Kisalföld logö

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 30°C Még több cikk.

Egy falu bolt és kocsma nélkül

Egykoron vidám falu volt, mostanra öregedő, fogyó lélekszámú, csendes kistelepülés lett iskola, óvoda és pap nélkül.

„Maglóca község a Bősárkány és Barbacs közti közút mentén fekszik egy földhátságon, amelyet keletről és nyugatról is a Hanság idáig lenyúló mocsarai, vizenyős területei határoltak az elmúlt századokban. A hátság szántóföldjei mindig jó termést biztosítottak a falu lakosságának" – írja Kinczer József, a „Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve" című kiadványban.

Jó termés ide, jó termés oda, a falu lakossága mindennek dacára vészes fogyásnak indult az elmúlt évtizedekben, mostanra a százat sem éri el a lélekszám. Már korábban megszűnt az iskola, az utóbbi években bezárt a bolt, a kocsma és lelkipásztor is csak hétvégeken érkezik, hogy elmondja a vasárnapi szentmisét. De még búcsút sem tartanak. Jelenleg három óvodás, öt általános és négy középiskolás, valamint két főiskolás jelenti a jövőt. Lakat került a boltra és a kocsmára is, mégis akad, aki a főváros helyett választotta lakóhelyéül.

„Ez egy vidám falu volt..."

Farkas Miklósné negyvenhárom éve él Maglócán, férje tősgyökeres helybeli.

– Amikor idekerültem, ez egy vidám falu volt, örömmel éltünk itt, fel sem vetődött, hogy elmenjünk innen – idézi fel a múltat. – Akkor még közel háromszázan laktunk a községben, működött az iskola, még az én gyerekeim is itt végezték az alsó tagozatot. Állandóan volt papunk is, dr. Kövér Fidél plébános úr látta el a lelkipásztori teendőket. Nyitva tartott a bolt és a kocsma is. A fiatalok nagyrészt a hetvenes-nyolcvanas években költöztek el, főleg Csornán telepedtek le. A fiamék hét évig itt laktak, s talán ha láttak volna valamilyen fejlődést, ma is itt lennének. De mivel ilyen nem történt, Bágyogszovátra költöztek.

„Igen, leépült a település"

Kinczer Kálmán tősgyökeres maglócai, ő is belülről követte nyomon a falu életét.

– Igen, leépült ez a település, lassan elfogyunk – sóhajtott.  – Nagy a csend nálunk, csak néhány gyerek szokott focizni esténként az utcán, ez jelent némi pezsgést.

Dózsa Ferencné az ország legnagyobb városából, Budapestről költözött a kilencvenhat lelkes Maglócára 2001 októberében.

– Budapesten születtem, ott éltem, minden odakötött. Aztán egyszer-kétszer itt jártam vendégségben és kaptam egy lehetőséget, hogy nyugdíjasként letelepedhessek. Ideköltöztem és nagyon jól érzem magam. Kedves emberek lakják a falut, befogadtak. De ha fiatalabb lennék, nem jönnék ide, hisz nincs munkahely, nincs szórakozási lehetőség. Ám ahogy múlik az idő, az ember lecsendesedik. Rengeteg vendég jön hozzám Pestről, élet van körülöttem. A korábbi években eljártunk a csornai termálfürdőbe, amely az idén sajnos nem lesz nyitva. Esténként kiülünk a kertbe, sütünk-főzünk, beszélgetünk. Megszoktam ezt a csendes kis falut, szinte hihetetlen, hogy mennyire meg tud változni az ember. Nem hiányzik a főváros, sokat tartózkodom a levegőn, jó a közérzetem is.

Búcsú helyett falunap

Farkasné szerint a bolt bezárása ellenére sincs hiány alapvető élelmiszerekből. Lehet kapni tejet, kenyeret – három pék kínálja portékáját –, de rendszeresen megjelenik más mozgóárus is. A nagybevásárlást pedig – csakúgy, mint azelőtt – Csornán bonyolítják. A kocsma bezárását sem tragédiaként élték meg, mivel a férfiak túlnyomó többsége az idősebb korosztályhoz tartozik, ezért csak kevesen jártak a búfelejtőbe.

– Fiatalabb korunkban nem gondoltuk, hogy ide jut a falu. Például azelőtt minden háznál tartottak szarvasmarhát, most egy-két helyen van. Télen minden háznál disznót vágtak, mára ez is a múlté – jegyezte meg Kinczer Kálmán.

Maglócán tavaly először a régi búcsú szombatján falunapot rendeztek. Ezt az idén is tervezik. Közben reménykednek és ha fejleszteni is tudnak, lesznek még letelepedők a településen.

– Bizakodó vagyok, nem ítélem halálra a falut – fogalmazott Farkas Miklósné.

Emlék
A maglócaiak ma is nagy tisztelettel emlékeznek egykori plébánosukra, dr. Kövér Fidél premontrei kanonokra, tb. esperesre, történelem–földrajz szakos gimnáziumi tanárra, aki évtizedeket töltött a faluban. Pontosan 1949-től 1993 áprilisáig, haláláig látta el a lelkipásztori teendőket. Rendszeresen publikált – s amint a dr. Varga József által az írásaiból összeállított kiadványban olvasható –, ragaszkodással és szeretettel gyűjtött össze minden adalékot, mely az apró település, Maglóca történetéhez kapcsolódott.

 

 

 

 



Haszonits József

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Maradnak a kisiskolák két településen

A Rábaközben több településen is iskolát üzemeltető alapítvány vezetője szerint Szárföld és Rábakecöl diákjai az alapítványi intézménybe mennek tanulni. A két település vezetője légből kapottnak minősítette a hírt.
A Rábaközben is terjeszkedő Vocational Alapítvány vezetője, Nagy Ottó kijelentette: a rábakecöli gyermekek jó része Vágra, a szárföldiek pedig Osli alapítványi iskolájába mennek tanulni. Tovább olvasom