Kisalföld logö

2018. 02. 20. kedd - Aladár, Álmos -1°C | 2°C Még több cikk.

Csorna, a kettészakított város

Papp József: A politikai megosztottságot ’98 óta nagyon-nagyon erősen érzem Csornán.
Papp József.
Az emberek pártállás szerinti megméretéséről, a szekértáborokba görcsösült helyi közéletről, a városi presztízsberuházások ellendrukkereiről, az Áder János által el nem fogadott városházi meghívásokról, no meg a zaklatásokról is beszélt a Kisalföldnek Papp József, Csorna polgármestere, szocialista honatya.

„ Nem tudunk egy asztalhoz leülni..."

– Ön nemrégiben egy beszélgetésben úgy fogalmazott, „Csornán már teniszpályából is kettő van". Hogyan kell ezt értenünk?
– Kijelentésem politikai szimbólumnak tekinthető most már évek óta. Erre félig sportpélda az is, hogy a csornai sportegyesület elnökségéért mindig öldöklő harc folyik, s ha X. győz, akkor a vállalkozók egy köre vonul ki a támogatók közül. Ha meg Y., akkor más vonul be és megint más megy ki. Az országban is nagyon erős a politikai szembenállás. ’90 óta többpártrendszerben élünk, s én még többpártrendszert pártok nélkül nem láttam. Ám úgy gondolom, nem mindig jó helyen és megfelelő módon jelennek meg ezek az úgynevezett pártérdekek.

Sajnos az a megosztottság, amit az országban vagy a parlamentben személyesen megélek, azt már ’98 óta nagyon-nagyon erősen érzem Csornán. Mára ez az élet minden területén megjelent, nemcsak az önkormányzatban és a képviselő-testület ülésein, hanem az emberek hétköznapjaiban is. Az első, ’94–98-as ciklushoz képest már nem tudunk egy vendéglői asztalhoz leülni, nem nagyon tudunk többpárti városi önkormányzati futballcsapatot kiállítani. Nem tud a testület méltóképpen városi ünnepségeken együtt megjelenni. Ezt én személy szerint is nagyon rosszul élem meg. Persze mindegyik oldal a másikat hibáztatja ezért. Én ennek az állapotnak ’98 és 2002 között polgármesterként és emberként is rendkívüli módon kárvallottja voltam. Ezt sajnos nem sikerült mostanra sem feloldani, bár a helyzet azért az önkormányzatban mára szerencsére változott...

Ki kinek az embere?

– Legutóbb (Kisalföld, 2004. november 26.) egyik képviselőtársa egyenesen úgy fogalmazott, „tovább mélyültek a két nagy párt jóvoltából az árkok". Egyetért ezzel a diagnózissal?
– Sajnos igen. Ám nem abból a szempontból, hogy ebből a városnak konkrét kára lehetne, hiszen a testületi ülésen a döntések megszületnek. Végrehajtásuk is zajlik. Elfogadtunk egy olyan gazdasági és humánprogramot, ami elősegíti s megalapozza a fejlődést. Ez jó minden csornainak, nem csak egyes politikai oldalaknak. Az a különbség az előző ciklus és a mostani között, hogy akkor kisebbségben voltam, s meg tudták akadályozni azokat a döntéseket, amiknek az elfogadására szükség lett volna. 2002 óta többségben vagyunk, tudunk dönteni. A testületi üléseken megszűntek a nagy viták, az ellenzéknek alternatívái sincsenek, néhány óra alatt lezajlanak a testület ülései, „nem megyünk egymás agyára". Viszont érzékelek egy másfajta ellenzéki taktikát. Mivel a testületi ülésen nem tudják ma már meggátolni a döntéseket, viszont elképesztő pletykák terjednek időről időre, s a legfontosabb cél az én magánéleti és politikusi tisztességem megkérdőjelezése. Ezek engem sokáig rendkívüli módon zavartak, mert alaptalanok a vádak. De rájöttem, hogy nem az a jó megoldás, ha én ezen busongok, hanem az, ha azokat a dolgokat, amiket megfogalmaztunk, meg is csináljuk. Az embereket nem a polgármester lelke, hanem a teljesítménye érdekli. A polgármester is emberből van, tehát nem biztos, hogy hibázik azzal, ha néha az emberi arcát is megmutatja.
– Csornán az intézményvezetők kinevezésénél is mindig felmerül a kérdés, hogy ki Papp József, illetve Áder János embere. No meg az is, hogy Csornán így mérik az emberek...
– Én eleve nem tartom ezt helyesnek, mert ha mindenkit be kell sorolni valamelyik oldalra, akkor valakivel szembe is állítják. Nem értem, hogy ez miért fontos. Ám ha ez ránk igaz lenne, akkor mit szólnak a legutóbbi tűzoltóparancsnok-választáshoz, vagy az álláspontomhoz a kórházi vitában?

