Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 9°C | 11°C Még több cikk.

Cirkuszosok a dénesfai határban

A német család ősszel érkezett a faluba és májusban indulnak tovább, tizenöt esztendeje járják Európát, három éve Magyarországot.
A Soluna vándorcirkusz társulata tölti a téli hónapokat a dénesfai határban. Psszel döntöttek úgy, hogy a hideget a dél-rábaközi faluban vészelik át. A Kisalföld is meglátogatta őket, érdekes tapasztalatokat gyűjtve. Úgy tűnik, a Solunánál kicsit mintha megállt volna az idő.

Mint egy szekértábor

A dénesfai határban, az egykori téeszmajor mellett telepedtek le, lovaik – van vagy nyolc – a „községi legelőn" telelnek, szabadtartásban. A Soluna cirkusz családi vállalkozás, két szülő és hat gyerek alkotja a társulatot. A cirkuszos kocsikat körbe állították fel, így olyan az, mint egy szekértábor. Tartanak kecskéket, baromfit, tűzifát a környékbeli erdőben szednek, élelmet a faluban vásárolnak, de a helyiek is segítik őket. Sparhelten főznek, gyertyával világítanak, de energiát nyernek a kocsik tetején elhelyezett napelemekből is.

Tizenöt éve járják Európa településeit, kisebb gyerekeiket a szülők maguk tanítják, csak vizsgázni mennek haza iskolájukba. A nagyobbak már „kirepültek otthonról", egyikük Ausztriában, másikuk Olaszországban, a harmadik Németországban tanul.

Maradnak, amíg jó

– Mielőtt cirkuszosok lettünk, utcai zenéléssel foglalkoztunk, tehát nem volt hagyománya családunkban ennek a szakmának – avat be a részletekbe elég jó magyarsággal a családfő, Stefan. – Először Dél-Olaszország településeit jártuk, három éve érkeztünk Magyarországra. Faluról falura járunk, nem sietünk, amíg jól érezzük magunkat egy helyen, addig maradunk.

Stefan és az édesanya, Petra szerint a magyarok barátságosak, bár első látásra kicsit idegenkednek tőlük. „Azt gondolják, csavargó hippik vagyunk, de aztán megismernek bennünket, látják, hogy mivel foglalkozunk és elmúlik a bizalmatlanság" – mondják.
Az előadásokon a család mindig egy történet köré építi fel a történetet. Zenélnek, bohóckodnak, a közönséget is bevonják a darabba. Elsősorban a gyerekeknek szólnak a mutatványok. Belépődíj nincs, mindenki annyit tesz a kalapba, amennyit gondol. Utazásukat a lovas kocsik mellett egy öreg kamion is segíti. Miután felszedik a sátorfát, az édesapa a járművel a következő faluig előremegy, onnan biciklivel vissza. Felszerszámozzák a lovakat és így indul útnak az egész család. Most úgy tervezik, májusban állnak odébb, de hogy merre, azon még nem gondolkodnak. És hogy miért tetszik nekik ez az élet?

Sok a munka

– Sokan azt gondolják, a szabadság vonz bennünket, pedig nem gondtalan az életünk – válaszol Petra. – Az igaz, hogy nincs főnökünk, nincs munkaidőnk, de dolgunk annál több. Rendszeres beosztással élünk: korán kelünk, ellátjuk az állatokat, tanulunk a gyerekekkel. Vegetáriánusok vagyunk, húst nem eszünk, de így is nehéz előteremteni a mindennapit. Pénzünk nincs sok, de szerencsére Magyarországon rendes emberekkel találkozunk.

A családtól azt is megkérdeztük, meddig lehet így élni. Azt mondják, ezen még nem gondolkodtak. Majd ahogy a sorsuk alakul, ahhoz igazodnak. Attól is függ, hogy a gyerekeknek mihez lesz kedvük. Pk nem erőltetik, nem „cirkuszolnak" velük. Engedik, hogy azt tanulják, amihez kedvük van, de ha vissza akarnak térni a porondra, a cirkuszos kocsi ajtaja nyitva áll előttük.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az iskolák többsége folytatja a képzést

Az elmúlt években a falvak általános iskoláinak jelentős részében bevezették a művészeti oktatást. Az esetek nagy részében – kimondva, kimondatlanul – az adott intézmény anyagi helyzetének javítása is meghúzódott a döntés hátterében. Adódik a kérdés: vajon a csökkenő állami normatíva mellett is fenntartják a művészeti oktatást? Összeállításunkban erre kerestünk választ. Tovább olvasom