagy részét felvállalja.
– Még 1970-ben, ’80-ban komoly fenntartói hálózatuk volt az amatőr együtteseknek: az ÁFÉSZ-ek, a kisipari vagy a termelőszövetkezetek támogatták. Ezek 1990 után megszűntek, kezdődtek az egyesületi küzdelmek. Nehéz körülmények, anyagi gondok jellemzik a még működő csoportokat és döntően csak alkalmi támogatások léteznek. Mi Szanyban szerencsések vagyunk, mert a Bokréta része lett a település közéletének, az önkormányzat is magáénak érzi, így biztosítottak a feltételek. Igaz, hogy a vidék életkörülményei is megváltoztak, amihez alkalmazkodni kellett, nálunk például este tízkor kezdjük a próbát, mire minden táncosunk hazaér a faluba.

Akik megmaradtak

A Rábaközben ma már csak néhány településen őrzik aktívan a hagyományokat, nemzetközi hírűek például a szili hagyományőrzők, a csornai „pántlikák", valamint a szanyi „bokréták". Kapuváron két együttes is tevékenykedik. A dalos hagyományokat Csornán, Kapuváron, Vágon, Vitnyéden, Kónyban ápolják azóta is és nemrégiben alakult meg a páli dalkör. Múlt év végén Veszkényben is újra „összeálltak" a férfiak és elődeik örökségét átvéve megalakították a dalárdát.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újra cipőüzem Rábakecölben

Manapság helyi és országos szinten is sok szó esik a munkahelyteremtés fontosságáról. Rábakecölben is égető gond a munkalehetőség hiánya, ezért a település vezetői igyekeznek mindent megtenni a helyzet jobbítása érdekében. Eddigi fáradozásaikat siker koronázta és február elsején megkezdte tevékenységét egy cipőfelsőrész-készítő üzem a faluban. Tovább olvasom