Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Csornai nemzetségek: a családkutatás rejtelmei

Amatőr családkutatóknak adott tanácsokat csornai előadásában Néma Sándor, a megyei levéltár igazgatója. Beszélt az anyakönyvekről, és felsorolta az ősi csornai családneveket is.

A családkutatás szépségeiről, nehézségeiről, buktatóiról tartott előadást a csornai könyvtárban Néma Sándor. A megyei levéltár igazgatója szerint a genealógia, azaz a családtörténet nagyon régi tudomány. Példaként a Bibliában található történeteket említette a szakember. A résztvevők tanácsokat is kaptak, hogyan kezdjenek hozzá családjuk múltjának kutatásához.

– Az, hogy kinek a leszármazottjai, utódai vagyunk, mindig is érdekelte az embereket – mondta Néma Sándor. – Magyarországon is az uralkodók, uralkodóházak családfájának kutatásával kezdődött a genealógia. Ennek fontos szerepe volt például a trónöröklésnél. Nemcsak nemesi családkutatás van persze, hanem más osztályok genealógiáját is el lehet készíteni. Például jobbágycsaládok akár az 1700-as évekig is követhetőek. Természetesen ott, ahol megmaradtak az anyakönyvek. Az anyakönyvek előtti időszakból a jobbágyösszeírások jelentik a forrást, melyekből következtethetünk egy-egy családra.

Néma Sándor a Csornára vonatkozó adatokat fel is olvasta. Ezek szerint 1648-ban a településen már élt Cser, Élő, Pintér és Varga família. 1653-ból a Tüske, a Bóna, a Mészáros, a Csillag és a Kormos nevek maradtak fenn. 1654-ben már említik a Jandó, a Hatos, a Turi és Tóth családokat. 1667-ben a Haszonitsok, Borbélyok is megjelennek, 1728-ban pedig a Csík, a Szűcs, a Gulyás, a Csányi, a Jakab, a Keserű, a Hegedűs, a Murai, a Vados, az Ács, a Márkus, a Király, a Bolhási, a Hideg, a Boda, az Abdai, a Czinder, a Rácz, a Kránitz és a Herczeg nevűeket emlegeti okirat a Herczegszeren. A Prépostszeren a Kozmák, a Szarkák, a Pusztaiak, a Gombások, a Hujberek, az Erdősök éltek. E nemzetségek többségének tagjai egyébként ma is élnek a városban.

– Az anyakönyvezést a tizenhatodik század közepén a tridenti zsinat rendelte el – mondta Néma Sándor. – Magyarországon a háborús idők nem kedveztek az írott anyagoknak, ezért inkább a tizenhetedik század második felében indult meg az anyakönyvezés. 1828-ig egy példányban készültek az adott plébánián. Attól kezdve a plébános a megyei levéltárnak is köteles volt egy másodpéldányt küldeni.

A levéltáros hozzátette: akár kezdőként, a latin nyelv ismerete nélkül is jó ideg vissza lehet vezetni a származást. A XIX. század elejének kutatásakor azonban már nem árt némi nyelv- és írásismeret. Sok esetben szakember segítségére is szükség lehet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beledben emlékezett a megye az 1848–49-es szabadságharcra

A megyei önkormányzat tegnap délután Beledben emlékezett a ’48–49-es szabadságharc… Tovább olvasom