Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 4°C | 8°C Még több cikk.

Cakóházias idő Vlagyivosztokban

˝Ollan cakóházias idő van˝ – hangzott el a mondás csaknem száz évvel ezelőtt Vlagyivosztokban. Falujától tízezer kilométerre felkapta rá a fejét egy cakóházai hadifogoly. A történetet helytörténész unokája őrizte meg.

A napokban a nagy meleg egy már-már elfeledett cakóházai történetet juttatott Nagy Ferenc helytörténész eszébe. Arról szól, milyen is az „ollan cakóházias idő". Manapság a Rábaköz legkisebb falujaként számon tartott, alig hatvanlelkes Cakóháza valamikor a Tóköz egyik fontos helye, kiváltságokkal bíró nemesi községe volt. Lélekszáma a mai ötszörösét is meghaladta a XIX. század végén.

A fotó Vlagyivosztokban készült. Dátuma és ma már a rajta lévő emberek sem ismertek, de Nagy Ferenc őrzi, hiszen nagyapja is megjárta a fogolytábort.
A fotó Vlagyivosztokban készült. Dátuma és ma már a rajta lévő emberek sem ismertek, de Nagy Ferenc őrzi, hiszen nagyapja is megjárta a fogolytábort.


A jómódot, az előnyöket és lehetőségeket kihasználva telepedett le a községben háromszáz évvel ezelőtt az elsősorban kereskedelemmel foglalkozó izraelita lakosság, 1720-ban már négy család. Nagy Ferenc elmondása szerint létszámuk egyre nőtt, volt, hogy a faluban hét kocsmát működtettek. A régiek szerint már messziről bűzlött a krumplipálinkájuk.

– E kis községben két temetőjük is van az izraelitáknak – fogalmazott a helytörténeti kutató. – Igaz, a Mohostó nevű dűlőben egy helyi nemes az 1846-os tagosítás után rátette a kezét, ami miatt később „pöröket" kezdeményezett a zsidó közösség. Ott ma már csak egy bokor jelzi a beszántott temető helyét. A cakóházai nemeseknek, ha boldogulni akartak, ugyanúgy kellett dolgozniuk, mint másoknak.


Nagy Ferenc helytörténeti kutató
Nagy Ferenc helytörténeti kutató

– Az elmúlt napok forrósága juttatta eszembe nagyapám egy kedves történetét. Az első világháború orosz frontján fogságba került, a híres nagy táborokat, Omszkot és Tomszkot megjárva a távol-keleti Vlagyivosztokba került sok ezer magyarral együtt. A rekkenő hőségben nem volt hová behúzódniuk. Az egyik fogoly így szólt: „most ollan jó, cakóházias idő van". Akkor és ott olyan volt ez a mondat nagyapám számára, mint a villámcsapás, hiszen faluját említette az ismeretlen bajtárs. Mint kiderült, megyebeli volt a katona és ismerte az akkoriban közismert mondást. Eszerint ugyanis a cakóházai nemesek melegben nem dolgoztak, csak ha kellemes volt az idő. Innen ered a „cakóházias idő" elnevezés. A környéken egyébként ma is sokan használják e fordulatot.

Cakóházi iskolások – A település nem volt mindig a megye legkisebb faluja. Kiváltságos nemesek lakták, működött népes iskolája és egyszerre hét kocsmája is.
Cakóházi iskolások – A település nem volt mindig a megye legkisebb faluja. Kiváltságos nemesek lakták, működött népes iskolája és egyszerre hét kocsmája is.

A mondásról egy helyi falucsúfoló is eszébe jutott Nagy Ferencnek, ami a benyomásról szól. Egy vándor járta a falvakat és fogadást ajánlott a helyieknek. Azt állította, hogy bármennyien is nyomják az ajtót, ő akkor is kinyitja, olyan erőben van. A falusiak nyomták is belülről az ajtót, ahogy csak tudták, az illető meg ezalatt meglépett az összegyűjtött pénzzel. „A történet, lehet, igaz sem volt, vagy éppen nem Cakóházán esett meg, mert más településekre is hallottam már, például a Szigetközből" – jegyezte meg Nagy Ferenc. Hozzátette: fontosnak tartja megőrizni és lejegyezni a hasonló történeteket, mert mind a falu múltjával, az ott élőkkel foglalkoznak. Arra emlékeztetnek, hogy Cakóháza nem volt mindig a vármegye legkisebb községe.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Érdemes nyolcadikosok

A napokban adták a „Csorna város érdemes diákja" kitüntetéseket az arra érdemes végzős… Tovább olvasom