Abszurd és tragikomikus

– Egy külső szemlélő számára, ami e megosztottság nyomán ebben a tízezres kisvárosban folyik, az legalábbis abszurd és tragikomikus...
– Belső szemlélőként is az.
– Akkor miért nem változtatnak rajta?
– Azért, mert ezen egy oldal nem tud változtatni. Ha a Kisalföldben elolvassuk, hogy a képviselő-testület tagjai hogyan beszélnek az elmúlt két évről, akkor ennél szemléletesebben nem lehet bemutatni, ki hogy áll most a város ügyeihez. Azok a képviselők, akik most fitymálják az eddigi teljesítményt, ők is tudják, hogy milyen döntések születtek már meg. Tudják azt is, ha egy 19 hektáros területen sokmilliárdos beruházást akarunk, az nem úgy megy, hogy kedden kitaláljuk s szerdára meg is van. Igen sok előkészítő munka, s a feltételek megteremtése kell hozzá. Ez nem csak szándék és akarat kérdése. Ha valami nem sikerül, azt én ugyanolyan kudarcként élem meg, mint az a csornai, aki ezt elvárja tőlünk. Ha siker van, örülök, a kudarc meg rettenetesen nyomaszt, mert személyemben én vagyok a felelős a megvalósításukért. A testületben ma többséget adó képviselőkkel ezt a felelősséget közösen vállaltuk. Nélkülük nem is menne. Én ezt a felel ősséget már harmadszor kaptam meg a csornaiaktól. Ha megtámadnak, akkor mindig azzal teszem túl magam rajta – a családtól kapott segítségen kívül –, hogy a csornaiak eddig mindig bíztak bennem. Mindig lesz, aki nem ért azzal egyet, hogy én legyek a polgármester. Van, aki ezt csak egy nem szavazattal jelzi a választáson, van, aki úgy is, hogy változatos módon zaklatja a családomat. Az ad erőt, hogy a város többsége eddig is támogatott és meg kell csinálnunk mindazt, amit vállaltunk. Inspirál, hogy sikereinkkel azok is járjanak jól, akik most ellenem vannak.

„Áder látványosan kerül..."

– Azt mondta, hogy egy oldalról nem megy a változtatás. Akkor a másik féllel, például Áder Jánossal beszélt-e már arról valaha, hogy változtatni kell Csorna megosztottságán?
– Azt gondolom, mindenki tudja a városban, hogy ’98 óta, amióta ennek a választókerületnek az országgyűlési képviselője Áder János, a csornai önkormányzattal és velem látványosan kerül mindenféle viszonyt. ’98. augusztus 19-én, amikor az ünnepi beszédet mondta nálunk, meghívtuk a városházára. Ez volt az egyetlen invitálás, amit történetünk során elfogadott. Már akkor átadtam neki egy nyolc önkormányzati elképzelésből álló dossziét, amiben kértem a segítségét. Egyetlen ügyben egyetlen választ és segítséget sem kaptunk. Gyakorlatilag 2002 óta, mióta mindketten országgyűlési képviselők vagyunk, egyetlen szót sem váltottunk még egymással. Volt már olyan, hogy a Beszédes esték című rendezvényét rászervezte a csornai csata június 13-i városi ünnepségére. Ezt tudomásul véve végezzük a munkánkat. Nekem a nagy bajom az, hogy miként szerepe szerint a Fidesz vasökleként mint frakcióvezető ütlegeli a kormányt, az az ő itteni követői számára is vonzó szerepnek tűnik. Én az ő személyes felelősségét is érzem abban a nagyfokú ellenállásban, ami az országban is és Csornán is a két politikai oldal között megvan.
– Említette a nagy városi projekteket. Külső szemlélőként ez meg úgy tűnik, ha presztízsberuházásként Áder János forszírozza a laktanyát, akkor azt azért sem. Viszont ha Papp József „nyomja" a Vilmos parkot, akkor meg azt azért sem. Ez megint abszurd és szomorú következménye a szembenállásnak.
– Részben így van, de én erről megint azt mondom, hogy mi próbálunk ezen a helyzeten változtatni. Erre szemléletes példa az, hogy a javaslatomra az önkormányzat 16 bérlakást vásárol a volt laktanya területén. Ha mások akadályozása ránk is igaz lenne, akkor nem fordítanánk 105 millió forintot a volt laktanyában beruházásra. Persze a személyes véleményem az, hogy ha a laktanya még két évig állami tulajdonban maradt volna, a Medgyessy-kormány ingyen átadta volna Csornának.

Nem presztízs

– Presztízsberuházásként beszéljünk akkor a Vilmos parkról...
– Nem örülök, hogy már másodszor használja ezt a kifejezést.
– Miért, nem az?
– Nem, hanem a város jövőjét meghatározó beruházás.
– Ebben a valóban térségfejlesztési szempontból is meghatározó tervben miért nem próbált meg segítséget kérni Áder Jánostól mint a körzet egyéni képviselőjétől?
– Én kormánypárti országgyűlési képviselő vagyok, rendelkezem azzal a kapcsolatrendszerrel, ami ahhoz kell, hogy a projektek támogatását elérjük. Ilyen volt például a Hunyadi-gimnázium felújítása is. Egyébként az összes önkormányzat által kezdeményezett ügyből látványosan kivonja magát a képviselő úr. Én ezt tudomásul véve azokkal az eszközökkel éltem, amik most számomra megnyíltak. P most nem házelnök, az előző ciklusban az volt. Láttuk, hogy mi haszna volt ebből Csornának: gyakorlatilag semmi. Innentől kezdve most előttem van a lehetőség és a felelősség, ez volt a 2002-es kampányszlogenem is. „Most lehet! Most tehet!" Be akarjuk bizonyítani, hogy ha a képviselő úr ellendrukker, az elképzeléseinket akkor is meg tudjuk valósítani.
– Hogyan lehet ezt a megosztottságot enyhíteni? Kezdeményez-e valamit azért, hogyan véget vessenek az effajta vetélkedésnek?
– Szívesen beszélgetnék a sajtó nyilvánossága előtt erről a képviselő úrral. Ez személyes érdekem is, mert én Csornán élek és nap mint nap találkozom ezzel a problémával. Ennek a megváltoztatása polgármesterként és magánemberként is érdekem.
Áder János, Csorna és környéke országgyűlési képviselője elhárította megkeresésünket, hogy kerekasztal-beszélgetésen vitassuk meg a fentieket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húszméteres lángok Kapuváron

Teljesen leégtek a melléképületek és két gázpalack is felrobbant a kapuvári Wesselényi… Tovább olvasom